Bibliai Imádságok - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

Látomás az új világról
(Jel 21,1–8) 1
0. Bevezetés
1
Peres Imre
Az ıskeresztyén apokaliptika lényeges része az úgynevezett pozitív eszkatológiai
eseményekre orientálódik. Ezek között fontos helyet foglal el a nagymérető kozmikus
változás, úgymint a régi világ eltőnése és az új világ születése. Ez a látomás az új világról
elkerülhetetlenül érinti az eget és a földet. Mivel az elsı teremtés után elhatalmasodott
a világban a bőn és a romlás, ennek a romlott állapotnak „áldozatává” válik az ég
és a föld. Az ıskeresztyén apokaliptika azonban vágyott olyan világ után, amelyben már
nem kapott volna helyet a bőn, a romlás és ezzel együtt a fájdalom, a szenvedés, a halál
és az átok sem. Ehhez az új reménységhez szükségszerővé vált megalkotni a látomást
a régi világ pusztulásáról/eltőnésérıl és az új világ létrejöttérıl. Csak így volt várható,
hogy a régi romlás és az átok megszőnik s az új világ új életdimenzióban és új életértékekkel
felpompázik.
Nyilvánvaló, hogy ez a lelki vágyakozás és remény nem született zavartalan és „laza”
körülmények között, hanem szinte elbírhatatlan nyomások, szenvedések és üldöztetések
kohójában. A külsı nyomásokat nehezítették a belsı feszültségek is, amelyek a
(prófétai) reményt keltı ígéretek és az irgalmatlan beteljesítetlen realitás között egyre
jobban nıttek. 2
Az is nyilvánvaló, hogy a posztapostoli korban ez a látomás az új világról nem született
új jelenségként, minden teológiai, vallástörténeti vagy kortörténeti összefüggés
nélkül. Adataink szerint ennek a látomásnak vannak elızményei és forrásai. A Jelenések
könyvének egyháza olyan források 3 után nyúlhatott, amelyek az Ószövetségen kívül vele
egyidejőleg vagy némileg korábban keletkeztek, és olyan közösségek termékei voltak,
amely hasonló módon fájdalmasan, traumatikusan, vagy apokaliptikusan élték meg saját
deprimált állapotukat.
Tanulmányunk elején megállapíthatjuk, hogy látomás az új világról az ıskeresztyénségben
a ránehezedı külsı nyomás, illetve a belsı feszültség szorításában születik, mint-
Biblikus konferencia, Szeged, 2008. szeptember 2.
2
HANS WEDER, Apokalyptische Zeitstimmung und Verflüchtigung der Zeiten, in: WALTER
KOLLER (Hrsg.), Apokalypse oder Goldenes Zeitalter? Zeitenwenden aus historischer Sicht, NZZ
Verlag, Zürich 1999, 36.
3
JÜRGEN ROLLOFF, Die Offenbarung des Johannes, ZBK NT 18, Theologischer Verlag,
Zürich 1987, 197.
egy megoldásként a jelen helyzet elfogadására, rendezésére és az új helyzet, ill. teológia
megalkotására. Ebben a teológiai munkában nagyon bátor, hiszen olyan teológiai tételek
megfordítására vagy megalkotására vállalkozik, amilyen például a bőn és a szenvedés
ısi okának megszüntetése, a teremtés újjátevése, az Istennel való „megrongálódott” kapcsolat
helyreállítása, – mindez olyan képzeletvilágban, amely számtalan további apokaliptikus
motívumot értékesít. Hogy ez a reménység mennyire élı valóság volt az ıskeresztyén
egyház köreiben, 4 mutatja a Jelenések könyvének himnusza az új világ születésérıl.
5 A himnusz a Jelenések könyvének egyházában élt, s minden okunk megvan
feltételezni, hogy mint liturgikus elem kedvenc része lehetett a liturgiának. 6
Tanulmányunkban arra szeretnénk fényt deríteni, milyen apokaliptikus kompozíció
része az említett himnusz, hol kell keresni az eredetét, milyen az ének belsı kompozíciója,
milyen értelmezési kategóriába tehetı az új ég és új föld látomása, hogyan
szituálja a szerzı az új eget és földet a majdani kozmikus térben és miért kap olyan
fontos helyet az új ég és új föld látomásában új kozmikus urbanizáció (mennyei
Jeruzsálem).
1. Apokaliptikus, kozmikus szcenárium
A Jelenések könyve írója a Jel 21,1–8–ban található himnuszt egy jól nyomon követhetı
kompozícióba állítja. Bruce J. Malina, 7 Hubert Ritt 8 és mások szerint talán négy
vagy még több részletbıl 9 áll a himnusz. Véleményem szerint inkább öt olyan szcenáriumot
vagy látomásrészletet állapíthatunk meg a himnuszban, amelyek egymásra épülnek,
és együtt egy olyan kerek himnusz anyagát jelenthetik, amelyet önálló énekként
vagy elemként használhattak a liturgiában. A szcenáriumok a következık: 1. A régi világ
eltőnése; 2. Az új ég és új föld létrejötte; 3. A mennyei Jeruzsálem; 4. Az Isten és a Bárány
trónusa; 5. A kárhozat helye. Most ezeket részletesebben is érinthetjük.
4
Vö. NÉMETH TAMÁS, Az óegyház eszkatológiája. Az eszkatológiai gondolkodás fejlıdése és
hatása a reformációra, Doktori értekezés, Debrecen 2007.
5
SAMUEL VOLLENWEIDER, Horizonte neutestamentlicher Christologie. Studien zu Paulus und
zur frühchristlichen Theologie, WUNT 144, Mohr Siebeck, Tübingen 2002, 316kk.
6
Meglehet, hogy himnuszunk eredetileg nem ezen a helyen állt, hanem esetleg össze volt kapcsolva
a Fehér Lovas felvonulásának himnuszával (Jel 19,17–21), ahogy ezt a szövegátcsoportosítást
Takács Gyula is javasolja, de ez a kontextus kevésbé alkalmasnak tőnik, így nem térünk
el az eredeti kontextustól. Vö. TAKÁCS GYULA, Jelenések könyve, Paulusz Hungarusz – Kairosz,
Budapest 2000, 394.
7
BRUCE J. MALINA, Die Offenbarung des Johannes. Sternvisionen und Himmelsreisen, Kohlhammer,
Stuttgart 2002, 244kk. Ernst Lohmeyer (Die Offenbarung des Johannes, HNT 16, Mohr
Siebeck, Tübingen 1953, 165–166) szintén négy önállóbb részre osztja a himnuszt, de úgy, hogy
hozzáveszi a 21,9–22,5 anyagát is. Ugyanakkor a 21,1–4 verseit még az elızı látomások sorozatához
kapcsolónak tartja. Szerintünk szükségtelen.
8
HUBERT RITT, Offenbarung des Johannes, NEB 21, Echter Verlag, Würzburg 1986, 104.
9
WILLIAM W. READER, Die Stadt Gottes in der Johannesapokalypse, Göttingen 1971, 206.
LÁTOMÁS AZ ÚJ VILÁGRÓL (JEL 21,1–8)
179
180 Peres Imre