Irodalmi kapcsolatok

dalmi hagyományok szlovákiai lexikona 35
közülük hármat (A hûtelenhez, Szeberényi
Lajos emlékkönyvébe, Neumann Károly
emlékkönyvébe) nevez meg, illetve
megemlíti: „A költõ keservérõl csak a
Magyar Társaság jegyzõkönyvébõl tudunk.”
Ennek hitelt adva, magam is csupán
az érintett verseket gondoltam selmecieknek.
36
Az újabb kutatások azonban már megcáfolták
ezt. Lássuk hát a teljesebb selmeci
Petõfi-termés biográfiáját. A hûtelenhez
címû verset Petrovich Sándor valóban
a Magyar Társaság XIII. ülésén, 1838.
nov. 7-én olvasta fel, illetve szavalta el
Selmecbányán. A mûvet Szeberényi Lajos
méltatta, s az emlékkönyvbe való beírásra
minõsítette. Az általunk idézett
Pesthy a századforduló táján még látta a
verset, akárcsak Kéry Gyula 1899-ben,
aki akkor körúton járt Selmecen, késõbb
pedig közölte a költemény fakszimiléjét.
Aztán eltûntnek hitték a kéziratot. Még
Petõfi összes verseinek 1973-ban megjelent
kritikai kiadásában is azt olvassuk,
hogy nincs meg az érdemkönyv, de Petõfi
versét különben is eltüntették belõle, s
valószínûleg Kéry Gyula volt a „tettes”. 37
Azóta újabb adatokat közöltek a versrõl
és az érdemkönyvrõl, többek közt Jakus
Lajos Petõfi-kutató is. 38 Az 1838-tól vezetett
érdemkönyvben (amely közben elõkerült,
s az Evangélikus Országos Múzeumban
õrzik) mégiscsak benne van a szóban
forgó Petõfi-vers. Nem is hiányzott
onnan sosem, Jakus az eredeti szöveget és
fényképét is közli. Petõfi verseinek eddig
megjelent kötetei úgy tüntetik fel a vers
keletkezését, hogy az Selmecen íródott
1838. okt. 26-án. Jakus szerint ez is tévedés,
mivel Petõfi október 13-tól 27-ig
Pencen volt szüreten, tehát a verset is még
ott írhatta. A hat versszakos szerelmi vers
szakaszai egy-egy páros és ölelkezõ rímet
tartalmaznak. A költemény „hûtelenje”
egy Emma nevû lány, akinek kilétérõl
szintén sok egymásnak ellentmondó adatközlést
olvashatunk.
Az Áldozat címû selmeci zsengét nem
említi irodalmi hagyományaink lexikona.
Pedig a Balogh Károly-hagyatékból már
1956-ban a Pécsi Egyetemi Könyvtárba
került. Petõfi hazafias lírájának elsõ jelentkezése
ez, s korábbi keletkezésû lehet,
mint A hûtelenhez, mert Petõfi ekkor még
Örömfy Vidornak írta alá magát. Valószínû,
hogy eredetileg Szeberényi Lajosnál
volt a kézirat. 39 Petõfi összes mûveinek
kritikai kiadása (1973) közli a verset, ennek
alapján tesszük itt mi is közzé:
„Sokalta már az ég
Az ember bûneit;
Lemosni áldozat
Képes csak vétkeit.
Választa a végzés,
S reád borút hoza:
Virúlni induló,
Vérrel kivítt haza!
Mert népek bûniért
Te lõl az áldozat,
Feletted leng vadúl
A zordon kárhozat.”
(Selmec, 1838. dec. – 1839. jan.)
1839. február 15-e elõtt keletkezhetett
Selmecen a Bú címû Petõfi-zsenge. Talán
ez is a Szeberényi-hagyatékból került elõ.
A kutatók szerint ez valószínûleg azonos
az érdemkönyvbõl kitépett (VII. kötet.
19. lap. 15. sz.), A költõ keserve címû
verssel, melyet oda Petõfi saját kezûleg
40