Irodalmi kapcsolatok

Drégelyvár ostroma
HOLLÓKÕ a következõ vár, melyrõl említést
tesz Tinódi. A megye legépebben
maradt erõdítménye a XIII. században
épült „a Cserhát utolsó hullámának egyik
taraján”, magasan a falu felett, amely ma
már a világörökség része. Elsõ birtokosa
valószínûleg a Kacsics nemzetiségbõl
származó hûbérúr, András volt. Az egykori
belsõ várat az ötszögû, négyszintes,
vastag falú öregtorony képezte, melynek
gótikus ablakkeretei, faragott sarokkövei
ma is jól láthatók.
Sajnos, 1552. július 15-én Ali basa serege
ezt is könnyûszerrel elfoglalta, nem
úgy, mint Drégelyt vagy a majd még említendõ
Bussát. Hollókõnek két porkolábja
volt akkor, Csák Imre és Széki András
(Csáky K., 1992. 137.) Mint Tinódi írja:
„Imre megijedött, András vitéz vala,
Imre az basának ott választ tött vala,
Jó Hollókõ várát õ megígyérte vala.”
(Krónika. 1984. 204.)
Amiért András ellentmondott, Csák Imre
darabontokkal támadott rá, s „Ha akkor
õ kezét meg nem ragadják vala,” tõrrel
döfte volna át Andrást. A várat végül feladták
a basának, de Imrét, aki „magát ezzel
gyûlölségbe hozá”, addig kergették,
míg Törökországba nem szökött.
A Buják község fölötti Gomba-hegyen
is láthatók várromok. Ennek központi részét
a tatárjárás után építették egy régi
földvár helyén. A várat Zsigmond adományozta
feleségének, Cillei Borbálának tûpénzként,
majd a Báthoryak tulajdona
lett. A hódoltság ideje alatt az erõdítmény
a török elleni küzdelmek fontos végvára
volt. Északi szögletén a XVI. század közepén
felépült a 20 méter átmérõjû kerek
bástya, szabálytalan alaprajzú délnyugati
udvarának oldalán pedig palota állt,
melynek hat boltozott terme ma is felismerhetõ.
Tinódi a Kapitán György bajviadala és
a Budai Ali basa históriája címû mûveiben
tudósít az itteni eseményekrõl.
Kapitán György 1550. augusztus 10-én
párbajozott a vár alatti páston Hubiár agával,
a szandai vár bégjével.
„Csuda szép sereggel kiindulának,
Buják alatt egy szép rétre jutának,
Az úrfiak szép öltözve valának,
Ott mely vígan nagy szépen jargalának.”
(Krónika. 1984. 496.)
A párviadalnak akkoriban nagy jelentõséget
tulajdonítottak, hiszen csak a
magyarok közül 350 lovas vett részt rajta.
Ott volt Losonczy, Szécsény kapitánya,
Balassa János, a Felvidék fõkapitánya,
Zoltay István, az egri hõs, Bebek
György és Zay Ferenc. A bajvívás eldöntetlenül
végzõdött. Ahogy Tinódi
megénekelte:
14