Irodalmi kapcsolatok

Külsejében kissé cinizmusra hajló. Szabója
rossz volt, valami falusi kontár
Mulyadról; kalapjára, cipõjére nem sokat
tartott. (...) Szerette házában a vendégeket,
s Imre-napkor nagy számban gyûltek
nála jóbarátai. Sokat írt, olvasott.” (Balogh
K., 1996.)
A költõ idejében még állt a mai mellett
az úgynevezett „régi kastély”, mely felirata
szerint hajdan „castellum” volt. Építési
idejét pontosan nem ismerjük. 1883-ban
Kimnach László budai festõ, Benczúr
Gyula tanítványa járt a faluban. A régi
kastélyt is lefestette, s a képeket egy útirajzzal
együtt a Vasárnapi Ujságban közölte.
Ebben említi, hogy a kastélynak az
emeleten kõbolthajtásai voltak. A homlokfalra
írt latin szöveget is megfejtette. Eszerint:
„Ez épület, mely hajdan vár vala, s
már 1430-ban a Madách-nemzetség által
használtatott lakóhelyül, 1552-ben a török
vad keze, 1717 s 1758-ban pedig tûz által
dúlatván meg, ennek szomorú és elégett
romjai fölé emelte, építtette Sztregovai
Madách Sándor 1799-ben.” (Vasárnapi
Ujság, 1883/6.)
Az új kastélyról a Borovszky-monográfiában
azt írják, hogy azt Madách Sándor,
a költõ nagyatyja építtette. Más, Sztregováról
szóló írások szerint Madách apja
volt az építtetõ. Az igazság az, hogy –
mint már említettük – Madách Sándor
szerezte vissza a családnak a sztergovai
birtok egy részét s az úgynevezett „új kastélyt”
is. A szép kéttornyú földszintes
épületet is õ kezdte rendbehozatni (tehát
nem építtetni), amit aztán Imre, a költõ
apja hozatott végleg rendbe még nõsülése
elõtt, s „fejlesztette ki kellemes szép parkkal
körülvett rezidenciává”. S amint Horváth
Károly, az új Madách-monográfia
szerzõje írja: „Ebben az épületben született
költõnk, és nagy mûvét, Az ember tragédiáját
is itt írta.” (Horváth K., 1984.)
Errõl tanúskodik a kastélyon elhelyezett
magyar és szlovák nyelvû emléktábla is.
A Balogh Károly emlékezete alapján készített
alaprajz megfelelõen tájékoztat az
egykori kastélyról. Innen tudjuk, hogy a
költõ „oroszlánbarlangja” és hálófülkéje
valóban a biliárdszoba mellett volt. Tehát
itt írta költõnk a nagy mûvet, nem pedig a
toronyfülkében, mint arról egyes írások tájékoztatnak.
Az egyik fülkében ugyanis a
család levéltára kapott helyet, a másikból
pedig lejárat vezetett az üvegházba.
Ugyancsak Balogh Károlytól tudjuk, hogy
a kastély homlokzati részének szobái között
a középsõ volt a nagy ebédlõ. Az erkélyre
nyíló ajtó két oldalán egy-egy
„arany tükör, consollal”, a márványozott s
„korinthi oszlopokkal díszített festésû falakon”
pedig angol tájképek látszottak. A
„fekete szoba” volt az „intimebb vendégek
fogadására szánt társalgó, empire stylben
készült” ébenfa bútorzattal. Az egyik toronyszoba
a déli „rózsaszín szoba” fülkéjét
alkotta; innen vezetett a csigalépcsõ a
„télikertnek is beillõ” üvegházba. Az északi
toronyszoba volt a levéltár. „A Löwengrubeban
(oroszlánbarlangban) a csibukokkal
körülrakott pipatartó felett néhány vívókard,
vívókesztyû és maszk, s egy régi
páncéling... (...) A biliárdszoba falait néhány
bronzirozott szobrocska, Goethe,
Schiller, Gutenberg, Luther stb., nagyatyámnak
s nagyanyámnak összekelésük
idejébõl való arcképei, s néhány nõi fej –
Madách Imre festményei – díszítik. Ugyanennek
a szobának dél felé nézõ ablaka mellett
áll az íróasztal, amelyen Madách Imrének
nagy költõi koncepciói nyertek életet.
52