A kritikai gondolkodás fejlesztése II. - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

A kurzus címéből azt gondoltam, ez egy sokkal elvontabb dolog lesz. Szerencsére, ha volt is
szó némi elméletről, az is valamilyen a gyakorlatban használható technikával, tanulási
módszerrel történt. Bár én sok évfolyamtársammal ellentétben még nem vettem részt a
kooperatív tanulásról szóló tanfolyamon és a kritikai gondolkodás fejlesztéséről sem
hallottam, fokozatosan rájöttem, hogy sok mindent ismerek és használok is ezek közül a
módszerek közül. Németországban vagy itthon, de elsősorban németországi kollégáknak
szervezett továbbképzéseken szinte csak így folyik a munka. Ismertem már – ha nem is ezen a
néven – a pókháló- és fürtábrát, a T-táblázatot, a szakaszos olvasást, a jóslást, a három megyegy
marad technikát, na és a csomagolópapíros prezentációt. Nem volt idegen a projekttanulás
sem, hiszen az iskola, ahol tanítok, híres a projektjeiről, bár most rájöttem, hogy talán nem is
minden igazi projekt, amit csinálunk.
A technikákon túl (vagy inkább előtt) talán legfontosabbnak és legérdekesebbnek
tartom az RJR-modell szerinti órafelépítést. A ráhangolódás (vagy inkább ráhangolás)
momentumát még csak-csak használtam eddig is, reflektálásra azonban alig kerül sor,
pedig tényleg fontos lenne. Érdekes, hogy amikor szakmai csoportonként terveztünk meg
egy órát, szinte mindegyik csoportnak nehéz volt eltalálni, mi is lehet a reflektálás.
Azt gondolom, szerencsés helyzetben vagyok, mert talán az idegen nyelvi órákon lehet
legjobban használni ezeket a módszereket, a jövőben feltétlenül gyakrabban fogok óráimon
a reflektív tanulás megvalósulására törekedni.
Kozma Tamás cikkében (Kozma Tamás: Paradigmáink, Iskolakultúra, 2001, 10. sz.),
amelyet szakszövegként feldolgoztam, az áll: „a gyakorlat tulajdonképp nem más, mint a…
kanonizált hagyomány”. Hát igen, fejben kell megújulni. És azt hisszük, ehhez nagyon sok
munka és energia kell. Biztos, de nem ördöngösség. Az én meglátásom szerint azonban –
„egy fecske nem csinál nyarat, vagy legalábbis nehezebben” alapon – sokszor nehéz dolga
van annak a tanárnak, aki önálló tanulásra, gondolkodásra akarja sarkallni
tanítványait, miközben más órákon elég csak jelen lenni és jegyzetelni, a leckét
megtanulni. Jó lenne, ha minél többen gondolkodnánk és dolgoznánk hasonlóan.
Zwickl Erzsébet tanár, pedagógus szakvizsga
Amikor meghallottam a kurzus címét, bevallom, nem tudtam, hogy miről is fogunk hallani,
tanulni. Kinek a kritikai gondolkodása fejlesztéséről lesz szó: az én tanári gondolkodásomról,
avagy az általam tanított diákok gondolkodásának fejlesztéséhez kapok használható
módszereket? Ezáltal a cím már eleve felkeltette az érdeklődésemet. Annál is inkább, mert
éreztem, érzem, hogy a tanítás-tanulás folyamatban valami hiba van. Én igyekszem
kitenni szívemet-lelkemet, a diákok mégsem elég motiváltak, ráadásul a tanítás sem mindig az
előzetes elvárásaim szerint alakul, de leginkább a végeredmény (a diákok hosszú távú tudása)
nem megfelelő. Mit csinálok rosszul? Hol tudnék javítani a saját pedagógiai munkámon?
Gyakorlati módszereket, technikákat vártam, ugyanis eddig mindig csak beszéltünk a
problémákról, de megoldást senki sem javasolt, kínált.
Várakozásaimnak megfelelően megkaptam a módszereket, sőt új technikák tárházát
próbálhattam ki. Számomra kellemes meglepetés volt a tréning jelleg. Bár sokkal
kényelmesebb előadáson ülni és jegyzetelni (vagy nem jegyzetelni), mégis sokkal
oldottabban, jobban éreztem magam ezen a kurzuson.
171