Bibliai Imádságok - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

Benjamin Fiore szerint szövegünk egy nagyobb egység, az 1Tim 1,3–20 része, amely
egészében chreiának tekinthetı. 8 A chreia kiindulópontja vagy tézise a 3–5. vv megfogalmazott
paraggeli,a. 9 Az utasítás kettıs vonatkozású. 1) A tévtanítást és tévtanítókat
el kell utasítani (i[na paranggei,lh|j tisi.n mh. e`terodidaskalei,n). 2) Az utasítás pozitív
tartalma a tiszta szívbıl, jó lelkiismeretbıl és képmutatás nélküli hitbıl fakadó szeretet
(to. te,loj th/j paraggeli,aj evsti.n avga,ph evk kaqara/j kardi,aj kai. suneidh,sewj avgaqh/j
kai. pi,stewj avnupokri,tou). Az 6–7. vv negatív példával szemlélteti a tételt. A bőn-katalógus
(8–10. vv) antitézis. A 11. v a tézis megerısítése az evangéliumra való hivatkozás
által, a 12. v pozitív példa, a 13–14. vv újabb antitézis, a 15. v bölcsmondás vagy szentencia
(gnóma). A 18–19 vv. a tézis megerısítése, a 19b–20 vv pedig egy újabb ellenpélda.
Fiore felosztását annyiban módosítanám, hogy az itt vizsgált 12–14. vv-et egységnek
tekintem, és az egészet pozitív, nem negatív példának tartom, mert Pál „esete” a tévedéstıl
való elfordulás és a Krisztushoz fordulás mintája. Ezért, noha a tézis a 3–5. vvben,
és annak megismétlésében, a 18–19. vv-ben található, amint a továbbiakban látni
fogjuk, a chreia legfontosabb eleme a tézis alátámasztására éppen Pál példája. Ez ad
tekintélyt a tézisnek. Továbbá arra is fel kell figyelnünk, hogy a 11. v nem pusztán az
evangélium tekintélyére hivatkozva legitimálja a tézist, ugyanis arról az evangéliumról
van szó, amelyben „Pál” hit. Ezért Pál hite nemcsak a tézis illusztrálása, hanem legalább
akkora jelentısége van a tézis tekintéllyel történı alátámasztásában.
2. A szövegösszefüggés
8
FIORE, Pastoral Epistles, 16–17.
9
A paraggei,lw( paraggeli,a a 3. és 5-ben nem elvont parancs, hanem az apostoltól származó,
kötelezı, Krisztusra visszavezethetı útmutatás (vö. Roloff, 1. Timotheus, 63)
10
L. LSJ, s.v. u`gih,j, u`giai,nw. A u`giai,nousa didaskali,a (vö. 2Tim 4,3; Tit 1,9; 2,1; l. még
1Tim 6,3; 2Tim 1,13; – lo,goi; Tit 1,13; 2,2 – evn th/| pi,stei) szó szerint az egészséges, értelmes
tanítás, amelyet a hivatalos egyházi vezetık közvetítenek; ezt mindazok elfogadják, akiknek értelme
nem károsodott, miközben a tévtanítók elméje zavarodott (Tit 1,1; 2Tim 2,23), tanítványaik
pedig nem képesek eljutni az igazság ismeretére (2Tim 3,6–7). Az egészséges vagy értelmes tanítás
nem kifejezetten keresztény eszmény, hanem ókori mővekben is megjelenik; pl. (Ps.) PLU-
TARCHOS, De liberis educandis 9, Mor. 6B, LCL 197, 26/27: gyermekeik nevelésben a szülık kötelessége
(dei/n th/j avdiafqo,rou kai. u`giainou,shj [paidei,aj] e;cesqai). Ha az apák elhanyagolják
fiaik nevelését, felnövekedve megvetik az egészséges és rendezett életvitelt (tou/ me.n u`giai,nontoj
kai. tetagme,nou bi,ou katamelh,swsin), Lib. ed. 7, Mor 5C, LCL 197, 22/23. A u`gih,j-fogalom görög–hellenista
hátteréhez, és „értelmes”, „ésszerő” jelentésárnyalatáról l. még ROLOFF, 1. Timotheus,
78; FIORE, Pastoral Epistles, 44. Roloff pontosan látja, hogy a PL-ben a tanítás nem amiatt
ésszerő, hogy megfelel a kozmoszt és az embert átfogó ésszerő törvényszerőségeknek, hanem
vegkörnyezetben adva van: „Pál” legelsı útmutatása „Timóteusnak”, igaz gyermekének,
vagyis legitim képviselıjének, a tévtanítás elhárítása az egészséges tanítás védelmében
(1,1–10). Ez az igaz tanítás az evangéliumban nyer kifejezést, amelyben Pál hitt (11.
v). 12 A hit-hiteles-megbízható fogalomcsoport (a pist-gyök) kulcsszerepet tölt be. 13 A
pi,stij/pisteu,w az autentikus levelektıl eltérıen az igazhitőséget, az egészséges tanítás
elfogadását jelenti, 14 tehát Krisztusnak arra az evangéliumára vonatkozik, amelyet Pál
maga hittel fogadott, amelyet hitelesen továbbít, és amelyet a hívık is elfogadnak igehirdetése
nyomán. Ebben az összefüggésben kiemelten fontos, hogy Krisztus megbízhatónak
(pisto,j) találja az apostolt, amikor szolgálatába állítja (1,12), ı pedig ezért hiteles/megbízható
tanítást közvetít (pisto.j o` lo,goj, 15. v), és paradigmatikus szerepe vezet
a közösség hitéhez (16. v). 15 Sıt mi több, ebben a hitben kell kitartania Timóteusnak, aki
a harmadik generációs tanító és vezetı típusa: 16 meg kell tartania a hitet és a jó lelkiismeretet
(e;cwn pi,stin kai. avgaqh.n sunei,dhsin, 19a), amit viszont a tévtanítók elvetettek
(h[n tinej avpwsa,menoi, 19b).
A közvetlen szövegösszefüggés tehát rendkívül fontos a hálaadás céljának megértéséhez.
A 12–19a, illetve 19b–20 lényegében két paradigmát állít szembe. A korábban
hitetlen és istenkáromló, de hívıvé és megbízhatóvá vált Pál, akit Krisztus hiteles hírnökévé
és apostolává tett (vö. 2,7), valamint az általa megbízott Timóteus szembenáll
Hymenaeusszal és Alexanderrel, akik elvetették a hitet és a jó lelkiismeretet, és ezért hitükben
hajótörést szenvedtek (19. v). A Pasztorális levelekben az avgaqh. sunei,dhsij az
igaz tanítás és közösségi normák elfogadásának a következménye és jele, 17 ezért e para-
A szöveg és a kontextus elemzése, valamint a levél helyzetének figyelembe vétele
láthatóvá teszi, hogy sokkal többrıl van szó, mint személyes hálaadásról, illetve egy
egyéni vallásos tapasztalat szubjektív kifejezésérıl. A központi téma a szövegben és az
összefüggésben az igaz tanítás és a tanítói tekintély. Figyelemre méltó, hogy a pasztorális
korpusz egyik alapvetı témája az egészséges, vagyis az igaz tanítás kifejtése (u`giai,nousa
didaskali,a, 10 1Tim 1,10), és a e`terodidaskali,a kiküszöbölése (1,3; 6,3). 11 E téma a szöazért
mert az apostoltól származik, ı legitimálja.
11
OBERLINNER, 1. Timotheus, 21–22, 28–30. A szerzı találóan figyeli meg, hogy az autentikus
levelekhez képest, amelyekben a misszió gondolata dominál, a PL-ben az igaz tanítás megırzésének
és a tévtanítás elhárításának motívuma kerül elıtérbe. Sıt mi több: „Es gibt nur eine Möglichkeit
des rechten Glaubens und der rechten Lehre, nämlich die Annahme des in der kirchlichen
Unterweisung vorgetragenen Evangeliums.” (21, kiemelés a szerzıtıl).
12
Roloff szerint, „die «gesunde Lehre» ist die durch den Apostel autorisierte, als Tradition weitergegebene
und entfaltete gestalt des Evangeliums” (1. Timotheus, 79). A meghatározás lényegében
találó, különösen ami a tradíció és az egyházi legitimáció kérdését illeti, azonban a PL-ben
az „evangélium” meglehetısen szők és specifikus értelmő, és nézetem szerint tartalma lényegében
egybeesik az „igaz tanítással”.
13
Az 1Tim-ban a pist- gyök 32-szer fordul elı.
14
H. VON LIPS, Glaube-Gemeinde-Amt: Zum Verständnis der Ordination in den Pastoralbriefen
(FRLANT 122), Göttingen, 1979, 28–32; 52–55, 68 passim; ROLOFF, 1. Timotheus, 69; Oberlinner,
1. Timotheus, 21.
15
OBERLINNER, 1. Timotheus, 36.
16
OBERLINNER, 1. Timotheus, 5, 52–53 (Timóteus alakjának paradigmatikus jellege, az egyházvezetı(k)
ideális képviselıje); 2. Timotheus, 22–25 (a harmadik keresztény nemzedék képviselıje).
17
A jó lelkiismeret jelentésérıl, minta az igaz hit elfogadásának és normák betartásának folyományáról
l. LIPS, Glaube, 60–61, 65; ROLOFF, 1. Timotheus, 69; FIORE, Pastoral Epistles, 52;
vö. DIBELIUS/CONZELMANN, Pastoral Epistles, 19–20. Az igaz hithez, illetve az erkölcsi és közösségi
normákhoz való ragaszkodás összefüggéséhez l. az evpi,skopoj- és diako,noj-tükröt (1Tim 3;
vö. Tit 1,6–8), a Timóteusnak és Titusznak adott utasításokat (1Tim 5,6–8.12; 6,11–14; 2Tim
2,22–23; 4,10–14; Tit 2,1.7–8); az igazság és jámborság közti összefüggést (Tit 1,1). A diakónu-
HÁLAADÁS MINT LEGITIMÁCIÓ: 1 TIM 1,12–17
163
164 Zamfir Korinna