Irodalmi kapcsolatok

Mikszáth Kálmán és szklabonyai háza
kutatásainak megalapítója, Csaplovics János
(1780–1847). S bár szlovák származásánál
fogva befolyásolta õt a szláv nacionalizmus
meg a birodalmi eszme, s nem volt magyarbarát,
Herder dramatizáló-pesszimisztikus
jóslataival – miszerint „Századok múlva talán
rá sem lehet akadni a´ Magyarok nyelvére” –
mégis egyedül õ szállt szembe Magyarországon.
További érdeme, hogy a „Magyarország
kicsinyben-gondolattal egyfajta európai nézõpontot,
rálátást adott a hazai kutatásnak”.
Csáb község szülötte a másik nagy néprajzos,
költõ és bencés szerzetes, Szeder
Fábián (1784–1859), aki elsõként írt
népismereti tanulmányt földijeirõl, a palócokról,
elindítva a szakirányú néprajzi
érdeklõdést s megteremtve néprajztudományunk
elsõ nagyobb táji-csoport tanulmányát.
A harmadik néprajzos, Ipolyi Arnold
(1823–1886) is Hont megyei volt. A „reneszánsz
szabású” tudós püspök készítette
az eddigi legjobb összefoglalót mitológiánkról,
feltárva ezzel népmeséink és
mondáink hiedelemhátterét is.
A XIX. századi magyar irodalmat is
igencsak termékenyítette ez a vidék. Hisz
itt született irodalmunk két nagy óriása,
Mikszáth és Madách, akikrõl aligha lehetne
újat mondani e kis elõadásban. Nem is
tisztem most ez nekem, csupán néhány
szülõföldi vonatkozást szeretnék felvillantani.
Mikszáth Kálmán (1847–1910) az,
akinek révén a palóc nép „irodalmi rangra”
emelkedett. Akárhányszor átutazom a
Szklabonya környéki falvakon, a Kürtös-
(vagy Bágy-)patak völgyén, nem tudok
elmenni, hogy legalább képzeletben egykét
percre ne idézném az írót. Hisz annyiszor
beírta ezt a tájat regényeibe, novelláiba
vagy karcolataiba, s aligha akad író,
akinek mûvei nagyobb mértékben át lennének
szõve hazai vonatkozásokkal, mint
az övéi. A nagy palóc kimondottan szeret-
133