Bibliai Imádságok - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

Messiás jellemzıit ismerték fel. Ha sorra vesszük az ebben a versben szereplı elohim
szó jelentésével kapcsolatos különbözı feltételezéseket, egyszerően kijelenthetjük, hogy
ez az egyetlen ószövetségi szöveg, ahol az elohim címet egyetlen földi személyre
közvetlenül alkalmazzák. És noha a héber szövegben a többes számú elohim-nak
különbözı finom eltérı jelentésárnyalatai lehetnek, a görög (LXX) fordítás egyértelmő:
ho theos – ez a cím egyedül Istenhez tartozik 20 .
A szigorú zsidó monoteizmus egyetlen személyt sem volt hajlandó „istennek” nevezni.
A keresztények felismerték, hogy Jézus Krisztus megvallásának része lehet, sıt
része kell hogy legyen ez a cím, ahogyan ezt különösen János evangéliuma szemlélteti
(Jn 1,1; 20,28) 21 . A Zsid 1,8 azonban az Újszövetség egyetlen verse, ahol a Zsolt 45,7
e célból szerepel.
4.3.3. A Fiú isteni ereje (8b–9. v.)
Miután kinyilatkoztatja, hogy Krisztus „Isten”, a 45. zsoltár idézése a 7b–8. versekkel
folytatódik. Az igazság jogara, az igazság szeretete, a gonoszság győlölete, valamint a
felkenés az Istennel egyenlı rangú Fiú királyi ismertetıjegyei.
A Zsid szerzıje a Septuagintával ellentétben kétszer is kitette a határozott névelıt a
„az igazságnak a jogara”. Ezáltal hangsúlyozza, hogy a Fiúra ruházott hatalom annak
gyümöélcse, hogy Jézus az Isten igazságosságában részesedett. A Septuaginta gyakran
beszél a következıképpen Istenrıl: „méltányosan ítéli meg a népeket” (Zsolt 9,9;
66(67),5; 95(96),10; 97(98),9). A Fiú kezébe adott isteni jogar az ı országának jogarává
válik 22 . Rajta keresztül megvalósul Isten „rendíthetetlen” országa, amelyet a hívek számára
készítenek elı. (Zsid 12,28; vö. Dán 7,18). Ezáltal beteljesül az Isten jobbján helyet
foglaló Jézus megdicsıülésének és megkoronázásának gondolata (Zsid 1,3.13). A megdicsıülés
egyfajta diadalmas hatalmat jelent, ez a hatalom azonban az igazságé és az
igazságosságé. A Zsolt 45,7b idézésével a szerzı Melkizedekre hivatkozik, akiknek neve
azt jelenti, hogy „az igazságosság királya” (Zsid 7,2–3), tehát Isten Fiának alakja.
A húsvéti misztériumra való utalással a Zsolt 45,8 arra buzdít bennünket, hogy a
megdicsıült Krisztussal kapcsolatosan tovább elmélkedjünk. Valójában Jézus éppen azáltal
fejezte ki igazságszeretetét és gonoszsággyőlöletét, hogy nem habozott elviselni
keresztjét, valamint a bőnösök gyalázkodását (Zsid 12,2–3).
Jézus legyızte azt, akinek a halál fölött uralma volt (Zsid 2,14–15) és a „bőnöktıl
megtisztulást” (Zsid 1,3) szerzett, valamint „megszabadított a törvényszegésektıl” (Zsid
9,15). Igazságszeretete az Atya iránti engedelmességében mutatkozott meg a szenvedés
elfogadásában (Zsid 5,5–8), valamint testének és vérének áldozatában, amely által
tökéletesen beteljesítette Isten akaratát, azaz a teljes igazságosságot (Zsid 9,14; 10,9–10;
13:12).
Az „azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával” idézet Krisztus húsvéti
misztériumának másik részét fogalmazza meg, midın Isten dicsısége által feltámadásában
átlényegült. Krisztus új helyzetére már utaltak a helyváltoztatás kifejezései:
„felemeltetés”, mennybemenet, trónon ülés, amely a megbecsülés helye. A felkenés
azonban inkább belsı átváltozását hangsúlyozza. A bırt parfümjével megillatosító olaj
az Isten Lelkével való felkenés szellemi valóságának fizikai manifesztációja. A Zsid
nyelvezetében ezt a tényt a következıképpen fejezi ki a szerzı: „tökéletessé tenni” 23
(Zsid 2,10; 5,7–9; 7,28). A felkenés által Jézus Krisztussá, Messiássá, Felkentté válik.
Valószínőleg nem véletlen, hogy a szerzı épp a Zsolt 45,8 idézése mellett döntött, hogy
ezáltal is rámutathasson, hogy Krisztus teljes messiási méltóságát és hatalmát a megdicsıülése
által éri el. A földi tevékenysége csupán bevezetésként szolgált ehhez (vö. Lk
4,18 Iz 61,1 idézésével; vö. ApCsel 10,38). A Zsid összhangban áll az ApCsel 2,32.36
teológiai nézıpontjával, ahol Péter kijelenti: „ezt a Jézust Isten feltámasztotta… Isten
Úrrá és Krisztussá tette ıt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!”.
4.4. Isten Fia, az Atyával egylényegű Krisztus az Úr
(Zsid 1,10–12)
A 45. zsoltár jövendölését Krisztus bemutatásának csúcspontjaként is értelmezhetjük;
itt valóban „Istennek” nevezik, így hát mit lehetne ennél többet elmondani róla? A Zsid
szerzıje azonban ennél szélesebb perspektívát kíván nyitni. A Zsolt 102,26–28 (101,26–
28) idézését az elızı idézethez köti. Itt a Fiú isteni hatalmának gyakorlását mutatja be,
valamint azt, hogy ı éppúgy kiérdemli az „Úr” címét (görögül kyrios), hiszen ı a menny
és a föld korlátlan hatalommal bíró Ura. A zsoltáridézet célja azonban nem csupán az,
hogy felidézze az olvasóban Krisztus teremtı ereje gondolatát, hanem sokkal inkább a
következı: mivel minden teremtett lény a Fiú hatalma által jött létre, így ı az egész
teremtett világnál kiválóbb. Az ı személye és hatalma nem csupán a teremtett világra
terjed ki: személye a kozmikus rend felett áll. Igen, az ég és a föld bármikor megváltozhat,
de Isten Fia örökké ugyanaz marad (vö. Zsid 13,8). Az ı sorsa nem függ egyetlen
teremtett lénytıl sem, akik mindahányan és abszolút mértékben az ı alárendeltjei. İ a
teremtıjük, és ı fogja eltörölni azokat.
Még ebben a bekezdésben is van egy implicit összehasonlítás a Fiú és az angyalok
között. Az angyalok a teremtett világ részét képezik, a mennyhez tartoznak, és a Fiú
teremtette ıket. Az ókori felfogás szerint pedig ık a mennybolt csillagait és a föld nemzeteit
irányítják. A Fiú abszolút hatalma nélkül azonban, mivel ık is a teremtett világ
részét képezik, korlátozott hatalmukat sem tudnák gyakorolni.
20
A névelıs alanyeset a görög nyelvő Bibliában általános kifejezése a megszólító esetnek; a
thee forma rendkívül ritka.
21
Az Újszövetség korai írásaiban Jézus Krisztus Istenként való értékelésérıl ld. R.E. BROWN,
An Introduction to New Testament Christology, New York 1994, 171–195.
22
Vö. Jn 5,22.27.30; ApCsel 10,42; 17,31.
23
A magyar nyelvő (a Szent Jeromos Bibliatársulat (1997) által kiadott) Szentírásban egyik
helyen sem szerepel épp ez a kifejezés. (a ford.)
KRISZTUS „NEVE” AZ ÓSZÖVETSÉG FÉNYÉBEN (ZSID 1,5–14)
143
144 Jaroslav Brož