Irodalmi kapcsolatok

utasít.” Az elhidegülés 1845-ben már ellenségeskedéssé
válik, jórészt Szeberényi
hibájából. Bár 1848-ban Szeberényi újra
közeledne Petõfihez, õ már nem mutatja
jelét a visszaközeledésnek. 41
Már idéztük Szeberényi Lászlót, Lajos
unokáját, aki ugyancsak büszke volt a
szóban forgó kapcsolatra és nagyapjára,
mert mint írja: „Már a szabadságharc
alatt buzgón forgatta tollát Kossuth érdekében,
s a nagy nemzeti gyász beköszöntével
majdnem tragikus végû fogságot
szenvedett egy éles cikkéért.” 42
Szerzõnk megemlíti továbbá, hogy Szeberényi
Lajos Petõfinek négy levelét õrizte;
ezek közül egyet még õ is látott: „Fakó,
elsárgult papír; lúdtollal írt finom
karcsú betûk. Olyan szép tiszták ezek,
mint írójuk lelke...” Az emlegetett négy
levél szerepel a Petõfi Sándor Összes mûvei
címû kiadvány VII. kötetében (1964)
is. Az elsõt Pápáról írta Petõfi 1842. júl.
7-én. Ennek selmeci vonatkozásai is vannak:
„Veled utoljára Pozsonban beszéltem
– (...) –, onnan szüleimhez Pestre
mentem, Pestrõl fel Selmecre testimoniumért...”
Emlegeti benne Domanovszky
Endre (1817–1895) barátjukat is, aki a
Magyar Társaság titkára volt Selmecbányán,
késõbb pedig ismert tanár és filozófiai
író lett. 43
A szóban forgó selmeci útra 1841 áprilisában
került sor. Április 17-én írta újabb
selmeci keltezésû versét, a Szeretlek, mint a
hold... kezdetû sorokat Neumann Károly
barátjának emlékkönyvébe.
A Szeberényihez írt második fennmaradt
levél ugyancsak Pápáról származik (1842.
nov. 2.). Ebben szó esik arról, hogy rendszeresen
közöljék egymással újabb „elmeszüleményeiket”.
Petrovich mellékelt is egy költeményt,
Az utolsó éj címût.
A harmadik levelet már kecskeméti színészként
fogalmazza meg Petõfi 1843.
március 5-én. A levelezésben itt fordul
elõ elõször a Petõfi Sándor aláírás. A költõ
két verset mellékelt Szeberényinek: Az
álom és Az elsõ dal címûeket. A versek
teljes szövegét jegyzetekkel együtt megtaláljuk
a szóban forgó kiadványban. 44
1843. július 21-én írja Petõfi a következõ
levelét Pestrõl. Ebben már érezni bizonyos
kételyeit Szeberényivel szemben.
Innentõl kezdve barátságuk is egyre inkább
elhidegült. Nyilván hozzájárult ehhez
az elõzõ levélben küldött két versre
írt kemény Szeberényi-bírálat is. 45
S ha már a levelezésnél tartunk, hadd
említsem meg, hogy Petõfinek egyetlen
Selmecrõl írt levele maradt fenn. Ez
1838. nov. 1-jei keltezésû, s Petrovich
egykori iskolatársának, Csörföly Lajosnak
írta, beszámolva benne a penci szüretrõl,
emlegetve Prosperinyi Mihályt, jelezve
Lichard érkezését, s aggódva Boleman
tanár úr távozása miatt. 46
Visszatérve még Szeberényi unokájához,
említett honti írásában más Petõfi-relikviákról
is tudósít. Megemlíti, hogy
Szeberényi Lajos tulajdonában volt Petõfi
elsõ latin könyve is. Táblájának belsõ
felére ez a kis latin vers íródott:
„Hic liber est meus,
Testis est deus.
Alexander natus,
Petrovics vocatus.”
Szeberényi megjegyzi: „Ezt a könyvet
Petõfi Aszódon használta; nagyapám
Selmecen jutott hozzá...” Az Országos
Evangélikus Könyvtárba került könyvrõl
a kutatók megállapították, hogy a latin–
német szótárt Petõfi a pesti iskolában
42