Bibliai Imádságok - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

Hálaadás mint legitimáció:
1 Tim 1,12–17
1
Zamfir Korinna 1
A pasztorális levelek olyan közösségben íródnak, amelynek jelentıs szerepe van a
páli hagyomány megırzésében, formálásában és átértelmezésében. E levelek egyrészt
a páli közösség folyamatosságát hivatottak biztosítani, azáltal, hogy továbbadják a páli
tanítást és az apostol közvetett jelenlétének tudatát erısítik a közösségben. Ugyanakkor
a századfordulón íródva, 2 az egymással versengı páli értelmezések összefüggésében
magát a hagyományt alakítják, azaz kialakítják és újragondolják. A levelek történeti
helyzete az alternatív páli interpretációk összeütközése 3 és a páli örökség hiteles képvi-
Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, Római Katolikus Teológia Kar.
2
A PL itt képviselt pszeudonímitásáról és a keltezés kérdésérıl l. N. BROX, Die Pastoralbriefe
(RNT) Regensburg: Pustet, 1969, 22–60 (100 körül); J. ROLOFF, Der erste Brief an Timotheus
(EKK XV; Zürich/Neukirchen-Vluyn: Neukirchener) 1988, 23–39, 41–46 (80–100 között); L.
OBERLINNER, Die Pastoralbriefe. Kommentar zum ersten Timotheusbrief (HThK XI/2) Freiburg,
1994, XXXIII–XXXIX, XLII–XLVI (100 körül); M. WOLTER, Die Pastoralbriefe als Paulustradition,
Göttingen: V&R, 1988, 11–25 (90–140 között); R. F. COLLINS, 1 2 Timothy: A Commentary
(NTL), Louisville: Westminster John Knox, 2002, 3–9 (1. sz. vége); A. MERZ, Die Fiktive
Selbstauslegung des Paulus: Intertextuelle Studien zur Intention und Rezeption der Pastoralbriefe
(NTOA 52; Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 2004), 72–86 (valószínőleg a századfordulón,
a Polikárp-levél elıtt); P. TREBILCO, The Early Christians in Ephesus from Paul to Ignatius
(WUNT 166), Tübingen: Mohr Siebeck, 2004, 202–205 (80–100 között); B. FIORE, The Pastoral
Epistles. First Timothy, Second Timothy, Titus (SP 12), Collegeville, MN: Liturgical Press, 2007,
15–20. J. SCHRÖTER, „Kirche im Anschluss an Paulus. Aspekte der Paulusrezeption in der Apostelgeschichte
und in den Pastoralbriefen”, ZNW 98 (2007), 77–104 (80); J. D. QUINN, W. C.
WACKER, The First and Second Letter to Timothy, Grand Rapids, MI/Cambridge: Eerdmans,
2000, 19 (80– 85 között).
3
A páli teológia összetettségébıl kifolyólag a páli interpretációk meglehetısen eltérı következtetésekre
jutottak a hit és a keresztény életstílus, a törvény szerepe, az eszkatológia, a házasság,
illetve aszketizmus, a karizmatikus szolgálatok és az intézményesített hivatalok, a szociális rend
és a társadalmi integráció, a nem-ordinált férfiak, illetve a nık szerepe kérdéskörében. Ezekre
azonban nem célom részletesen kitérni. Elég itt utalni a Pasztorális levelek (PL), illetve a Pál és
Tekla cselekedetei (APTh) között kimutatható számos szemléleti eltérésre, noha mindkét hagyomány
ugyanarra a Pálra hivatkozhatott, és nem ok nélkül. A PL és az APTh egybevetéséhez l. D.
R. MacDonald, The Legend and the Apostle. The Battle for Paul in Story and Canon, Philadelphia:
Westminster, 1983; Merz, Selbstauslegung, 320–333; G. Häfner, „Die Gegner in den Pastoralbriefen
und die Paulusakten”, ZNW 92 (2001) 42–77 (noha túl könnyen kizárja azt, hogy a PL
ismertek egy olyan hagyományt, amely késıbb beépült az APTh-be); M. Lau, „Enthaltsamkeit und
selete körüli vita. Ebben az összefüggésben a szerzı a páli örökség egyetlen legitim
képviselıjeként lép fel, Pál nevében, és az apostol tekintélyére építi érvelését. Ilyen
szempontból, noha a páli tanítás, referenciapontként a közösségi identitás folyamatosságát
biztosítja, éppen a diszkontinuitás, a változás tapasztalata az, amely szükségessé teszi
a múltbeli referenciaalakhoz való folyamodást. 4 Ezzel egyszersmind bekövetkezik a tradíció-fogalom
kialakítása, és megnyílik az út a páli tanítás alkalmazásához.
Ebben az összefüggésben az 1 Tim 1,12–17 kulcsszerepet tölt be, mivel az elsıként
megmentett és Krisztus által közvetlenül megbízott apostolt állítja elıtérbe. E motívum
következtében mindaz, ami a pasztorális korpuszban elhangzik, normatív, sıt egyedülállóan
érvényes páli tanításként jelenik meg. Pál itt paradigmatikus szereplı, a „megmentett
és megbízott apostol” megtestesítıje, és mint ilyen a keresztény tanítás egyetlen
hiteles letéteményese. 5 Ha e szempontokat figyelembe vesszük, az elemzendı szöveg
más megvilágításba kerül.
1. Műfaj és szerkezet
Mőfaját tekintve, legalábbis formailag, az 1 Tim 1,12–17 hálaadás, illetve tekintettel
a záró doxológiára (17.v), hálaadó himnusz. Ezt látszik alátámasztani a szerkezet szempontjából
a jellegzetes bevezetı formula (ca,rin e;cw), a hála megindoklása, amely bizonyos
mértékig a hálazsoltárokra emlékeztet, lévén, hogy a múltbeli szükséghelyzetre
és az isteni közbeavatkozásra tekint vissza, és a záró dicsıítés. 6 Pál hálát ad az ıt megerısítı
Krisztusnak, aki megbízhatónak találta ıt és szolgálatába állította (12. v). A szöveg
azonban ennél összetettebb. Az ún. elsı Pál-anamnézis (13–14. vv) felidézi az apostol
múltját, illetve azt, hogy az Úr túláradó kegyelme folytán irgalmat nyert. A megbízható/hiteles
mondás (pisto.
függést teremt Krisztusnak Pálban megmutatkozó könyörülete és egyetemes üdvözítı
tette között. A 15b („Krisztus Jézus a világba jött a bőnösök megmentésére”) valószínő
egy ıskeresztény kerügmatikus formula, amelyet a szerzı beépít a megbízható mondásba,
és amelyet Pálra vonatkoztat. 7 A 16. v tehát Pálra alkalmazza Krisztus egyetemes
megmentı tettét: ı a megkegyelmezett és meghívott ember típusa (u`potu,pwsij).
Auferstehung. Narrative Auseinandersetzungen in der Paulusschule”, in M. EBNER (Hg.), Aus
Liebe zu Paulus? Die Akte Thekla neu aufgerollt (Stuttgarter Bibelstudien 206), Stuttgart, 2005,
80–90.
4
WOLTER, Pastoralbriefe, 15–16; L. OBERLINNER, „Gemeindeordnung und rechte Lehre Zur
Fortschreibung der paulinischen Ekklesiologie in den Pastoralbriefen”, ThQ 187 (2007), 295–308
(296).
5
Pál-alakjának paradigmatikus jellegérıl a jelen szövegben: BROX, Pastoralbriefe, 111, 114–
115 (a szerzı az eljárás kerügmatikus és parenetikus célját emeli ki, de hozzáteszi, hogy mindez
az apostol alakjának szublimálásával történik); vö. P. TRUMMER, Die Paulustradition der Pastoralbriefe
(BET 8), Frankfurt a.M.: Lang, 1978, 117–120, és különösen részletesen WOLTER,
Pastoralbriefe, 27–28, 56–61.
6
WOLTER, Pastoralbriefe, 27, 63; ROLOFF, 1. Timotheus, 84 (aki a narratív elemek miatt találóbbnak
tartja a „beszámoló himnusz” elnevezést).
7
DIBELIUS/CONZELMANN, Pastoral Epistles, 29; Wolter, Pastoralbriefe, 49.
HÁLAADÁS MINT LEGITIMÁCIÓ: 1 TIM 1,12–17
161
162 Zamfir Korinna