Irodalmi kapcsolatok

Csábrág (Csorba Csaba könyvébõl)
Egy kicsit távolabb, innen délkeletre
építették hajdan a Hunt-Pázmán nemzetség
tagjai CSÁBRÁG VÁRÁT. Már a tatárjárás
elõtt is kõvár volt, s a helyszínen idõnként
a magyar királyok is megfordultak.
De ura volt a helynek egy idõben Bakócz
Tamás, Pálffy Pál, Koháry István és még
sokan mások.
Birtokolta a várat a XVI. században
Balassa Menyhárt is, Hont egykori fõispánja,
az ellentmondásos fõúr. Sírkövére
többek közt ezt írták: „a legkiválóbb hõs
volt, nagylelkû, fogadásához mindig hû,
lelke az egeket, hírneve a föld mindkét pólusát
eléri”. Sajnos, az irodalmi hõsként
is szereplõ fõurat rablólovagként is nyilvántartották
a maga korában. Meghasonlását
maga Tinódi sem rejti véka alá. Nézzük
hát az említett história rá vonatkozó
részét.
Salm a csábrági várat még a lévai támadás
elõtt körülzáratta, s hogy biztosabb
legyen dolgában, még õrséget is hagyott
ott. Tinódi így tudósít errõl:
„Megszálla ugyanakkor Csábrágot,
Az vár kerõl állata õ nagy sáncot,
Ott hagyá vitéz Horvátinovityot,
Lovaggal, gyaloggal hogy õriznék
Csábrágot.”
(Krónika. 1984. 357.)
A lévai kemény harc után tehát Csábrág
bevétele következett. A király katonái aljas
és visszataszító cselekedethez folyamodtak,
mellyel kapcsolatban költõnk az
alábbiakat írja:
„Az harminckét fejet gróf elhozatá,
Az sáncból karókban felrakattatá,
Foglyok közül Móré Jánost hozatá,
Az várat megkérné, az fejekhöz állatá.”
(Krónika. 1984. 361.)
Csábrág várát ezek után a védõk feladták.
Salm gróf cselekedete egyébként a
királyhû Tinódinak se tetszett. Sajnálta
Csábrág veszését, mert tudomása szerint:
„jó vitézek valának” ott; amiatt
azonban, hogy a várat feladták, õk is
„Megküssebödének az régi jó voltokban”.
A költõ tisztában volt azzal, hogy a rablóvárak
lakóit a császári udvar nemtörõdömsége,
rossz politikája tette útonállókká.
Azt is tudta, hogy a rablólovagok va-
10