Irodalmi kapcsolatok
Irodalmi kapcsolatok
Irodalmi kapcsolatok
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Joó Leonka zongorázott, Schuzdek Mária<br />
pedig magyar táncokat mutatott be. A<br />
mûsor elsõ felében Mécs László, a másodikban<br />
Ölvedi László szavalta saját verseit.<br />
Az est fõ szervezõje dr. Salkovszky Jenõ<br />
ügyvéd, a város kulturális életének<br />
egyik ismert személyisége volt.<br />
A második ipolysági Mécs-estre 1931.<br />
november 19-én került sor. Ezt megelõzõen<br />
jelent meg a költõ Az ember és az árnyéka<br />
címû verseskötete. A szerzõ több erdélyi<br />
magyar városban is tartott nagy sikerû szavalóestet.<br />
Ipolyságra elkísérte õt Szombathy<br />
Viktor író, a szlovenszkói magyar szellemi<br />
élet ismert képviselõje és dr. Alapy Gyula,<br />
az SZMKE (Szlovákiai Magyar Kultúr<br />
Egyesület) országos fõtitkára. A rendezvény<br />
ugyanis az SZMKE ipolysági csoportjának<br />
elsõ irodalmi estje volt a vármegyeháza<br />
nagytermében. A magyar kultúrának<br />
amolyan avatóünnepe, melyen ott volt „a<br />
vidék magyar intelligenciája” s a „város lakosságának<br />
színe-java, valláskülönbség<br />
nélkül”. Amint a korabeli lapokban olvasható:<br />
„A zsúfolt nézõtér áhítattal várta a<br />
mûsort, melyet dr. Salkovszky Jenõ csoportelnök<br />
lelkes megnyitója vezetett be.” (A Hét,<br />
1931/41.)<br />
Mécs László költészetét Keresztes Pál<br />
irodalomtörténész, helybeli gimnáziumi<br />
tanár méltatta, megemlítve, hogy a költõ<br />
„magyarságát belemélyesztette az evangéliumok<br />
tiszta vizébe, s új evangéliumi<br />
magyarságot mutatott fel nekünk, amely<br />
messze világít, mint a monstrancia arany<br />
glóriája”. Ez az új evangélium az „új emberszeretettel<br />
áthatott magyarság, amelyhez<br />
ragaszkodnunk kell”. Az est során<br />
Farkas István író, polgári iskolai tanár, Ibsen<br />
Peer Gynt címû drámai költeményét<br />
ismertette. A mûbõl Sárphy Béláné és<br />
Sárphy Béla mutatott be rövid jelenetet.<br />
Fellépett még Osztrovszki Ilona zongoramûvésznõ<br />
is. Mécs László mintegy tizenöt<br />
költeményét szavalta el. Az estrõl a<br />
Prágai Magyar Hírlap is beszámolt. Helybeli<br />
tudósítója, Mosonyi (Jambrikus) István<br />
így írt akkor: „...vakítóan fehér reverendájában<br />
frissen és üdén a pódiumra<br />
lépett Mécs László. Szûnni nem akaró,<br />
falrengetõ taps fogadta a költõt, akinek<br />
láthatólag jólesett a lelkes fogadtatás,<br />
melyet azzal honorált, hogy költõi termése<br />
színe-javából, kiválónál kiválóbb költemények<br />
egész sorát szavalta el utólérhetetlen<br />
mûvészettel. Kipirult arcú emberek<br />
lesték minden szavát. Költõi heve<br />
magával ragadta az egész közönséget.”<br />
(P. M. H. 1931. XI. 22.)<br />
Természetesen a Honti Lapok is beszámolt<br />
az estrõl. Így írt többek közt: „A színházterem<br />
évek óta nem látott közönséget fogadott.<br />
Vidéki földmíves emberek mellett vidéki<br />
urak, a régi Hont minden számottevõ<br />
embere, keresztények és zsidók, evangélikusok<br />
és reformátusok, iparosok és értelmiség,<br />
mind-mind elõadását és mélységesen szép<br />
költészetét élvezték.” Majd ezt olvashatjuk<br />
néhány sorral odébb a költõ<br />
elõadómûvészetérõl: „Mécs László szaval.<br />
Hangja, mint ezüstmuzsika száll a levegõben,<br />
az ember azt gondolja, hogy most földi<br />
mennyország ajtaja nyílt meg.”<br />
Mécs László harmadik ipolysági útjának<br />
dátuma: 1937. október 18. Ez idõ tájt<br />
jelent meg Fehéren és kéken címû újabb<br />
verseskötete, melyben „talán legszubjektívebb<br />
megnyilatkozását olvashatjuk”. A<br />
kötet hazai terjesztését és bolti árusítását<br />
betiltották, mert – mint Rónay György<br />
költõ említi – Mécs „hathatósan képviselte<br />
az evangélium szociális igazságait is, a<br />
122
Change language