Irodalmi kapcsolatok

A Lengyel Szálló, ahol Móriczék megszálltak (korabeli képeslap)
(Sajnos, a találkozó emléke gyorsan elfelejtõdött
Ipolyságon. Nem beszéltek a
nagy író ittjártáról az érettségizõknek,
nem állítottak emléktáblát a jeles eseménynek.)
A találkozóról, az azt megelõzõ körülményekrõl
s a szervezéssel kapcsolatos
dolgokról akkor kapnánk még teljesebb
képet, ha beszélhetnénk az egykori két fõszervezõvel:
Salkovszky Jenõvel és Farkas
Istvánnal. Sajnos, õk már nem élnek.
Mint fentebb említettem, 1979-ben még
beszélhettem azokkal, akik az ipolyságiak
közül emlékeztek Móricz Zsigmondékra:
Farkas Istvánnéval, Salkovszky Jenõnével,
dr. Baráti Bélával, dr. Balla Zoltánnal
és Farkas Zoltánnal. Ma már õk sincsenek
az élõk sorában.
Dr. Salkovszky Jenõné 1900-ban született.
Ott volt az ipolysági Móricz-esten s
az azt követõ ünnepi vacsorán is. Január
16-án délután Móriczék Salkovszkyékat a
Fõ téren lévõ lakásukban is felkeresték.
Dr. Salkovszky Jenõnével 1979-ben beszélgettem
a találkozóról. Visszaemlékezéseit
így foglalta össze: „Kedvesek, szerények
voltak Móriczék. Az írót jókedvû,
anekdótás emberként ismertem meg. Móricz
mindent megfigyelt, mindennek nagyon
örült. Látszott, érzõdött, hogy szívbõl
jön az öröm, az író õszinte ember.
Férjemmel az itt élõ néprõl, a város kulturális
életérõl beszélgettek. Móricz boldog
volt, hogy ebben a kisvárosban is volt már
bizonyos megmozdulás, itt is igényelték a
kultúrát, a szellemi táplálékot. Férjem
megmutatta az írónak a város iskoláit, a
Honti Kaszinó épületét, a XIII. századi
kolostor maradványait és templomunk román
portáléját. Este a közönség örömmel
és lelkesedéssel fogadta Móriczot. Rengetegen
jöttek az elõadásra vidékrõl is, sokan
már be sem fértek a terembe. A hosszan
tartó tétlenség és szellemi tespedtség
102