Irodalmi kapcsolatok

élte a megérkezés boldog pillanatát, szinte
maga elõtt látta már kicsi gyermekét.
„Soha ilyen módon nem vágyott élni, mint
ekkor” – emlékezik vissza Tóth Eszter.
Hadd másoljuk ide bizonyítékul a költõ
versének záróstrófáját is:
„Mire leszáll a boldog este,
És csöndben megérkezem,
Elmaradt száz határtól
Lesz napfényes a szivem.
Víg villany gyúl a szobában,
Vagy szivembõl csap ki a fény?
És alvó kicsi lányom
Felkacag álma ölén.”
Egy év múlva Mikes Lajos újabb levelet
kap kísérõlevéllel együtt Újtátrafüredrõl.
A levélben ez áll: „Újtátrafüred,
1927. március 29. ...itt küldök egy rossz és
hozzá még hosszú verset, melyet laptöltelékül
kegyeskedjék felhasználni, ha jobb
dolga nem lesz.” 21 Az Elejtetted a napot
címû költemény 1927. április 17-én meg
is jelent a Pesti Naplóban. Halk rezignáció,
kesernyés emlékezés ez újra:
„És egyszerre úgy esett,
Telin, forrón, hirtelen
Rád gondoltam s arra, hogy
Messze vagy, és jaj nekem.”
Ugyanez év terméke lehet az Elkoptam...
címû költemény is. Szabó Lõrinc
jegyezte meg a következõket a vers kapcsán:
„Rángatott, lázas ceruzasorok három
papírlapon, sok törléssel és változattal.
A költemény körvonalai ebben az
öszszeállításban valamennyire kitetszenek
az összefüggéstelen kézirati sorok és
versszakok roncsaiból. Tátrai verskísérlet
az utolsó idõkbõl.” 22 Betegségének,
állapotának szomorú kórképét szõtte
versbe a költõ. Lássunk néhány megdöbbentõ
képet:
„Tüdõm rekedten felzihál
A csontos rácsú furcsa kasban,
Mint õszi szélben csapkodó
Tépett függöny a bús lugasban...
...
...
Levánnyad róla, mint a bús,
Elomló lomb, a gyenge hús…
A bordák közé aggatott
...
Tüdõt, mit bús kór lyuggatott,
S melybõl, ha néha... vér
... feltör, és ajkamig ér...
............. bibor iszap
............. kicsap.”
Egyhelyben ülni címû verstöredékének
idõpontja nincs megállapítva. Bizonyára
ez is az utolsó tátrai tartózkodás terméke
lehetett. A megadásról, az erõtlenségrõl
és a fáradt napokról tudósít ez a néhány
sor:
„Egyhelyben ülni resten, nézni a
Tapétarajz kúszását a falon,
Üres szemedbe tompán gyüjteni
Mindent, ami körötted tarka lom.
Lehajtani megadva a fejed,
Mert itt az este és az unalom,
Ó, mit beszéljen, aki fájni sem mer,
Mért vagy te itt, szomorú úriember?”
S van még egy töredék, melynek szövege
szintén Újtátrafüreden született. Így
hangzik:
„Ó, ezek a roppant kövek,
Vén ostromtornyok, vadak, merevek,
Ezek között lakik a Gyógyulás,
A szelíd... glóriás...”
A költõ utolsó tátrafüredi tartózkodását
idézve orvosa, dr. Angyalossy Ernõ ezeket
mondta 1983. október 26-án: „Utolsó
ott-tartózkodásakor javult valamit az ál-
117