A kritikai gondolkodás fejlesztése II. - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

A gyakorlati alkalmazást azért hangsúlyoznám ki, mert pl. az egyetemen többször is
kerültem olyan helyzetbe, hogy agyonbeszélték a kritikai gondolkodás fontosságát, de amikor
az megjelent a hallgatók részéről, mint kísérlet, azonnal a legkeményebben emeltek gátat eléje
éppen azok, akik olyannyira érveltek mellette. Erről egyébként Csengey Dénes egyik
mondása jut eszembe: „Hát mit gondoljak egy olyan helyzetről, amiben a barátaim csak azt
tudják ígérni, amivel az ellenségeim fenyegetnek?”
A másik gondolat, ami eszembe jutott, hogy miért beszélünk fejlesztésről a kritikai
gondolkodással kapcsolatban. Véleményem szerint ugyanis minden, szellemileg nem
korlátozott ember, fogantatásától kezdve kritikusan gondolkodik. Vagy mondhatnám azt is,
minden ember úgy születik, hogy szeret tanulni és igényli a megismerést, és nem tűri, hogy
gondolati szabadságát – amely véleményem szerint alapja a kritikai gondolkodásnak –
korlátozzák. Teszi és igényli ezt egészen addig, amíg kívülről el nem kezdik a korlátokat
helytelenül, igazságtalanul és jogtalanul köréje építeni. Mint említettem, ezt kezdik az
óvodában, folytatják az iskolában, egészen az egyetemig. A mindennapi életünkről ne is
beszéljünk; az közismert, hogyan működik, pl. ami az amúgy rendkívül hasznos
tömegkommunikációs rendszereket illeti.
Ezért én úgy vélem, hasznosabb a kritikai gondolkodás fejlesztése helyett a kritikai
gondolkodást gátló korlátok lebontásáról, annak hasznosságáról beszélni.
A következő gondolatom, ami régóta foglalkoztat, akörül a kérdés körül forog –
egyenlőre körbe-körbe –, hogy miként lehetne a gyerekekkel a tanulás szükségességét,
fontosságát úgy megértetni, hogy a gyerekek ezt követően automatikusan felismerjék a
tanulásban rejlő óriási lehetőségeket, amelyek nekik megadatnak. Azokra a lehetőségekre
gondolok pl., amit a nyitottabb világunk biztosít számukra, stb.
Sokan sorakoztatnak föl különféle módszereket, szerkesztenek elméleteket, kitalálnak
minden hasznos dolgot, hogy aktív tanulásra serkentsék a tanulókat. De arról senki nem
beszélt még nekik – és ez a szemináriumokon sem hangzik el –, hogy miért is tanulunk.
A gyakorlatban találkoztam ezzel a problémakörrel, amit röviden megpróbálok
bemutatni:
Az egyik történelemórán kb. negyedórát szántam arra, hogy felhívjam a gyerekek
figyelmét arra, miért olyan fontos, hogy továbbtanuljanak, még ha erről sokan le is beszélik
őket („minek annyi diplomás” és egyéb károgások, „te vért fogsz izzadni az erős gimiben”,
stb.). A következő napokban olyan gyerekek tanúsítottak elképesztő aktivitást az órákon, akik
korábban meg sem szólaltak, tanáraik szerint nem voltak túl aktívak, sőt, egyikük közölte,
hogy tovább szeretne tanulni, még akkor is, ha jelenleg eredményei alapján erre nem sok
esélye van.
Jómagam a tanítási gyakorlaton mindent megtettem annak érdekében, hogy
azokat a korlátokat eltávolítsam az útból, amik a kritikus gondolkodás és cselekvés
útjában állnak. Ehhez persze kellett egy olyan tanár, aki teret engedett a kísérletnek, és bízott
abban, hogy így is célba lehet érni és lehet hatékonyan tanítani.
Scherer András történelem szakos hallgató
168