Irodalmi kapcsolatok

Nyári éjszaka volt, és a Báthory-kávéház
elõtt ültünk. A Kálvin tér fölött tündöklõ fényességgel
ragyogtak az augusztusi csillagok,
a szökõkút egyhangúan, csendesen
locsogott a tér közepén, mintha csak kísérettel
óhajtana szolgálni a mesemondáshoz.
Két-három belvárosi úr volt a társaságban.
Ha jól emlékszem, Sacelláry
képviselõ is ott ült. Az éjjel enyhe volt, de
Mikszáth nem vetette le felöltõjét, sõt fölgyûrte
a kabátja gallérját.” 15
A Szécsénykovácsiból Nagykállóba,
majd Nyíregyházára került nagyapa, akit
egyébként „zárkózott és gõgös” embernek
ismertek, unokáinak sokat beszélt a
múltról; legszívesebben természetesen a
szabadságharcról és öccsérõl, Kálmánról.
A család nógrádi vonatkozásait a Krúdymûveket
elemzõ írások is érintik. Megemlítik,
hogy az író nagyapjának testvére
volt Krúdy Kálmán, a „legendás hírû” betyár,
aki szintén részt vett a szabadságharcban,
sõt „a bukás után sem tette le a
fegyvert, hanem gerillaháborút kezdett az
osztrák hatóságok és az uralkodó nemesek,
az ún. »pecsovicsok« ellen. Hosszú
ideig rettegésben tartotta csapatával az
Ipolyság urait. Végül tõrbe csalták, s egy
árulóvá lett unokatestvére lõtte agyon a
vadkerti erdõben.” 16
Nem csoda, hogy Kálmán betyárról a
szakirodalom is így vélekedik, hisz azok,
akik elsõsorban a Krúdy-mûvekbõl ismerik,
valóban ilyennek ismerhetik meg õt. Az író
egyébként több mûvében is szeretettel „emlékezik”
Kálmánra. Az álmok hõse címû kisregény
szinte teljes terjedelmében vele, illetve
tetteivel foglalkozik. Õ a mû központi
alakja, példaképül elénk állított fõszereplõje.
De felbukkan hõsies alakja az Urak, betyárok,
cigányok címû másik kisregényben is,
akárcsak Az aszszonyfái szüret, A vadkerti
hõsnõ címû novellákban, vagy más írásokban.
„Csakhogy ezekben sok minden valótlan,
nagy részük családi legenda szülötte, a
fantázia terméke.” 17 Praznovszky Mihálytól
származik ez a megállapítás, aki a történeti
kutatások tükrében is felmutatta már a betyár
alakját. Kilétével kapcsolatban így sok
minden tisztázódott. Tekintettel Praznovszky
alapos tanulmányára, most nem foglalkozunk
részletesebben Krúdy Kálmánnal.
Befejezésül ehelyett a szécsénykovácsi
Krúdy-kultuszról szólunk még.
Említettük már, hogy az 1980-as évek
elején Krúdy dédszüleinek sírkövét Urbán
Aladár tanár odafigyelésének köszönhetõen
sikerült megmenteni az enyészettõl,
illetve az eltûnéstõl. A méltóképpen rendbe
hozott emlék azóta egyféle zarándokhellyé
vált.
Hogy a helybeliek még többet tudjanak a
nagy íróról és nemes elõdeirõl, 1993-ban a
Csemadok Nagykürtösi Járási Bizottsága a
Mikszáth Kálmán Irodalmi és Kulturális
Napok keretében irodalmi szemináriumot
rendezett Szécsénykovácsiban. Az ünnepség
a dédszülõk síremlékének megkoszorúzásával
kezdõdött, majd kis kiállítás nyílt a
kultúrházban. Ezt követõen Krúdy és a felvidék
címmel Csáky Károly tartott elõadást,
Czine Mihály irodalomtörténész pedig
Krúdy mûvészi világáról beszélt.
2003-ban, a Krúdy születésének 125. és
halálának 70. évfordulója tiszteletére rendezett
programok része volt a Szécsénykovácsiban
tartott ünnepség is. Ebbõl az alkalomból
a község központjában emléktáblát
leplezett le Szécsénykovácsi polgármestere,
Filip József. Hrubík Béla költõ, a falu
szülötte tartott avatóbeszédet, Szénási Sándor
István költõ pedig elszavalta az ez alka-
98