Bibliai Imádságok - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

More documents

Recommendations

Info

arcát mutatja, hogy retteg, gyötrıdik, nem szeretne meghalni. Amikor Mk 14,27-ben kijelentette tanítványainak, hogy Isten megveri a pásztort, valójában idézett Zak 13,7- bıl, hogy levágják a pásztort, most pedig a megveretés, a levágás kikerüléséért könyörög. Az itt megtalálható emberi törékenységet, gyengeséget gyakran bántónak, kellemetlennek, egyenesen elfogadhatatlannak tartották az egyházatyák korában és a középkorban, mert nem felelt meg az ortodox feltételezésnek, hogy Jézus nem érezhet fájdalmat és nem szenvedhet. 16 Ebben a versben található, olvasható a perikópa lényege, középpontja, súlypontja, Jézus imájának summázása. Benne van a meghalástól való szabadulás vágya, de nem áll meg ennyinél. Folytatja, és jön az a mondat, amely reményt ad mindnyájunk azóta: „mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te”. Az Atya iránti engedelmeskedés vágya, szeretete felülkerekedik a saját félelmén. Földi élete során többször is visszautasította már a küldetésétıl való eltérés lehetıségét (pl. Mk 8,31–33-ban, amikor Péter nem tudja elképzelni, hogy Mesterét megöljék, vagy 9,2–8-ban, amikor Péter sátrakat építene, hogy Mózessel és Illéssel maradhassanak a megdicsıülés hegyén). Elfogadja a maga számára Isten akaratát, megkereszteltetik a „keresztséggel” (10,38), elfogadja az „órát” (14,35) és a „poharat” (14,36). Amit Mt 6,10-ben tanított tanítványainak, „legyen meg a te akaratod”, annak ismét érvényt szerez: „ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te”. 17 A 37. versben megszakad az imádság, mert Jézus visszatér a három tanítványához, akik alszanak. Nem tudjuk, hogy pontosan mennyi idıt könyörgött Jézus, de mire visszatért, tanítványait elnyomta az álom. Jézus a kérdésében egy órányi idıért (mian wran) vonja felelısségre Pétert, ennyit kellett volna virrasztania. Evans is egy órányira, vagy annál kevesebbre becsüli Jézus távollétét és imádságának tartamát. 18 Visszatérve Pétert szólítja meg, mégpedig „Simon” nevén, mert most nem méltó a „Péter”, a kıszikla névre, amelyet Mesterétıl kapott. Kérdıre vonja, amiért elaludt. Péternek és két tanítványtársának kellett volna biztosítania Jézus imahátterét, de ehelyett szunyókálnak. Péter néhány órával korábban még fogadkozott, hogy nem botránkozik meg, és ha meg kell halnia Üdvözítıjéért, akkor sem fogja ıt megtagadni (29–31. v.). És közben a tagadás lassan, alig észrevehetıen kezd felrémelni, érlelıdni, testet ölteni. Egyelıre csak elalszik Péter, és két társa, ez pedig érzelmi cserbenhagyást jelent, de elıre jelzi a szó szerinti elhagyást, amikor a szó szoros értelmében menekülni fognak, majd pedig Péter tagadni fog. Jézus háromszor jön vissza, Péter háromszor alszik el, és ez elıjátéka a háromszori tagadásának. Jézus fokozatosan egyedül marad, a legtávolabb Júdás kerül tıle, aki éppen elárulja, de távol van a Gecsemáné kertjében ülı nyolc tanítványától is, három megkülönböztetett tanítványát pedig hiába hagyta a közelében, belealudtak érettük halni készülı, vívódó Mesterük imádságába. 16 MADIGAN, K., „Ancient and High-Medieval Interpretations of Jesus in Gethemane: Some Reflections on Tradition and Continuity in Christian Thougth,” Harvard Theological Review 88, 1995. 157–173. 17 EDWARDS, JAMES R., The Gospel According to Mark. The Pillar New Testament Commentary. Grand Rapids, Michigan / Cambridge, UK, William B. Eerdmans Publishing Company, Leicester, England, Apollos, 2002. 434–435. 18 EVANS, Mark 8:27–16:20. 414. A 38. versben folytatódik a szemrehányás, de most már nem csak Péterhez, hanem mindhármukhoz szól, mert többes számot használ. Másodszor hangzik el a virrasztásra kiadott parancs (grhgorew) – bár itt többrıl van szó, mint ébrenmaradásról –, mert az elsı felszólításnak az volt az eredménye, hogy elaludtak. A virrasztás mellett most egy másik utasítás is elhangzik, éspedig az imádkozásra vonatkozva (proseucomai). Virrasztaniuk és imádkozniuk kell, hogy ne essenek kísértésbe. Itt a könyörgés nem annyira a próbatétel elkerülésére irányul, mint inkább arra, hogy legyenek képesek kiállni azt. Eddig afelıl biztosították Jézust, hogy készek akár meg is halni vele (31. v.), készek kiinni a poharat és megkereszteltetni a keresztséggel (10,38–39), most pedig itt az idı, hogy ennek megfelelıen cselekedjenek. Az imádságukban megjelenhet ez a korábbi elszántság, akár olyan formában is, mint a Jézus könyörgésében, hogy múljék el tılük ez az óra, vétessék el ez a pohár, de ne úgy legyen, ahogy ık akarják, hanem amint Isten. Egyelıre csak virrasztaniuk és imádkozniuk kell, mert a kísértés körülöttük ólálkodik. Egyszer már elestek, de most egy második esély adatik számukra. Jézus figyelmezteti ıket, hogy a lélek kész, de a test erıtlen. Ez a tanítványok dilemmája is: a lélek az Istennek adott emberi választ jelképezi, míg a test az emberi gyengeséget (vö. Ézs 31,3). 19 Cranfield, amikor a lélek és a test szavak értelmét keresi ebben az igeversben, elıször az 51. zsoltárban szereplı hbÉydInÒ j'WrwÒ „lelkem készséges” (Zsolt 51,14), a készséges lélek párhuzamára gondol, amely a zsoltár elızı versében a Szentlélekkel azonosítható. Ennek fényében a tanítványoknak ajándékozott Szentlélek kész, de az emberi természet gyenge (asqenh"). Ezek után tovább kutakodva a szavak értelmének holdudvarában, azt feltételezi – szerintem helyesen –, hogy a lélek (pneuma) itt a Mk 2,8-hoz és 8,12-höz hasonlóan az emberi lelket jelenti, és Jézus megdicséri a jót tenni akaró szándékukat, „hogy a gyengeségük ne ejtse ıket kétségbe” (Kálvin). 20 A 39. vers arról tudósít, hogy Jézus ismét elmegy imádkozni. Ez a második távozása a három tanítványától, és több mint valószínő, hogy ugyancsak a közelbe megy, ahogyan olvastuk a 35. versben. Feltételezhetı, hogy azért jött vissza a három tanítványához, mert erıt akart meríteni együttimádkozó jelenlétükbıl, közösségükbıl. Csalódnia kellett. Lukács evangéliumának párhuzamos beszámolójában arról olvasunk, hogy angyal jelent meg neki a mennybıl és erısítette ıt (Lk 22,43). Péter megszidása és a tanítványok utasítása után folytatja könyörgését. Az elıbb adott parancsra személyes példát mutat. Úgy tőnik, hogy második imádsága tartalom szerint megegyezett az elsıvel, de – többen is állítják –, ez nem szó szerinti megegyezés volt. 21 Ez azért is lehet zavaró, mert az új fordítás szövege „ugyanazokkal a szavakkal imádkozott” (proshuxato ton auton logon) arra utalhat, hogy szó szerinti megegyezés volt a két imádság között, de a görög szöveg megengedi azt is, hogy így fordítsunk: ugyanazt (nem ugyanúgy) imádkozta. Akárhogy is állna a helyzet, Jézusnak ugyanaz a kérdése maradt, ugyanazzal a helyzettel kellett megküzdenie. Talán az elsı imádság után kezdett kikristályosodni elıtte, hogy mi az Atya akarata. Erre utal a 36. versben az „úgy legyen... amint te akarod” megfogalmazás. 19 HOOKER, The Gospel according to St Mark. 349. 20 CRANFIELD, The Gospel According to St Mark. 434. 21 SWETE, HENRY BARCLAY, The Gospel According to St Mark. London, Macmillan and Co. / New York, The Macmillan Company, 1905. 347; HENDRIKSEN, WILLIAM, The Gospel of Mark. New Testament Commentary. Edinburgh, The Banner of Truth Trust, 1987 3 . 590. AHOGY TE AKAROD (MÁRK 14,32–42) 199 200 Lészai Lehel
A 40. vers arról számol be, hogy Jézus másodszor is visszatér, és megint csak alva találja ıket. Ezt tapasztalva, magányossága csak fokozódik. Márk úgy magyarázza másodszori elbukásukat is, hogy „szemük elnehezült”. Annyira kellemetlen helyzetbe kerültek, hogy nem is tudták, mit feleljenek neki, hogy magyarázzák meg azt, ami történt. A virrasztásra és imádkozásra adott világos parancs után sem tudtak ébren maradni, és így imádkozni sem. Péter nem csak egyszer volt már ebben a helyzetben, és egy alkalommal – a megdicsıülés hegyén – ugyanezt olvashatjuk róla: „nem tudta, mit mondjon, ugyanis annyira megrettentek” (Mk 9,6). Ott is a szóban forgó három tanítvány volt jelen. Péter korábban is félreértette Tanítóját, amikor ı elıször jelentette be a közelgı szenvedéseit (8,31–33), annyira, hogy kiérdemelte a „Sátán” jelzıt. Mann is felhívja a figyelmet arra, hogy a rabbik elıírásai szerint amennyiben egy ünneplés alkalmával valaki a tagok közül olyan mély álomba zuhant, hogy nem tudott válaszolni a felvetett kérdésre, akkor az ünneplést befejezettnek nyilvánították. Már akkor különbséget tettek az elszunnyadás és a mély álom között. Márk megjegyzése a tanítványok alvásáról és válaszképtelenségérıl talán erre a rabbinikus gyakorlatra is utalt, és akkor nem csupán arról lenne szó, hogy Jézus nem akart egyedül maradni a tusakodásában, hanem akarata ellen volt a páskaünneplés végének ily korai beállta. 22 Tertullianus azt írja „Az imádkozásról” szóló mővében, hogy amikor Isten megparancsolta Ábrahámnak, hogy áldozza fel fiát, akkor nem a gonoszra akarta csábítani, hanem hitét próbálta ki. Ábrahám példáján keresztül bemutatta, hogy milyen az az ember, aki számára a szeretet záloga nem fontosabb az Istennél. Késıbb, amikor az Úr azt kérte tanítványaitól, hogy „imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek”, ugyanezt az elkötelezést várta el. Ennek ellenére ık kísértésbe estek, elhagyták Urukat, mivel szabad utat engedtek az álom csábításának, ahelyett, hogy kitartottak volna a könyörgésben. 23 A 41. vers nem tudósít Jézus harmadízben történt elmenetelérıl és imádkozásáról, csupán arról, hogy harmadszor is visszatér. Márk azt sem mondja, hogy a tanítványok ismét elaludtak, de Jézus szavaiból kiderül, hogy ez a helyzet. Azt mondja, pontosabban parancsolja nekik, hogy aludjanak (kaqeudw) és pihenjenek (anapauw). Morgan amellett érvel, hogy Jézus ezt nem ironikusan, hanem éppen szeretetteljesen mondja. Szerinte egy bizonyos idınek kellett eltelnie, ameddig a tanítványok aludtak, Jézus pedig vigyázta az álmukat, mert még nem jött el az óra, nem érkezett meg Júdás. 24 Mindez nehezen bizonyítható, de a to loipon (tovább) határozószó nem zárja ki teljesen. A Codex Bobbiensis úgy oldotta meg ezt a kérdést, hogy beszúrta „egy kis idı múltán felköltötte ıket” az „eljött az óra” elé. 25 A Jézus parancsa pont az ellentéte annak, amit eddig kért tılük. Most már nem kell virrasztaniuk és imádkozniuk vele. Ez is arra utal, hogy gyökeresen megváltozott a helyzet. 22 MANN, C. S., Mark. A New Translation with Introduction and Commentary. The Anchor Bible, Volume 27. New York, London, Toronto, Sidney, Auckland, Doubleday, 1986. 592–593. 23 ODEN, THOMAS C. & CHRISTOPHER A. HALL (eds.), Mark. Ancient Christian Commentary on Scripture. New Testament II. Downers Grove, Illinois, InterVarsity Press, 1998. 203. 24 MORGAN, CAMPBELL, The Gospel According to Mark. New York, Chicago, London, Edinburgh, Fleming H. Revell Company, s. a. 303. 25 METZGER, BRUCE M., A Textual Commentary on the Greek New Testament. London / New York, United Bible Societies, 1971 (javított kiadás 1975). 114–115. Jézus következı szavai errıl a változásról szólnak. Azt mondja, hogy „elég”. Az apecw ige elég sok fejtörésre ad okot az egzegetáknak. Jelentheti egyrészt azt, hogy elég, másrészt azt, hogy el van végezve (mármint nem kérdéses többé Jézus halála), vagy pedig azt, hogy ki van fizetve maradéktalanul (éspedig Júdás megkapta a Jézus elárulásáért járó pénzt, ezért kész a cselekvésre), netalántán azt, hogy ı (Júdás) tulajdonába vesz, megfog (engem, Jézust). 26 Bejelenti, hogy eljött az óra. Eddig el szerette volna kerülni ezt az órát, ezt a poharat, de most már másként nyilatkozik. Elsı imádsága alkalmával nem akart meghalni, de alázatosan azt mondta, hogy az Atya akarata legyen meg. Két akarat ütközött ott a Gecsemáné kertben. A második imádságában hasonló gondolatok fejezıdtek ki. A harmadik imádsága után meggyızıdött, hogy ez az Atya akarata, és ez számára a járható út. Most már nem akar életben maradni, vége a tusakodás ama részének, amikor még azt gondolta, hogy létezhet más megoldás is ebben a kérdésben. Világos elıtte, hogy ezt kell tennie, és kész vállalni a kereszthalált. 27 Az óra elérkezése kikerülhetetlenül magával vonja azt is, hogy az Emberfia a bőnös emberek kezébe adatik, elárultatik. A 9,31-ben még azt mondta, hogy „emberek kezébe” adatik (ei" ceira" anqrwpwn), itt pedig súlyosbodik a helyzet, mert azt említi, hogy a „bőnösök kezébe” (ei" ta" ceira" twn amartwlwn). 28 Korábban, Márk evangéliumában Jézus háromszor beszél eljövendı elárulásáról, szenvedésérıl, haláláról és feltámadásáról (8,31–32; 9,30–31; 10,32–34). Mind a három alkalommal Emberfiának nevezi magát. Az Emberfia, a messiási király nem vette igénybe a helyzetével járó hatalmat. Most pedig átadatik az ellenfeleinek, a bőnösöknek. 29 A 42. versben tovább halad a cselekmény. Az utolsó versekben sok minden történt: Jézus visszatért harmadszor, és alva találta három tanítványát. Ezúttal nem költi fel, nem szidja meg, hanem hagyja pihenni ıket. Vagy alszanak, és úgy beszél hozzájuk, vagy ébredeznek, és félálmukban szól hozzájuk. Elképzelhetı, hogy hagyta ıket egy kicsit pihenni, de utána megint változik a helyzet, esetleg látta a közelgı fáklyafényeket, és ezért most felkölti ıket. „Ébredjetek, keljetek fel, jöjjetek!” (egeirw), hangzik a parancs. El kell menniük, több mint valószínő, hogy a többi nyolc tanítványhoz, mielıtt Júdás odaér. Nem menekülésre szólítja fel ıket, hanem arra, hogy menjenek szembe a bekövetkezı eseményekkel. Menniük kell, mert az áruló közel van. Az elıbb említett „bőnös” (amartwlo") jelzı vonatkozik Júdásra is, aki ıt elárulja. Jézus itt határozottan tudja, hogy milyen árulás vár rá. A próba legnehezebb része majd ezután következik. 30 26 BROOKS, JAMES A., Mark. The New American Commentary, volume 23. Nashville, Tennessee, Broadman Press, 1991. 235. 27 FOCANT, CAMILLE, L’évangile selon Mark. Commentaire Biblique: Nouveau Testament, 2. Paris, Les Éditions du Cerf, 2004. 541. 28 FRANCE, The Gospel of Mark. 589–590. 29 GOULD, EZRA P., The Gospel According to St. Mark. The International Critical Commentary. Edinburgh, T. & T. Clark, 1896. 272. 30 WITHERINGTON, BEN, The Gospel of Mark. A Socio-Rhetorical Commentary. Grand Rapids, Michigan / Cambridge, U.K.: William B. Eerdmans Publishing Company, 2001. 380. AHOGY TE AKAROD (MÁRK 14,32–42) 201 202 Lészai Lehel
Page 1 and 2:
ZSOLTÁROK, HIMNUSZOK, IMÁDSÁGOK
Page 3 and 4:
Tartalom Benyik György: Elıszó .
Page 5 and 6:
Előszó A 20. nemzetközi biblikus
Page 7 and 8:
tetted a várost, rommá a megerıs
Page 9 and 10:
12 Ma még csak tükörben, homály
Page 11 and 12:
2. Lisieux-i Szent Teréz egyházdo
Page 13 and 14:
elıtt öt hónapon át, de nem sz
Page 15 and 16:
Jutta Haussmann Psalm 114 in geschi
Page 17 and 18:
schehen im Rahmen von ao Schöpfung
Page 19 and 20:
ölcsességi irodalomra jellemzıek
Page 21 and 22:
tott kifejezni a költı a „gyerm
Page 23 and 24:
A harmadik ige (mšl) a számára m
Page 25 and 26:
eszélünk, meg kell említeni, hog
Page 27 and 28:
Tobit hálaéneke (Tób 13,1-18) mi
Page 29 and 30:
A zsidó szerzık visszautasítják
Page 31 and 32:
désen belül további kisebb egys
Page 33 and 34:
4. „Számkivetésem földjén én
Page 35 and 36:
Zsoltárában Tobit arra a Jeruzsá
Page 37 and 38:
6. Tóbiás könyvének 13. fejezet
Page 39 and 40:
Martin Meiser Anna hálaéneke (1 S
Page 41 and 42:
tónak. Inkább a Sámuel-Septuagin
Page 43 and 44:
5. Az 1 Sám 2,1-10 ókeresztény r
Page 45 and 46:
hitnél leragadni, arra a János ev
Page 47 and 48:
„Paraklétosz” elküldésére v
Page 49 and 50: elıtt, és amelyet a népszerő ha
Page 51 and 52: Ettıl kezdve az izraeliták egyre
Page 53 and 54: A csata végkimenetelét a csillago
Page 55 and 56: háláchisták azonban, fıleg a To
Page 57 and 58: A Zsolt 103,7-13 - a Sínai szövet
Page 59 and 60: szemben mindenféle kollektív szá
Page 61 and 62: 34,7aß-ben felsorolt három bőnfo
Page 63 and 64: A kolosszei levél Krisztus-himnusz
Page 65 and 66: legomenon) igében is kifejezésre
Page 67 and 68: Krisztus „neve” az Ószövetsé
Page 69 and 70: méltóság jele, és képessé tes
Page 71 and 72: Magához az idézethez érve azonba
Page 73 and 74: 4.5. Krisztus megkoronázása (Zsid
Page 75 and 76: 2. A gregoriánus reformtól a Decr
Page 77 and 78: „Benedictus” (Lk 1,68-79) 0. Sz
Page 79 and 80: 2. Lukács (teo-)krisztológiáján
Page 81 and 82: Hálaadás mint legitimáció: 1 Ti
Page 83 and 84: digmatikus személyek a 18-19a-ban
Page 85 and 86: amit a u`potu,pwsij használata is
Page 87 and 88: észben a teremtésben már szerepe
Page 89 and 90: intertestamentális kor szent irata
Page 91 and 92: 1.1. A régi világ eltűnése Ján
Page 93 and 94: 3.1. A régi és új közti reláci
Page 95 and 96: látását. Az új ég pedig Isten
Page 97 and 98: Äon. 2. Die himmlische Stadt Jerus
Page 99: nyának, az pedig anyja tanácsára
Page 103 and 104: Életrajzok Benyik György 1952-ben
Page 105 and 106: náriumnak, majd 1994-2004 között
show all

Bibliai Imádságok - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?