Bibliai Imádságok - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

Martin Meiser
Anna hálaéneke (1 Sám 2,1–10)
és befogadástörténete
Az „Anna hálaéneke” mind a zsidó, mind a keresztény spiritualitás fejlıdése szempontjából
fontos szöveg. Érdemes összevetni különbözı változatait és ezek utóéletét. 1
A következı dolgozat is erre vállalkozik.
1. Az 1 Sám 2,1–10 az eredeti héber szövegben
A szövegkritika minden részletre kiterjedı bemutatása meghaladná dolgozatom kereteit.
A jelenlegi maszoréta szöveg értékelése szempontjából most csak a következık fontosak.
A beszéd bevezetıje minden bizonnyal csak ennyi volt: „és Anna így szólt”. A MT
változata: „és Anna imádkozott és így szólt”, Anna énekét hálaénekként értelmezi
(hlpt). 2
A mai MT 2,2 versének középsı sorát: „bizony nincsen más (Isten) terajtad kívül”, 3
alkalmasint a Septuaginta változatával szemben fogalmazták 4 ; a 4QSam a esetében a szöveg
rossz állapota miatt lehetetlen bármi biztosat mondani a vers ezen részérıl.
A 3. vers vitatott. A MT változatában arról szól, hogy Isten „leméri” mások (erıszakos)
tetteit, a LXX viszont Istenrıl és az ı adott esetben erıszakos terveirıl tesz kijelentést.
5 Nem egyértelmő, hogy a MT egy ısibb, a LXX szövegében még kivehetı el
1
Lásd Cook alapvetı könyvét: J. E. COOK, Hannah’s Desire, God’s Design: Early Interpretations
of the Story of Hannah, JSOTSS 282, Sheffield 1990.
2
P. K. MCCARTER, I Samuel. A New Translation with Introduction, Notes and Commentary
(AncB 8), Garden City, NY 1980, 68; R. P. Klein, 1 Samuel, WBC 10, WACO 1983, 13; Th. J.
Lewis, The Textual History of the Song of Hannah: 1 Samuel II 1–10, VT 44 (1994), 18–46: 25.
3
A monoteista hitvallás feltételezi Deutero-Izaiást (Iz 44,6–7; 45,5) és a Deuteronomium
késıi rétegeit (MTörv 4,33.39) (G. HENTSCHEL, 1 Samuel, NEB AT 33, Würzburg 1994, 53). Vitatott
kérdés, hogy a vers ezen része késıbbi kiegészítés (LEWIS, 26), vagy eredetileg is a szöveghez
tartozott (D. T. TSUMURA, The First Book of Samuel, NICOT, Grand Rapids 2007, 137).
4
A LXX ismételten utal Isten szentségére. Kérdés, hogy a MT hajt végre rövidítést, vagy a
LXX bıvítést.
5
A MT szövegét tartja eredetinek H. J. STOEBE, Das erste Buch Samuelis, KAT VIII/1, Gütersloh
1973, 101; KLEIN, 13; HENTSCHEL, 53. Más véleményen van MCCARTER, 69. R. BARTEL-
MUS, Tempus als Strukturprinzip. Anmerkungen zur stilistischen und theologischen Relevanz des
képzelést akar enyhíteni, 6 vagy a lectio difficilior elve alapján mégiscsak a MT szenvedı
szerkezetét kell elınyben részesíteni. 7 A 8–9. versekben vannak olyan szövegrészek,
amelyeket csak a MT ırzött meg, és olyanok is, amelyeket csak a LXX. Az utóbbiak tartalmazzák
az imameghallgatás motívumát, amit a jelenlegi kontextushoz való másodlagos
hozzáigazításként értelmezhetünk. 8
A jelenlegi 10. vers eleje újra szóba hozza Isten hatalmát ellenségei felett, és a felkentért
való közbenjárással fejezıdik be. A Sepuaginta egy olyan szövegrészt iktat
közbe, amely nagyban hasonlít a Jer 9,22–23 versekre. 9 A 4Q51-ben láthatólag egy ennél
is terjedelmesebb (csak feltételesen rekonstruálható) szövegváltozat kapott helyet. Így
nem kizárt, hogy anyagi értelemben mind a Maszoréta szöveg, mind a Septuaginta
veszteséget szenvedett. 10
A szövegkritikával kapcsolatos ezen megállapítások után tekintsük át magát a szövegstruktúrát!
Az ének a beszélı saját sorsában beállt pozitív fordulat élményét isteni
segítség megtapasztalásaként értelmezi (2,1), amely éppúgy utal Isten szent hatalmára
(2,2), mint bölcsességére (2,3). Isten hatalma – az ének csak ezt dicsıíti – megmutatkozik
a háborús (2,4) és a szociális jellegő (2,5–8a) sorsfordulók tapasztalatában általában,
vagy amint egy megalapozó funkciójú kiegészítés mondja, Isten teremtı tevékenyégében
(2,8b), ám éppígy igazolódik az istenfélıknek az istentelenekétıl eltérı sorsában
is (2,9). Isten hatalmának a teofániákhoz kötıdı tradíció nyelvén megfogalmazott
záró dicsıítése után az ének bizalommal kéri az Úr fölkentjének megáldását (2,10).
Anna hálaéneke csak az 5b vers megjegyzése által kötıdik Sámuel születésének történetéhez,
illetve az általános forma révén, amelyet az Isten segítségére való utalás határoz
meg az 1. versben. Az ének könnyedén kiemelhetı az elbeszélés azon összefüggésébıl,
amely Sámuel születésétıl (1 Sám 1,19–28) Éli felügyeletére bízásáig (1 Sám
2,11) ível. Ugyanakkor feltőnı párhuzamosságok figyelhetık meg a Kiv 15 és MTörv
32 szövegeivel, amelyek szintén könnyen kiemelhetık a saját elbeszélésük kontextusából.
A Kiv 15,11 éppúgy, mint az 1 Sám 2,2 Izrael Istenének semmihez sem hasonlítható
mivoltát vallja meg. Az Isten metaforájaként használt kıszikla a MTörv 32,4 és a 1 Sám
2,2 közös eleme. Általánosságban elmondható, hogy Anna énekének nyelvezete közel
áll a zsoltárokéhoz, amit jól szemléltet az „ellenségekrıl” való beszéd példája vagy a halálból
való megszabadítás motívuma. 11
Tempusgebrauchs im ‚Lied der Hanna’ (1 Sam 2,1–10), BZ NF 31 (1987), 15–34: 21sk. beéri egy
ignoramus-szal.
6
MCCARTER, 69.
7
Vö. LEWIS, 31.
8
Vö. BARTELMUS, 22; Lewis, 38.
9
Másokkal együtt Lewis, 42 a szöveget irodalomkritikailag is a Jer 9,22–23 versekbıl vett
betoldásnak értékeli. Mindazonáltal az 1 Sám 2,10 LXX az ember feladataként írja el azt, amit a
Jer 9,23 LXX Isten mővének tart, vagyis hogy jogot és igazságot gyakoroljon a földön. A Jer 9,23
LXX záró mondata nem kerül átvételre.
10
MCCARTER, 69. KLEIN, 13 azzal számol, hogy a Septuaginta fordítója egy már széljegyzetezett
példányból dolgozott.
11
Vö. Zsolt 18,6; 30,4; 49,16; 86,13; 116,3.
ANNA HÁLAÉNEKE (1 SÁM 2,1–10) ÉS BEFOGADÁSTÖRTÉNETE
77
78 Martin Meiser