Irodalmi kapcsolatok

Mécs László kézírása
kivetettek, a szeretetre szomjazók lírikusaként,
aki Isten igricének szerepét vállalva a
vadócba is rózsát oltott, hogy szebb legyen
a föld”. A költõt ezért mindenütt harsányan
ünnepelték hívei és olvasói. Így lehetett ez
Ipolyságon is. Az estre külön belépõjegyeket
nyomtattak. A Prágai Magyar Hírlap
helyi tudósítója jegyének hátlapjára
(amely Danis Ferenc gyûjteményében található)
Mécs saját kezûleg írta azokat a
verscímeket, melyek szövegét a közönség
hallhatta. Innen tudjuk, hogy tizenhat verset
szavalt el akkor Ipolyságon, cím szerint
a következõket: Májusi legenda, Csak ennyi
az egész, A kirándulás elmaradt, A
mindenség balladája, Parasztok, Örök banalitás,
A gyermek játszani akart, Egyszerû
találkozás, A királyfi három bánata,
Aranyos kicsikém, Piros virág a pusztán,
Vaskó János és kedves családja, Rohanás
a tavaszban, Vád és védõ beszéd, Kamaszok,
Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen
a Föld! Ezek közül nyolc a nálunk kiadott
Vadócba rózsát oltok címû válogatott
kötetben is megtalálható. (Pannónia
Könyvkiadó, Pozsony, 1993)
A tudósító belépõjegyének hátlapjára is
írt néhány sort a költõ. A kis szöveg így
hangzik:
„Valaki engem végtelen szeret,
nagyobb a Földnél és nagyobb az Égnél,
hagyom magam szeretni mint a gyermek
s csak ennyi az egész!
Mécs László
Ipolyság, 1937. okt. 18.”
Befejezésül hadd idézzük az Ipolyságon
is elszavalt költemény – A mindenség balladája
– utolsó versszakának reményt
keltõ és bátorító sorait:
„Ragyogón menetelnek a csillagok és
naprendszerek egyre
Is-ten, Is-ten, Fény-év, fény-század,
fény-ezred.
Ó jaj, ha kihagyna a ritmus! De él az
Erõ, de él az Ütem:
dobog és csobog és lobog és erjed
az Idõ a Tojásban.
A Tojásnak a héja: az Örökkévalóság,
mely áll a Tenyéren, áll, tartja az Isten.”
123