Bibliai Imádságok - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

17.77; 3,3.6). 5 Keresztelı Jánosnak az üdvösség ismeretével (gnw|sin swthria) kell
megajándékoznia a népet, és Isten messiási cselekvésére kell felkészítenie. Ez az ismeret
csak egy impulzus a metanoiára, amely a bőnöket elvevı Jézus felé fordít. 6 A magasságban
felkelı látogatása Istenünk mélységes irgalmából történik. A „magasságban felkelı”
(anatolh ex u;youv) az üdvösség Dávid házában támasztott jelére utal. Ez a „támasztani
valamit” fordulat a Jer 23,5 versét idézi fel: „Íme, jönnek napok – mondja az Úr –,
amikor igaz sarjat támaszok Dávidnak”. Vajon nem „sarjat” kell inkább olvasni
Lukácsnál is a „magasságbeli Nap felkelte” helyett? Hiszen a sarj (xm;c, = anatolh) hasonló
értelemben szerepel a Zak 3,8; 6,12 versekben is. A Zak 6,12 Zerubbábelt nevezi
így. 7 A Jer 23,5 versben pedig az üdvösséghozó királyra vonatkozik ez a messiási cím
(lásd még: Jer 33,15). A Zak 3,8 esetében a papi testülete és kultikus közössége élén álló
fıpap számít sarj, illetve az eljövendı Messiás „elıképének”. Az anatolh fınév a görögben
többjelentéső, és a Vulgata a praesens participium „oriens” alakkal fordítja. Feltétlenül
a Napra kell itt gondolni (pl. ipsa lux oriens = sol)? Ez tőnik helyesnek a Lk
1,79 alapján, ahol is a Napnak a következı két feladata volna:
– jelenjen meg a sötétségben és a halál árnyékában ülıknek,
– igazítsa lépteinket a békesség útjára.
A epifa|nai 8 activ aoristos infinitivus alakban áll, és azt jelenti, „megjelenni”. A
Septuagintában a következı kifejezéseket találjuk: Bír (A) 5,31: h anatolh tou hliou;
Iz 60,19: anatolh selhnh; Ez 16,7: h anatolh tou agrou; 1 Kir 7,13; Bölcs 16,28:
anatolh fwtou; Szám 3,38; Neh 3,29: thj pulhj thj anatolhj; 2 Makk 10,28: thj
anatolhj diaceomenhj; Jer 38,40: pulhj ippwn anatolhj; Ez 17,10; Dán 4,31: hliou
anatolhj. Az anatolh jelentései: felkelés (a Napé, a fényé, a Holdé,), fény, sarj, Kelet,
keleti kapu, keleti szél. Az anatolh elıfordulásai az Újszövetségben: Mt 2,2.9; Jel 7,2
és 16,12: anatolhj hliou; 21,13: anatolhj pulwnej. Jelentése a „felkelés” (a Napé) és
a „Kelet” lehetne. Amikor a napkeltérıl van szó, a Nap explicite említésre kerül. Az
epifainw ige az ApCsel 27,20 versben is szerepel, hogy kifejezze, nem lehetett látni a
Napot és a csillagokat. A Lk 1,79 Jahve világosságot teremtı megjelenését dicsıíti.
Dávid ivadékának születésében „Isten világban való jelenlétének felragyogása ismerhetı
fel”. 9 Ráadásul némiképp tautologikus volna a jelentéshalmozódás, ha egymást követnék
a „napfelkelte” és a „fényhozás” jelentéső szavak. Isten epifániája Jézusban ragyog fel,
akiben sarja támad Dávidnak. Ez a sarj a sötétségben és a halál árnyékában ülık számára
jelenik meg. A kifejezésmód a Zsolt 107(106),10 és az Iz 9,1 verseket idézi. A sötétség
és a halál szorosan összefüggenek Jézus halálával (vö. Lk 23,44.46). A skotoj szó
5
Vö. G. BERLINGIERI, Il lieto annuncio della nascita e del concepimento del precursore di
Gesù (Lc 1,5–23.24–25) nel quadro dell'opera lucana. Uno studio tradizionale e redazionale
(Roma 1991) 77–78.
6
Másképp vélekedik D. Tokić, Govor o opraštanju u Evanñelju po Luki (Zagreb 2006) 74.
7
Vö. A. DEISSLER, Zwölf Propheten III. Zefanja, Haggai, Sacharja, Maleachi (Würzburg
1988) 279.285–287.
8
Klasszikus alakja: epifhnai.
9
vö. P-G. MÜLLER, „epifaneia”, EWNT II, 112.
használatával Lk 1,79 a prófétai elemet Jézus életével és halálával kapcsolja egybe (lásd
még: ApCsel 2,20). 10 Isten a szabadító által látogatta meg Izraelt. Az általa hozott békét
Jeruzsálem nem ismerte fel (vö. Lk 19,42). Az az ige, amelyet Isten az izraelitáknak
hirdetett (vö. ApCsel 10,36; 13,26), errıl a szabadítóról beszél, aki lépteiket a béke
útjára vezeti, hogy szentségben és igazságban tiszteljék ıt. Hinni kell benne, hogy
megmeneküljünk, vagyis hogy a békében járhassunk (vö. Lk 7,50; 8,48).
1.3. Összegzés
A „Benedictus” az angyal Zakariáshoz és Máriához intézett szavait értelmezi. Dávid
felkentjének és az ı elıfutárának érkezésérıl van szó. A messiási eseményt elıbb szabadításként
érzékeljük „ellenségeinktıl, és mindazok kezébıl, akik győlölnek minket”
(Lk 1,71), majd mint a bőnök bocsánatát (vö. Lk 1,77).
Zakariás himnuszában az ígéretet mint a próféták által adott isteni beszédet értjük
meg (vö. Lk 1,70), amely a „szent szövetségre” vonatkozik és az esküre, amelyet Isten
„Ábrahám atyánknak esküdött” (vö. Lk 1,73). E himnusz tehát az elsı részben (Lk 1,68–
75) az „üdvösségrıl” (vö. Lk 1,69.71) és a „irgalmasságról” szóló beszédet értelmezi
(vö. Lk 1,72).
A himnusz Keresztelı Jánosról szóló második része „a Magasságbeli prófétájának”
nevezi ıt (Lk 1,76). János a „magasságból való sarjat” hirdeti (Lk 1,78). E sarj feladata,
„hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, s hogy lépteinket
a békesség útjára igazítsa” (Lk 1,79).
A Lk 1,68–79 olyan szabadítóra vonatkozik, aki a lépteket a békesség útjára igazítja,
és Izrael számára lehetıvé teszi Isten imádását. Ha e szabadító Isten trónján ül, akkor
benne Istent imádjuk.
A himnusz elsı, illetve második részébıl a következı kulcsfogalmak állíthatók
párba:
10
1,68–75 1,76–79
szabadítás (68.69.71) a bőnök bocsánata (77)
ígéret (70.72b–73) próféta (76)
irgalom (72a) a magasságból való sarj (78)
imádás (74–75) béke (79)
A szabadítás (illetve az üdvösség) nem más, mint a bőnök megbocsátása. Erre vonatkozik
az ígéret, és ezt hirdette Keresztelı János, a próféta. E megbocsátást a magasságból
való sarj (illetve a szabadító) teszi lehetıvé Isten irgalma által. Azért imádjuk,
mert békét hoz. A béke az Istennel való kiengesztelıdés után jön el, vagyis megigazulttá,
gyógyulttá és megszenteltté [geheil(ig)t] válunk.
Vö. M. PATELLA, The Death of Jesus: the Diabolic Force and the Ministering Angel. Luke
23,44–49 (Paris 1999) 148.
„BENEDICTUS” (LK 1,68–79)
155
156 Mario Cifrak, OFM