Bibliai Imádságok - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

vajon ez a nem igazán konkrét idıhatározó hosszabb vagy rövidebb hatóteret enged-e
az isteni harag megnyilvánulásának, mint a „harmad és negyedíziglen” kifejezés, nehéz
lenne eldönteni. A Zsolt 103,17a kiterjeszti a Kiv 34,7a-ban megjelenı isteni kegyelem
hatóerejét az „ezredik” generációtól a mérhetetlen és vég nélküli örökkévalóságig. Ezáltal
a zsoltárban a kegyelem sokkal hangsúlyosabbá válik a haraghoz képest, mint a Kiv
34,7-ben, jóllehet a kegyelem túlsúlya ez utóbbi perikópában sem kérdéses.
A Zsolt 103 szerzıje nyilvánvalóan ismerte a sínai történetet, hiszen Mózes személyére
kifejezetten is visszautal a 7. versben. A Kiv 34,6–8 nem az egész sínai perikópára,
hanem annak egy különös aspektusára, mégpedig az isteni megbocsátásra utal vissza,
miután a nép az aranyborjú imádásán keresztül súlyosan vétkezett JHWH kizárólagos
tiszteletének parancsa ellen. A zsoltár fı része (6–18.v.) épp a bőnbocsánat tematikáját,
mint a sínai szövetségkötés Istenének „lényegi sajátosságát” bontakoztatja ki. De lehet-e
valóban zsoltárunk esetében egy új sínai teológiáról beszélni? A zsoltár nem tagadja az
isteni harag és ítélı igazságosság valós voltát. A harag, kegyelem és irgalom az isteni
bírói hatalom attribútumai, melyek JHWH univerzális királyságának uralásához elengedhetetlenül
hozzátartoznak. Én mégsem beszélnék a zsoltár egészének értelmezésénél
a Kiv 34,6–8-cal szembeni abszolút hangsúlyeltolódásról. Amint azt a referátum sok
példája igazolta, mindkét szöveg többszörösen hangsúlyozza a kegyelem túlsúlyát a haraggal
szemben, miközben Isten „ambivalens karakterét” egyik sem vitatja. De a kegyelem
túlsúlya a Zsolt 103-ban a szóhasználaton, struktúrán, képeken, hasonlatokon keresztül
sokkal erıteljesebben dominál, mint a Kiv 34,6–8-ban. Összefoglalva nem nevezném
ezt a sínai szövetségi teológia újraértelmezésnek, hanem annak kibontásának, bıvebb
kifejtésének.
A ZSOLT 103,7–13 – A SÍNAI SZÖVETSÉGI TEOLÓGIA ÚJRAÉRTELMEZÉSE?
123