Irodalmi kapcsolatok

A ház, ahol Szabó Lõrinc lakott (Csáky Károly felvétele)
csodálta „jelenlétüket”, s viaskodott is velük.
Mint Túlvilág felé címû versében említi:
a „szellemzés” tehát Gyarmaton kezdõdött,
mert
„Istennel a Szellem jól összefért,
s mintha nem volna elég egy világ,
másiknak nyitogatta kapuját...”
Gyarmat nemcsak az ellentétek, hanem
az emberi nemnek, fajnak is sokszínû városa
volt. Mint a költõ írja: „Dáridó a
magyarnak!” S utcáin fel-felbukkan a titokzatos
„vásáros zsidó”, a „sátoros cigány”;
ott lépegetett halinanadrágjában a
„nagy, nyurga, szelíd drótostót”.
S ha Gyarmaton vagyunk, nem hagyhatjuk
említés nélkül – mert a költõ sem
hagyta így – a várost körülölelõ Ipolyt, a
távolabb kéklõ dombokat, a felvidéki
hegyeket, a közeli Kürtös-patakot, a
vadvirágos réteket, a romantikus hidakat
sem.
Az Ipoly már említett ciklusának nyitó
versében megjelenik. Így láttatja velünk:
„ ... Nekem a
folyó tetszett legjobban, az Ipoly.
»Csupa örvény: sikoltasz, s már sodor!« –
mondták a nagyok... Örvény – ez a szó
a mesékbe vitt, oda, ahol a jó
tündér lakott, s a gonosz, s a csodás
királylány, s a lángtorkú óriás,
és Isten, s az ördögök-angyalok.”
A Csak ami volt címû versben ismét felbukkan
a folyó:
„... Az Ipolyt,
azt ma is látod! És a bóbitás
nádszálat, melynek kicsi volt a ház,
amikor hazavittem. És a sok
forgót, örvényt. Télen a farkasok
nyomát a hóban. Nyáron a füzet
s az árnyát s élõ tükrét, a vizet...”
A költõ emlékei az idõ távlatából még
inkább megszépülnek, felértékelõdnek. A
gyönyörû nógrádi tájtól nem tud szaba-
127