Irodalmi kapcsolatok

domb, melyen az esõ és a hóvíz mély árkokat
ásott. A hasznavehetetlen földben
vad bokrok és nagy tölgy- és nyírfák nevekedtek
meg. De éppen ezek a vad árkok az
értelmes kertészt felette szerencsés gondolatokra
vonák az útak rajzolásában. Én
szebb magányt nem ismerek. Szenvedõ
szív itt leli magát kénye szerint.”
(596–597.)
A késõ reneszánsz kastélyt, melyben az
író megszállt, a XVII. században építette
az Ambrózy család, majd a XIX. század
elsõ felében klasszicista stílusban átalakították.
Ekkor Ambrózy Lajos (1778–
1830) volt a tulajdonosa, aki 1806 és
1817 között másodalispánja volt Nógrádnak.
A késõbb királyi kamarás és helytartósági
tanácsos feleségét emlegeti írásában
Kazinczy. Sajnos, az író által dicsért
szép domboldal, a park és benne az
Ambrózyak családi sírboltja ma siralmas
állapotban van, akárcsak a kastély. Pedig
az utóbbi rangját akár egy, a Kazinczy-látogatást
megörökítõ emléktábla is emelhetné.
LUDÁNYHALÁSZI (Ludány, Nógrádludány)
a következõ nógrádi település,
melynek vannak Kazinczy-vonatkozásai.
Itt született II. Rákóczi Ferenc kancellárjának,
Ráday Pálnak fia, Ráday Gedeon
(1713–1792) irodalomtörténész és földbirtokos,
aki szintén híres könyvgyûjtõ
volt; kitartó munkával gyarapította apja
hagyatékát, melyet késõbb péceli kastélyában
helyezett el. A mintegy tízezer kötet
birtokosa kapcsolatban állt korának jeles
személyiségeivel, többek közt Batsányi
Jánossal és Kazinczy Ferenccel is.
Fia, Ráday II. Gedeon (1745–1801) koronaõr
lett, s lelkes támogatója volt a magyar
színészetnek. A harmadik Ráday Gedeon
(1806–1873) szintén pártolta a hazai
színmûvészetet, s késõbb a Nemzeti Színház
igazgatója lett.
Kazinczy már 1803-ban járt barátjánál
Ludányban. 1831-ben, nógrádi és gömöri
útjai során, a közeli Nagykürtösrõl,
Ambrózyéktól ismét ellátogatott a Rádaykastélyba,
de már nem találkozhatott barátjával,
csak a rokonokkal és Rádaynéval, aki
– véleménye szerint – „egyike vala a magyar
föld elsõ szépségû leányainak”.
(Csáky Károly: Nógrádi tájakon. Pozsony,
1992. 123–124.)
Útirajzában Kazinczy írt a kastély „tiszteletes
kõrösfájáról” is, amely a múlt idõk
élõ jeleként állt az udvarban. „Még áll a
két századot keresztülélt fa – olvassuk a
beszámolóban –, s teljes erejében, s fiakat
A nagykürtösi Ambrózy-kripta, melyet egykor
Kazinczy is látott
20