Irodalmi kapcsolatok
Irodalmi kapcsolatok
Irodalmi kapcsolatok
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
szített apróbb próbákat és azokat megmutatta<br />
jó barátjának Szeberényi Lajosnak,<br />
a ki ekkor a kör elnöke volt. Szeberényi<br />
buzdította õt a munkálkodásra, õ beszélte<br />
rá, hogy lépjen fel a körben. Nagy költõnk<br />
oct. 31 én lépett fel elõször, a mikor is<br />
»nem szavalta dicséret nélkül a Csák<br />
czímû munkát, melyet valóban meg is<br />
érdemelt«. Nov. 7 én »A hûtelenhez irányzott<br />
elmeszüleményét olvasta fel Petrovich<br />
Sándor, mely felül bírálója (Szeberényi<br />
Lajos) egykét észrevételt közölvén,<br />
azt helyesnek tartá és érdemesnek emlékkönyvünkbe<br />
való beírásra«. Ez a bírálat<br />
fûzte össze szorosabban a két ifjút; és mily<br />
játéka a sorsnak! birálat, kemény birálat<br />
taszította egymástól e két keblet. Petõfi<br />
ugyanis nem szerette a kemény birálatot,<br />
Szeberényi Lajos pedig szigorúan megrótta<br />
õt a késõbbi idõben »parasztságáért«.<br />
Akkor az írók ugyanis csak a classicus<br />
formában, szellemben irt mûveket tekintették<br />
jónak, de nem a népieseket.<br />
Petrovich jan. 9 én jeles szavalatával nyitotta<br />
meg a kört és ugyan ekkor mint<br />
Reguli Pál birálója is szerepelt. Utoljára<br />
tündöklött fel költõi tehetsége körünkben<br />
jan. 16 án , a mikor is felolvasta elnök<br />
urunk az iskolai pályától és tõlünk búcsut<br />
vett Petrovich társunk munkáit, melyekben<br />
a költészet becse oly kitünõ volt, hogy<br />
meglepve figyelnünk kellett s egy szivvel<br />
szájjal munkáit az érdemkönyvbe beírni<br />
óhajtottuk.<br />
Hogy miért kellett Petõfinek elhagyni a<br />
selmeczi lyceumot, azt tán mindnyájan<br />
tudjuk. Volt akkoriban ugyanis Selmeczen<br />
egy szintársulat, melynek elõadásán a<br />
szinészetért lelkesedõ ifjú rendesen megjelent.<br />
Ez pedig akkor nagy bûn volt. Tanárai<br />
nem jó szemmel nézték, házi gazdája<br />
pedig atyja elõtt úgy festette le, mint a<br />
legnagyobb korhelyt. Petõfi atyjának szigorúságától<br />
félve, ki igérte, hogy majd<br />
meglátogatja elvetemedett fiát, nem hallgatva<br />
barátai marasztaló szavaira, fogta<br />
vándorbotját és télnek idején Selmeczrõl<br />
Pestre gyalogolt.<br />
Petõfi emlékét körünkben a jegyzõ és<br />
érdemkönyvek tartják fenn. Két dolgozatot<br />
adott be a körbe, mind a kettõ az érdem<br />
könyvbe itéltetett. »A hûtelenhez« cz.<br />
megvan most is, a »Költõ keserve«<br />
czímût, azonban kitépték az érdemkönyvbõl.<br />
Ifjukori kisérleteknek lehet ezeket nevezni,<br />
a mennyiben az egyikrõl a másikra<br />
vonatkoztathatunk. A rimei is nagyobb<br />
részt csak gyenge assonnatiák, a melyeket<br />
a késõbbi költõ csengõ rimjeihez hasonlítani<br />
sem lehet. Elõadása sem olyan rövid,<br />
velõs, hanem bõvebb, terjengõs.” 32<br />
Pesthy sorainak kommentálásától itt eltekintünk.<br />
Petõfi önképzõkörbeli tevékenységét<br />
ugyanis az életrajzok, újabb<br />
tanulmányok, kritikai kiadások részletesebben<br />
tárgyalják, s a költõ selmeci vonatkozású<br />
munkáit bemutatva mi is viszszatérünk<br />
még a témához.<br />
S ha már az irodalmi kör munkáját itt<br />
érintettük, hadd mondjuk el, hogy az egykori<br />
alma mater falán látható az az emléktábla,<br />
melyet még a líceum Petõfi Köre<br />
állított névadója, a forradalmi költõ emlékére<br />
1896-ban. Az egyházi levéltárban találtam<br />
egy-két, táblaállítással kapcsolatos<br />
anyagot is. A tanári értekezletekrõl szóló<br />
egyik jegyzõkönyvben az alábbiak olvashatók:<br />
„Jankó János tanár elõadja, hogy<br />
a tanulók a millenniumi évben Petõfi Sándornak<br />
emléktáblát akarnak emeltetni, s<br />
igazgatói engedéllyel megkezdték e czélból<br />
a gyûjtést; kéri a tanári kart, hogy ad-<br />
38
Change language