Irodalmi kapcsolatok

1840-ben szülõvárosába, a selmeci líceumba
hívták õt meg tanárnak. A hittant, a
költészettant és a szónoklattant tanította.
Többször volt a líceum igazgatója is. Oktatta
továbbá a latin nyelvet, az egyháztörténetet,
a logikát és a pszichológiát.
1872. július 11-én halt meg Selmecbányán.
Könyvtárát a líceumra, „szerzeményei
tetemes részét” pedig a Matica slovenskára
hagyta, bizonyítva ezáltal is
vonzalmát a szlovák kultúrához.
Suhajda Lajos Mikszáth Kálmánnak a
latin nyelvet, a vallás- és erkölcstant, a lélektant,
a logikát és a bölcsészetet tanította.
Amint errõl az idõszakról Breznyik írja:
cselekedetei „elegendõ bizonysággal
szolgálnak magyarellenes irányának, melyet
bár óvatosan, tanárkodása alatt is
követett, s hogy a tanulókra nem volt káros
befolyással, annak köszönheti, hogy a
tanári karban mindig voltak olyanok, kik
hatását ellensúlyozták. Különben nagy
eszét, bõ és alapos ismereteit a bölcsészetben
s theologiában, jártasságát a római
classicus irodalomban, classicitását
a magyar nyelvben, ki ismerte, senki sem
vonhatta kétségbe. Ki tanulni akart, elõadásain
sokat tanulhatott”. 56
Néhány cikke és latinul írt verse jelent
meg a gimnázium kiadványaiban. Magyarellenességének
ad hangot németül írt, Der
Magyarismus in Ungarn címû mûvében
is, amely 1834-ben jelent meg Selmecbányán.
A magyarok ázsiai eredete és elsõ európai
mûködésükrõl címû munkáját Pesten
adták ki 1837-ben. A németül is megjelent
munkájáról Fejér György írt elmarasztaló
ismertetést a Tudományos Gyûjtemény
1837. évi III. kötetében. Fejér
Suhajdát dilettáns történésznek tartja,
akinek munkájában „egyetlen egy eredeti
kútfõnek szavait se olvashatván”
(112.). Mondanivalóját összegezve Fejér
leszögezi, hogy Suhajda munkájából
„készületlensége kitetszik eléggé”, s
csak a „tudománytalan kritikusainknak
számát eggyel nevelte”, s „literatúránk
becsét” Suhajda „a külföldieknél csak
kisebbíteni fogja”.
Suhajdát a szlovák biográfiák természetesen
pozitívan értékelik. Kiemelik mecénáskodását;
megemlítik, hogy Selmecen
szlovák irodalmi kört vezetett, s több, tanulók
számára összeállított kézikönyv
szerzõje volt. (Herèko, I., 1995. 247.)
Praznovszky Mihály említi egyik kisportréjában,
hogy Suhajda „furcsa ember volt.
Tanártársai szerint kitûnõen felkészült,
nagy tudású professzor, akitõl a diákjai,
ha akartak, nagyon sok tudományt kaphattak.
Ugyanakkor egyáltalán nem volt
kedve tanítani. A heti 18 kötelezõ órája
helyett jó ha 10-12 órát adott”. 57
Mikszáth selmeci vonatkozású írásai
Annak, hogy Mikszáth közel három évet
töltött diákként Selmecbányán, szépirodalmi
vonatkozásai is vannak. Itteni vonatkozású
írásai közül lexikonaink általában kettõt-hármat
említenek meg: Az aranykisaszszonyt,
a Tavaszi rügyeket, valamint A Petõfi-legenda
Selmecen címû elbeszélését. 58
A sok közül valójában ezek emelkednek ki.
A híres Selmecbányán barangolva az irodalomkedvelõ
turistának akaratlanul is Az
aranykisasszony sorai jutnak eszébe, melyek
találó képekkel írják be a várost azok
emlékezetébe is, akik még sohasem fordultak
itt meg: „Nyájas olvasó, ki még nem
jártál e görbe országban, képzelj magadnak
háromezer hegycsúcsot, ugyanannyi
76