Irodalmi kapcsolatok

Ótátrafüred (Hermel Ödön reprodukciója)
akkor ezt a mûtétet a rekeszizomnak egy
olyan feltüremlése követi, amelynél fogva a
páciens tüdõszárnya összeszorul, tétlenségre
kárhoztatódik, s tétlenségében gyógyulni
kénytelen. A felcsavart ideget hívják phrenicusnak,
s ez a szó lett az egész mûtétnek a
közkeletû neve. És annál is több.” 12
Cikkét Tóth Árpád 1926. január 20-án
küldte el kísérõlevéllel együtt Mikes Lajosnak,
Az Est szerkesztõjének. Ezt írja a
levélben: „Igyekeztem a cikket szépen
megírni. Érdekes is, mert a tüdõgyógyítás
vívmányáról szól, amelyeket még az orvosok
se nagyon ismernek. (...) Magyarországon
dr. Winternitz alkalmazta elõször
a gyógymódot. Dr. Angyalossy azonban
már hat évvel megelõzte õt.” Tóth Árpád
orvosa valószínûleg elsõként alkalmazta a
gyógymódot Közép-Európában. Angyalossy
doktor közlésébõl viszont tudjuk,
hogy maga a költõ nem részesült – nem
részesülhetett ilyen kezelésben. „Orvosi
szempontból semmi esetre sincs baklövés
a cikkben, ezen a fronton és itt valóságos
egyetemi magántanárrá képeztem már ki
magam.” És érdemes idézni még az alábbi
sorokat is: „Ami a cikk reklámoldalát
illeti, az ugyebár nem titok?... A cikket nevemmel
fedezem... nincs bûze. Ön tudja,
hogy én mit kapok a cikkért... teljes januári
számlám fizetése alól felmentést kapok...
Ez igen szép honorárium!” 13
Hogy a cikkben szakmai szempontból
valóban nincs semmi baklövés, azt
Angyalossy Ernõ is igazolta. Elmondta,
hogy Tóth Árpád „a szakmai dolgokról is
érdeklõdött, ismerte az orvosi lapokat”.
Annak idején beszélgetett vele orvosa az
új gyógymódról, a phrenicusról is.
Angyalossy doktortól idézzük az alábbi so-
113