Irodalmi kapcsolatok

gúnyolja „bölcsességét”, könnyelmûségét
és önteltségét:
„Hadnagyok Ördögnek gyakran izenének,
Hogy õ feljebb lépnék, és öszvemennének,
De õ vélé magát basa ellen elígnek.”
(Krónika. 1984. 211.)
Históriájában Tinódi a tõle megszokott
aprólékossággal mutatja be a csata rendjét,
a csapatok összetételét, a felvonuló
vezéreket. Szerinte a keresztény hadak
azért vesztették el a csatát és négyezer
foglyukat, mert harc közben kigyulladt a
lõporszekerük, ami pánikot okozott a csatatéren:
„Mely gonosz szerencse ott nékik adaték,
Csudaképpen álgyúpor ám felgyútaték,
Terekek örülnek, Allá kiáltaték,
Az királ szép hada azzal megrémölteték.”
(Krónika. 1984. 214.)
A palásti csatavesztés következtében
Hontban a törökkel szembeni ellenállás
elsõ nagyobb hulláma megtört. Az ellenség
nyomban befészkelte magát a közeli
várakba. Hatalmát kiterjesztette a szomszédos
megyékre is; a népre pedig hosszú
idõn át a keserves hódoltsági sors várt.
A palásti csata tiszteletére azon a helyen,
ahol Sbardelatti Ágoston (Dudics
Palásthy Lajos Ex librise – Emlékkápolna a
palásti csata helyén
János Ágoston) váci püspök elesett, a
Palásthy család egy emlékkápolnát (képoszlopot)
emeltetett, s a Csemadok helyi
szervezete emléktáblát helyezett el. A helyet
azóta is kegyelettel õrzik. A török kor
honti-nógrádi harcainak emlékét pedig
valamennyien még alaposabban megismerhetjük
nagy énekmondónk imént idézett
mûveit olvasgatva.
17