Irodalmi kapcsolatok

adatokat találunk. Az iskola egykori anyakönyvének
89. lapján, az 1838/39-es tanévre
felvett diákok közt találjuk a Petrovics
Sándorra vonatkozó adatokat. Petõfit kilencedikként
jegyezték be az anyakönyvbe,
ekkép: „Petrovits Alexand. 17. Ann. Aug.
Conf. Hung. Kis-Körös. Pest. Pater
Stephanus, Lanio, Szabad-Szállás – in
Cumania min. Rhetor, 1mi Anni, 31mi Aug.
Alumnus. E schola Aszód. Eminentis.” 3 A
beírás lényege: a 17 évesnek feltüntetett
Petrovits Sándor evangélikus vallású volt,
Kiskõrösön született Pest megyében, Magyarországon;
édesapja István, foglalkozását
tekintve hentes (mészáros), szabadszállási
lakos, Kiskunság.
Két dologra feltétlen oda kell figyelnünk:
az életkor bejegyzésére és a név
írásmódjára. Petõfit ekkor (1838. aug.
31.) 17 évesnek tüntetik fel, holott még a
16. évét sem töltötte be. Az életkor nemcsak
az anyakönyvben, de az értesítõben
(Relatio) is így szerepel. Nem véletlen elírásról
van szó, Petõfi mondta ilyen idõsnek
magát. Ennek okára egyik életrajzírója,
Fekete Sándor mutat rá, megkockáztatva
ama feltételezést, miszerint „a költõt
nagyon is gyakorlatias elgondolások vezették:
mivel egyre többször kellett arra
gondolnia, hogy az iskolán kívül fogja
folytatni pályáját, biztosítani akarta magát
az életkorára hivatkozó elutasítások
ellen! Ami ha igaz, már Selmecre sem azzal
a céllal érkezett, hogy az iskolapadban
töltse következõ éveit...” 4
A költõ nevét elõször „Petrovits” alakban
jegyezték be. A Relatio-ban már „Petrovics”-nak
írták, de tudomásunk van a név
más alakban történt írásmódjáról is.
Ugyancsak Fekete említi, hogy a Selmecre
magyarként érkezett Petõfit a magyar és
A selmeci evangélikus líceum
szlovák nacionalizmus küzdelme „még lelkesebb
nemzeti szellemre gerjeszthette”, s
„Csakugyan ennek jelét lehet felfedezni abban,
hogy vezetéknevét a korábbi ts vagy cs
végzõdés helyett ch-val írta, mert azt magyarosabbnak
találhatta, mint ahogy ekkor
merülhetett fel benne elõször a kiskun származás
eszméje is”. 5
A diáktársak
Petõfi évfolyamában, mint azt a Relatióból
kiolvashatjuk, 37 tanuló volt. Osztályuk
a „líceum kapuján bemenve jobbra az
elsõ volt”. 6 Mivel a tantárgyakat közösen
hallgatták a II. éves rhetorokkal, további 52
tanuló is itt kapott helyet. Ezek neve és
egyéb adatai szintén szerepelnek a közös
értesítõben. 7 Itt azonban csak az elsõéves
tanulótársak nevét és legfontosabb adatait
tesszük közzé. A keresztneveket akkor latinul,
rövidített formában anyakönyvezték.
Mi is ezt a módszert követjük. A helyneveknél
itt-ott a latin megnevezést is alkalmazzák.
Ilyenkor zárójelbe tesszük a magyar
megfelelõjét. Az apák latinul feltüntetett
foglalkozását, társadalmi állását mi
nem mutatjuk ki külön-külön, csupán öszszegezzük
majd a magyar megfelelõket.
Az I. rhetort látogató tanulók megyék
28