Irodalmi kapcsolatok

Krúdy dédszüleinek sírja a szécsénykovácsi
temetõben (Böszörményi István felvétele)
Krúdy 2003-ban állított emléktáblája
Szécsénykovácsiban (Urbán Aladár felvétele)
nevezetû, aki a legszomorúbb ember volt
a megyében...«” Majd így fejezi be írását
Krúdy: „A magyar csodák között a Nógrád
megyei ház olyan csoda, ahová levett
kalappal, nemzeti sorsunkon való meleg
áhítattal, örökös hittel gondolhatunk.
Költeményt írtak itt, amely költemény
örök büszkesége a magyarnak.” 14
Krúdy a másik nagy nógrádiról, a jó palócról,
Mikszáthról is megemlékezik írásaiban.
A Szent Péter esernyõje alatt címû
munkájában többek közt így ír: „Mikszáth
Kálmán elfelejtette magával vinni a
máramarosi hegyek közé a Szent Péter
esernyõjét, hát meghûlt, megbetegedett,
meghalt. Úgy látszik, a legendás esernyõ
csak a regényíróra vigyázott. A politikus
Mikszáthot nem tudta megóvni a veszedelemtõl.
Most már aztán véglegesen elfoglalta
helyét a csodálatos piros esernyõ
alatt. Nem érheti többé semmi baj. Élni
fog a halhatatlanságban együtt az alakjaival.
Bizonyára ott ül valahol a jobbján
Filcsik István uram is, akirõl olyan nagy
szeretettel írt elsõ regényében, a »Nemzetes
uraimék«-ban.” Majd így folytatja
elmés fejtegetését: „Mikszáth Kálmán egy
darab Magyarországot vitt magával a
halhatatlanságba. Egy vármegyét, amely
valahol ott van az Ipoly mentén, de fölnyúlik
a Kárpátig, szélességében pedig
érinti Sárost meg Besztercét. Amerre a
költõ lépkedett valamikor. Szinte minden
lépése nyomának megtaláljuk a helyét
könyveiben. És elviszi magával az egész
felvidéket másvilági tartózkodására.” S
íme néhány sor a személyes kapcsolatot
idézõ részletbõl: „Egyszer beszéltem Mikszáthtal.
Jó néhány esztendeje a Krúdy
Kálmán csínytevései foglalkoztatták mesemondó
kedvét.
97