Irodalmi kapcsolatok

Kazinczy Ferenc
nógrádi útjairól
Kazinczy Ferenc (1759–1831) író, költõ,
mûfordító és nyelvújító, a magyar irodalom
nagy szervezõje is megannyi szállal
kötõdött a Felvidékhez. Talán elég, ha
csak kassai tartózkodását vagy az eperjesi
jurátuskodást említjük. A nagy mûveltségû,
széles látókörû és sokoldalú nemesember
iskolákat irányított, folyóiratokat
alapított és szerkesztett errefelé, részt vett
a közéletben stb. Levelezett itteni emberekkel,
beutazta az ország eme szegletét, s
ennek irodalmi nyomai is vannak. Mi
most csak a Magyarországi utak címû
munkájának nógrádi vonatkozásaival
foglalkozunk.
Kazinczy vonzalma a geográfia iránt
korán kezdõdött. A háromkötetes magyar
irodalomtörténetben (A magyar irodalom
története 1849-ig. Szerk.: Szauder József.
Budapest, 1968) olvassuk: „Apja már a
kisfiútól is az irodalmi fellépést sürgette.
Magyarország földrajza c. kötete Kassán,
1775-ben meg is jelent – a kis Kazinczy
kínos zavarral osztogatta ki tanulótársai
között a záró vizsgán a könyvecske példányait.
De még ez a merõben iskolás és a
család hiúságát legyezgetõ kis esemény is
erõsíthette öntudatát. A következõ évben
ugyanis újabb mûvet készített sajtó alá,
Bessenyei Der Amerikaner címû német
nyelvû elbeszélését fordította magyarra.”
(271.)
S bár irodalmi lexikonunk szerint az
1775-ben kiadott Magyarország geografika...
lerajzolása „egy hirtelen összefirkált
gyermeteg kompiláció”, s Kazinczy
késõbb „egyre inkább szépíróvá fejlõdik”
(Magyar Irodalmi Lexikon A–K. Fõszerk.:
Benedek Marcell. Budapest, 1963.
604.), a földrajzzal való kacérkodást késõbb
sem hagyja abba. Szeret utazni, barangolni,
nyitott szemmel jár a világban.
Élményeit papírra veti, úti jegyzetei élvezetes
olvasmányok. Az író jó érzékkel
mutat be tájakat és településeket, természetet
és embert; összekapcsol történelmet
és jelent, emlékeket és frissen szerzett
élményeket.
Magyarországi utak címû mûvében külön
fejezetet szán az 1831-es nógrádigömöri
útjának. Szemeréékkel kezdte barangolását,
Aszódot útba ejtve értek
18