Irodalmi kapcsolatok

Murány vára Bouttats Gáspár 1676-os rézmetsztén
az utakra”, s így „senki békével nem mehet
Posonba”. Krónikásunk a várak elleni támadások
eseményeit 1549-ben dolgozta fel
Kassán. A mû címe: Szitnya, Léva, Csábrág
és Murán várának megvevése. (Csáky
Károly: Honti barangolások. 1985. 89.,
101.)
Az elsõ három vár Balassa Menyhárté
volt. Közülük Szitnya és Csábrág esett
Hont megye területére. A rablóvárak elfoglalásával
a bécsi udvar Salm Miklós
grófot bízta meg, akit mûvében Tinódi
csak gróf Miklósnak vagy Mikolának nevez.
Ferdinánd elõször a Balassi-várak ellen
küldte a seregeket, mert:
„Nagy haragja Balassira királnak,
Csábrág várát hogy nem adá királnak.”
Salm Miklós SZITNYÁT hamar megszállta,
mert a várból kirohanó Bak Orbán
ötvenhatod magával fogságba
esett, s mint a Tinódi-históriában olvashatjuk:
„Ezön az várbéliek búsulának,
Az hajdúk ott hamar meghasonlának,
Ellene az porkolábnak állának,
Az várat megadák az felségös királnak.”
(Krónika. 1984. 356.)
Lehetett is aztán „az gróf hadnagy nagy
örömben”, hisz Szitnya szép és fontos
véghely volt, erõs kõvár hírében állott, s
már a XIII. században védte a bányavárosokat.
Az erõsséget a császáriak sem rombolták
le: Csábrággal együtt a Pálffyak,
késõbb pedig a Koháryak kezére került.
Csak 1702-ben, a Rakóczi-szabadságharc
alatt semmisítették meg. (Csáky Károly:
A Dunától a Szitnyáig. Komárom, 2003.
294–295.)
9