Bibliai Imádságok - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

digmatikus személyek a 18–19a-ban leírt magatartás ellentétét testesítik meg: az igaz tanítás
és a vele összefüggı erkölcsi-közösségi normák elvetését. A szerzı nemcsak az ellenfelek
tanításának tárgyát támadja, hanem úgy mutatja be ıket, mint akiket súlyos bőnök
terhelnek (vv. 6–10, vö. 20–21). Ez egy általánosan elterjedt toposz, amely a polémia
összefüggésében a tanításhoz való jogot kérdıjelezi meg. 18 E tévtanítók magatartása
blasfhmi,a-nak minısül, aminek drámai következményei vannak. Lehetséges, hogy
Hymenaeus és Alexander azonos a 2 Tim 2,17, illetve 4,14-ben említett két tévtanítóval.
19 Az azonosítás nélkül is nyilvánvaló, hogy az egész elsı fejezet az egészséges tanítás
elfogadásáról és a hiteles tanúk általi hirdetésérıl szól, valamint a hamis tanítás
elvetésérıl és a tévtanítók megbélyegzésérıl. Ebben az összefüggésben a tanító legitimitásának
és tekintélyének kérdése döntıvé válik. Kézenfekvı, hogy e feladatot csak
olyan személyek képviselhetik, aki a szükséges tekintéllyel rendelkeznek. Ezért a hálaadó
szöveg, amely ebben az összefüggésben olvasandó, és amely gyakorlatilag az 1 Tim
és a pasztorális korpusz jelenlegi formájának bevezetıje, a tanítás és a tanítók tekintélyét
hivatott legitimálni. A nagyobb összefüggés (2–4.17–20. vv) pedig kiterjeszti a páli tekintélyt
az ıt képviselı harmadik generációs hivatalviselıkre.
3. A hálaadás
A páli levelekben a hálaadás általában a levél bevezetıjében, a köszöntést követıen
található, és a hálaadás tárgya a közösség hite vagy Pállal való kapcsolata, nem az apostol
személye. 20
Jelen szövegünkben a hálaadás tárgya vitatott. A o[ti-konstrukció alapján Pál azért
ad hálát, mert Krisztus megbízhatónak találta ıt azzal, hogy szolgálatába állította (12b),
a megerısítés pedig (12a) a megbízás elıfeltétele. 21 Wolter szerint azonban a szöveg a
zsidó hálaadás vagy dicsıítés stílusát tükrözi, ahol egy participiumos szerkezet fejezi ki
soknak tiszta lelkiismerettel kell megtartaniuk a hit titkait. A sunei,dhsij páli és pasztorális levelekbeli
használatáról, l. I. H. Marshall, The Pastoral Epistles (ICC), London / New York, 1999, 217–
227, 412.
18
ROBERT KARRIS, „The Background and Significance of the Polemic of the Pastoral Epistles”,
JBL 92.4 (1973), 549–564. L. még 1Tim 1,8–10; 6,3–5; 2Tim 1,15; 3,2–9.13; Tit 1,12.16; 3,9–11.
A tévtanítók diszkreditálásának polemikus dimenziója szembetőnı a PL-ben. Tanításuk hiteltelen
(„mítoszok” és „spekulációk”, 1Tim 1,3–4, Tit 1,14; 2Tim 4,4 és 1Tim 4,7, az utóbbi helyen
bebh,loij kai. graw,deij); csalárd lelkek és démoni tanítások befolyását tükrözik (1Tim 4,1). A
tanítók erkölcstelenek, szenvedélyek és bőnök rabjai (Tit 1,11–12; 3,11; 2Tim 4,3); betegség
(1Tim 6,4; 2Tim 2,17) vagy elmezavar áldozatai (Tit 1,1; 2Tim 2,23), sıt gonosz vadállatok (kaka.
qhri,a, Tit 1,12).
19
A két tévtanító történetisége, valamint lehetséges azonosságuk a 2Tim 2,17-ben említett Hymenaeusszal
(azon távtanítók egyike, akik a már bekövetkezett feltámadást vallották), illetve a
2Tim 4,14-ben említett Alexanderrel (a kovács, aki sokat ártott az apostolnak) nem képezi a jelen
vizsgálat tárgyát. A kérdésrıl l. OBERLINNER, 1. Timotheus, 56–57.
20
WOLTER, Pastoralbriefe, 27, 30; OBERLINNER, 1. Timotheus, 35.
21
BROX, Pastoralbriefe, 109.
a hála indokát. 22 Ez esetben Pál a megerısítéséért ad hálát (tw/| evndunamw,santi, me
Cristw/| VIhsou/). Valószínő azonban, hogy a két lehetıség nem választható szét: a megerısítés,
a megbízhatónak-ítélés és a szolgálatba állítás összefügg. Az evndunamo,w itt
mindenképpen döntı fogalom. Az ige jelentése többrétő: erıt adni, képessé tenni,
megerısíteni. Az evndunamo,w egyik fontos jelentése valakit alkalmassá tenni valaminek
a megtételére, a megerısítés illetve felhatalmazás árnyalatával. 23 Az evndunamo,w ebben
az összefüggésben nem csak annyit jelent, hogy Krisztus megadja a szükséges erıt a
feladat teljesítéséhez, hanem azt fejezi ki, hogy Krisztus megbízza, felhatalmazza, tehát
legitimálja „Pált”. 24
Érdemes megfigyelni, hogy noha az autentikus levelekben az evndunamo,w vagy
du,namij bennfoglaltan szintén kiemelheti Pál tekintélyét, nem hordozza ennyire kifejezetten
ezt az árnyalatot. Az evndunamo,w csak a Fil 4,13-ban szerepel, de nem Pál megbízására,
hanem életének válságos helyzetére vonatkozik, az ínségben megtapasztalt isteni
erıre: a kijelentés kontextusa Pál anyagi nélkülözése, amelyet a filippiek enyhíteni
próbálnak, de amelyet az apostol amúgy is el tud viselni, az ıt megerısítı Krisztusban
(evn tw/| evndunamou/nti, me). Ezzel szemben az 1 Tim 1,12-ben az evndunamo,w, akárcsak az
egész Pál-anamnézis, az apostol megbízására, hivatalba állítására vonatkozik. 25 A Római
levélben Pál Isten benne mőködı erejérıl (du,namij) szól, amely általa nyilvánul meg
(15,19), de noha a jelekben és csodákban megmutatkozó erı implicite legitimálja Pált
(a 16.18. vv összefüggésében), a 15,13 szerint a Szentlélek ereje a hívekben is mőködik.
Pál következetesen szembeállítja Isten erejét az ı emberi gyengeségével (különösen 2
Kor 12,7–9, ahol hiába kéri a tövis eltávolítását, mert Krisztus ereje a gyengeségben nyilvánul
meg). A 2 Kor 6,4–7-ben, ahol a szolgálat (qeou/ dia,konoi) és az isteni erı témája
összekapcsolódik, az összefüggés éppen a szenvedést és megpróbáltatást, vagyis az
emberi törékenységet emeli ki. Sıt mi több, Pál sehol nem társítja az erıadást/a megerısítést
és saját megbízhatóságát. Valószínőleg Wolternek igaza van abban, hogy az 1
22
WOLTER, Pastoralbriefe, 30–31. A hála participiumos szerkezettel bevezetett tárgyáról, mint
a zsidó imára jellemzı fordulatról l. még Reinhard Deichgräber, Gotteshymnus und Christushymnus
in der frühen Christenheit. Untersuchungen zu Form, Sprache und Stil der frühchristlichen
Hymnen (StUNT 5), Göttingen: VR, 1967, 43. L. még MARSHALL, Pastoral Epistles, 388.
23
Különösen Louw-Nida, s.v. dunamo,w; evndunamo,w. Ezt látszik alátámasztani a rokon
evndunasteu,w, amelynek jelentése uralmat, hatalmat gyakorolni (LSJ, s.v.).
24
E szóhasználat párhuzama a próféta vagy más küldött megerısítése, ill. felhatalmazása küldetése
teljesítésére, pl. Iz 42,6: evniscu,sw se; vö. Kiv 4,13LXX, ahol a küldetésére Mózes azzal
az ellenvetéssel válaszol: duna,menon a;llon (Pastoralbriefe, 31–38). Így az használata evndunamo,w
azt jelenti, hogy „Gott die von ihm Gesandten zur ihres Auftrags mit seiner du,namij ausstattet und
sie dadurch als von ihm beauftragt autorisiert” (Wolter , 32, kiemelés Z.K., vö. 37). Ugyanakkor
a szerzı úgy véli, hogy a 2Tim 4,17-ben az evneduna,mwse,n me, a forenszikus kontextus miatt tág
értelemben szerepel (45–46). Viszont itt is figyelembe kell venni, hogy az összefüggés nem csupán
a szenvedés elviselését lehetıvé tevı erırıl szól, hanem arról is, hogy Pál az isteni megerısítés
által volt képes az igét hirdetni a nemzeteknek (i[na diV evmou/ to. kh,rugma plhroforhqh/| kai.
avkou,swsin pa,nta ta. e;qnh).
25
TRUMMER, Paulustradition, 119; LIPS, Glaube, 214–215. MARSHALL úgy említi, mint az
egyik lehetséges jelentést (Pastoral Epistles, 38).
HÁLAADÁS MINT LEGITIMÁCIÓ: 1 TIM 1,12–17
165
166 Zamfir Korinna