Irodalmi kapcsolatok

A selmeci tanári kar 1896-os jegyzõkönyve a
Petõfi-emléktábláról
líceumhoz, a szlovák paplak mellett, a
Felsõ-Rózsa utcában állt. 16 Nem sokkal
Selmecrõl való távozása elõtt Petõfi az iskolasor
utolsó házába költözött, egy
Frndák nevû családhoz.
A tanárok
A gimnázium professzorát, aki a költõ
szavai szerint „szekundába ponálta”
(vagyis „beszekundáztatta”) õt, Lichard
Dánielnek (Daniel Gabriel Lichard) hívták.
Róla így ír Illyés: „Félévkor Lichard,
a lelkek ápolója, hittanból és római régiségtanból
a fiúnak alig kielégítõt ad, magyar
történelembõl pedig, magyar történelembõl!
szekundát.” 17 Lichardról többet
is elmond Illyés: „nyugodtan rossz tanárnak,
rossz embernek, ráadásul rossz hazafinak
is tarthatjuk”. 18
Ugyanakkor azt is meg kell említenünk,
hogy már Breznyik János, a líceum egykori
igazgatója is egy kicsit árnyaltabban
fogalmazott, s másképp vélekedett
Lichardról az intézmény történetét összefoglaló
kötetében. Ebbõl arról értesülünk
többek közt, hogy a harmincas évek végén
az iskolában „Lichard Dániel ochtinai
evangélikus lelkész hivatott meg, kivel
az iskola kitûnõ tanerõt nyert. Tanszékét
1838. november 9-én foglalta el”. Majd
így folytatja Breznyik: „Ha alapos s bõ
tudomány, kivált az illetõ szakban, világos,
tanulságos, érdekkeltõ elõadás, tanári
teendõkben lelkiismeretes, pontos eljárás,
szigorú fegyelemtartás oly kellékek,
melyek a jó tanárnál megkivántatnak: úgy
ezek Lichardban nagy mértékben megvoltak.
Különösen a mennyiség- és természettant
tudta érdekessé tenni s megkedveltetni
növendékeivel, miket nem dictált,
mint egyik elõdje, Royko, hanem vezérfonalul
Martinyi, pozsonyi tanár kézi könyveit
használta: sõt az elõbbi a zay-ugri
terv szerint a rhetorikában is lévén elõadandó,
növendékei számára és pedig magyar
nyelven maga is szerkesztett
»Matematikai elõcsarnokot«, melyrõl a
szakférfiak még most is helyeslõleg nyilatkoznak.”
19
A további fejezetekben Breznyik a Petõfivel
szemben elkövetett „beszekundáztatásra”
is kitér. „Az õ (vagyis Lichard –
Cs. K. megj.) sürgetésére határoztatott,
hogy ki minden tantárgyból elégtelen osztályt
(= secundát) kap, mi eddig nem történt,
felsõ osztályba át ne helyeztessék.
Osztályzásnál szigorúbb lévén mint kollégája,
Boleman, Petrovics (Petõfi) Sándornak
1839-ben õ adott secundát, de
nem poeticából, melyet Boleman tanított,
hanem Magyarország történetébõl, mely
akkor a rhetorikában és pedig latin nyelven
adatott elõ; éppúgy hittanból és a görög
régiségtanból is primae ex ultimist,
vagyis alig kielégítõt, mely kitüntetésben
egyébiránt rajta kívül mások is részesül-
32