Bibliai Imádságok - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

A 40. vers arról számol be, hogy Jézus másodszor is visszatér, és megint csak alva találja
ıket. Ezt tapasztalva, magányossága csak fokozódik. Márk úgy magyarázza másodszori
elbukásukat is, hogy „szemük elnehezült”. Annyira kellemetlen helyzetbe kerültek, hogy
nem is tudták, mit feleljenek neki, hogy magyarázzák meg azt, ami történt. A
virrasztásra és imádkozásra adott világos parancs után sem tudtak ébren maradni, és így
imádkozni sem. Péter nem csak egyszer volt már ebben a helyzetben, és egy alkalommal
– a megdicsıülés hegyén – ugyanezt olvashatjuk róla: „nem tudta, mit mondjon, ugyanis
annyira megrettentek” (Mk 9,6). Ott is a szóban forgó három tanítvány volt jelen. Péter
korábban is félreértette Tanítóját, amikor ı elıször jelentette be a közelgı szenvedéseit
(8,31–33), annyira, hogy kiérdemelte a „Sátán” jelzıt.
Mann is felhívja a figyelmet arra, hogy a rabbik elıírásai szerint amennyiben egy
ünneplés alkalmával valaki a tagok közül olyan mély álomba zuhant, hogy nem tudott
válaszolni a felvetett kérdésre, akkor az ünneplést befejezettnek nyilvánították. Már akkor
különbséget tettek az elszunnyadás és a mély álom között. Márk megjegyzése a
tanítványok alvásáról és válaszképtelenségérıl talán erre a rabbinikus gyakorlatra is
utalt, és akkor nem csupán arról lenne szó, hogy Jézus nem akart egyedül maradni a
tusakodásában, hanem akarata ellen volt a páskaünneplés végének ily korai beállta. 22
Tertullianus azt írja „Az imádkozásról” szóló mővében, hogy amikor Isten megparancsolta
Ábrahámnak, hogy áldozza fel fiát, akkor nem a gonoszra akarta csábítani, hanem
hitét próbálta ki. Ábrahám példáján keresztül bemutatta, hogy milyen az az ember,
aki számára a szeretet záloga nem fontosabb az Istennél. Késıbb, amikor az Úr azt kérte
tanítványaitól, hogy „imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek”, ugyanezt az elkötelezést
várta el. Ennek ellenére ık kísértésbe estek, elhagyták Urukat, mivel szabad utat
engedtek az álom csábításának, ahelyett, hogy kitartottak volna a könyörgésben. 23
A 41. vers nem tudósít Jézus harmadízben történt elmenetelérıl és imádkozásáról,
csupán arról, hogy harmadszor is visszatér. Márk azt sem mondja, hogy a tanítványok
ismét elaludtak, de Jézus szavaiból kiderül, hogy ez a helyzet. Azt mondja, pontosabban
parancsolja nekik, hogy aludjanak (kaqeudw) és pihenjenek (anapauw). Morgan amellett
érvel, hogy Jézus ezt nem ironikusan, hanem éppen szeretetteljesen mondja. Szerinte egy
bizonyos idınek kellett eltelnie, ameddig a tanítványok aludtak, Jézus pedig vigyázta az
álmukat, mert még nem jött el az óra, nem érkezett meg Júdás. 24 Mindez nehezen bizonyítható,
de a to loipon (tovább) határozószó nem zárja ki teljesen. A Codex Bobbiensis
úgy oldotta meg ezt a kérdést, hogy beszúrta „egy kis idı múltán felköltötte ıket” az „eljött
az óra” elé. 25 A Jézus parancsa pont az ellentéte annak, amit eddig kért tılük. Most
már nem kell virrasztaniuk és imádkozniuk vele. Ez is arra utal, hogy gyökeresen megváltozott
a helyzet.
22
MANN, C. S., Mark. A New Translation with Introduction and Commentary. The Anchor
Bible, Volume 27. New York, London, Toronto, Sidney, Auckland, Doubleday, 1986. 592–593.
23
ODEN, THOMAS C. & CHRISTOPHER A. HALL (eds.), Mark. Ancient Christian Commentary
on Scripture. New Testament II. Downers Grove, Illinois, InterVarsity Press, 1998. 203.
24
MORGAN, CAMPBELL, The Gospel According to Mark. New York, Chicago, London, Edinburgh,
Fleming H. Revell Company, s. a. 303.
25
METZGER, BRUCE M., A Textual Commentary on the Greek New Testament. London / New
York, United Bible Societies, 1971 (javított kiadás 1975). 114–115.
Jézus következı szavai errıl a változásról szólnak. Azt mondja, hogy „elég”. Az
apecw ige elég sok fejtörésre ad okot az egzegetáknak. Jelentheti egyrészt azt, hogy
elég, másrészt azt, hogy el van végezve (mármint nem kérdéses többé Jézus halála), vagy
pedig azt, hogy ki van fizetve maradéktalanul (éspedig Júdás megkapta a Jézus elárulásáért
járó pénzt, ezért kész a cselekvésre), netalántán azt, hogy ı (Júdás) tulajdonába
vesz, megfog (engem, Jézust). 26
Bejelenti, hogy eljött az óra. Eddig el szerette volna kerülni ezt az órát, ezt a poharat,
de most már másként nyilatkozik. Elsı imádsága alkalmával nem akart meghalni, de alázatosan
azt mondta, hogy az Atya akarata legyen meg. Két akarat ütközött ott a Gecsemáné
kertben. A második imádságában hasonló gondolatok fejezıdtek ki. A harmadik
imádsága után meggyızıdött, hogy ez az Atya akarata, és ez számára a járható út. Most
már nem akar életben maradni, vége a tusakodás ama részének, amikor még azt gondolta,
hogy létezhet más megoldás is ebben a kérdésben. Világos elıtte, hogy ezt kell
tennie, és kész vállalni a kereszthalált. 27
Az óra elérkezése kikerülhetetlenül magával vonja azt is, hogy az Emberfia a bőnös
emberek kezébe adatik, elárultatik. A 9,31-ben még azt mondta, hogy „emberek kezébe”
adatik (ei" ceira" anqrwpwn), itt pedig súlyosbodik a helyzet, mert azt említi, hogy a
„bőnösök kezébe” (ei" ta" ceira" twn amartwlwn). 28 Korábban, Márk evangéliumában
Jézus háromszor beszél eljövendı elárulásáról, szenvedésérıl, haláláról és feltámadásáról
(8,31–32; 9,30–31; 10,32–34). Mind a három alkalommal Emberfiának nevezi
magát. Az Emberfia, a messiási király nem vette igénybe a helyzetével járó hatalmat.
Most pedig átadatik az ellenfeleinek, a bőnösöknek. 29
A 42. versben tovább halad a cselekmény. Az utolsó versekben sok minden történt:
Jézus visszatért harmadszor, és alva találta három tanítványát. Ezúttal nem költi fel, nem
szidja meg, hanem hagyja pihenni ıket. Vagy alszanak, és úgy beszél hozzájuk, vagy ébredeznek,
és félálmukban szól hozzájuk. Elképzelhetı, hogy hagyta ıket egy kicsit pihenni,
de utána megint változik a helyzet, esetleg látta a közelgı fáklyafényeket, és ezért
most felkölti ıket. „Ébredjetek, keljetek fel, jöjjetek!” (egeirw), hangzik a parancs. El
kell menniük, több mint valószínő, hogy a többi nyolc tanítványhoz, mielıtt Júdás odaér.
Nem menekülésre szólítja fel ıket, hanem arra, hogy menjenek szembe a bekövetkezı
eseményekkel.
Menniük kell, mert az áruló közel van. Az elıbb említett „bőnös” (amartwlo") jelzı
vonatkozik Júdásra is, aki ıt elárulja. Jézus itt határozottan tudja, hogy milyen árulás vár
rá. A próba legnehezebb része majd ezután következik. 30
26
BROOKS, JAMES A., Mark. The New American Commentary, volume 23. Nashville, Tennessee,
Broadman Press, 1991. 235.
27
FOCANT, CAMILLE, L’évangile selon Mark. Commentaire Biblique: Nouveau Testament, 2.
Paris, Les Éditions du Cerf, 2004. 541.
28
FRANCE, The Gospel of Mark. 589–590.
29
GOULD, EZRA P., The Gospel According to St. Mark. The International Critical Commentary.
Edinburgh, T. & T. Clark, 1896. 272.
30
WITHERINGTON, BEN, The Gospel of Mark. A Socio-Rhetorical Commentary. Grand Rapids,
Michigan / Cambridge, U.K.: William B. Eerdmans Publishing Company, 2001. 380.
AHOGY TE AKAROD (MÁRK 14,32–42)
201
202 Lészai Lehel