Bibliai Imádságok - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

Tobit hálaéneke (Tób 13,1–18)
mint a szórványzsidóság imája
1
R. A. SPENCER: „The Book of Tobit in Recent Research” („Tóbiás könyve a mai kutatásokban”),
Current Research: Biblical Studies 7 (1999) 147–180. Alcímei a következık: Disszertációk,
Hivatkozások, Kommentárok, Bevezetı gondolatok, Komédia és irónia, Forráselemzés, Intertextualitás,
Kritikai megközelítések, Szerkesztési elméletek, Tóbiás könyvének szöveg- és kézirat
tanulmányai, Tóbiás könyve Holt-tengeri kéziratai, Befejezés. Bibliográfiája 96 könyvet és cikket
tartalmaz.
2
Az értekezést az Amerikai Katolikus Egyetem Hittudományi Karára nyújtották be, a témavezetı
pedig Alexander di Lella professzor volt. Griffin tartalmi szempontok alapján osztályozza
Tóbiás könyvének imáit: hálaimák (3:1–6; 3:11–15, p. 72–161), imák a családért (8:5–8; 8:15–17,
p. 163–204), dicsıítı imák (11:14–15; 13:1–8; 13:9–18, p. 206–348).
3
Tóbiás koráról és a nyelv eredetérıl vö. J. A. FITZMYER: Tobit 2003, 3–28.50–54.
4
5
J. A. FITZMYER: „Tobit” 2001, 627.
J. A. FITZMYER: Tobit 2003, 54.
Mato Zovkić
Richard A. Spencer Tóbiás könyvérıl írt áttekintı cikkéhez (1982–1999) nyolc diszszertációt,
hét kommentárt, számos referenciamunkát és esszét használt fel 1 . Ez a könyv
görög és héber vagy arámi szövege, történelmi „címzettjei”, irodalmi mőfaja és deuteronomisztikus
teológiája miatt a keresztény és zsidó tudósok figyelmét egyaránt felhívta
magára. P. J. Griffin 1984-ben napvilágot látott Az ima teológiája és funkciója Tóbiás
könyvében c. disszertációja óta pedig az ima témája is kutatás tárgyává vált 2 . Mivel a
qumráni szövegekben négy arámi és egy héber töredéket azonosítottak Tóbiás könyvébıl,
így a modern exegéták azt feltételezik, hogy e mő körülbelül Kr.e. 200-ban íródhatott,
és eredeti nyelve valószínőleg az arámi volt 3 . A könyv egy asszír király meggyilkolásával
kezdıdik (1. fejezet), és az Asszíria fıvárosának, Ninivének lerombolásáról
szóló hírrel végzıdik (14. fejezet), és azt hivatott bizonyítani, hogy Isten megbünteti a
gonoszokat még akkor is, ha egy ideig úgy tőnik is, hogy jólétben élnek. A történelmi
megjegyzések csak a hátterét adják a két házasság és a vallási identitás által egyesült,
számőzetésben élı zsidó család történetének. Ez a könyv egyfajta „szemita regény”, mivel
kitalált személyeket különbözı valószínőtlen történelmi és földrajzi környezetbe helyez,
valamint népi motívumokat is felhasznál 4 . Vallási tanítása egyértelmő: Isten megjutalmazza
hőségükért a szövetségi kötelezettségeken alapuló mózesi törvényt betartó,
Istenhez és ısi szokásaikhoz egyaránt hő zsidókat. Fitzmyer rámutat, hogy talán a nyugati
diaszpórában (Egyiptom) íródhatott ez a könyv, vagy talán a keletiben (Asszíria és
Babilónia), de „a legvalószínőbb, hogy a palesztinai judaizmuson belül íródott, hiszen
látható Tobit érdeklıdése hazája és a jeruzsálemi templom újjáépítése iránt” 5 .
1. Tobit történelmi címzettjei
Az 1,1–3,6 versekben Tobit egyes szám elsı személyben beszél, mint az egyik zsidó
fogoly, akit Izrael északi királyságából az asszíriai Ninivébe számőztek. Munkája során
nemzsidó polgártársaival dolgozik együtt, de Annával, a feleségével és Tóbiás nevő fiával
megüli a zsidó ünnepeket, és betartja a zsidó temetési szokásokat. Miután megvakul,
és felesége alaposan megfeddi, mert szerinte igaz volta csak színlelt, Tobit könyörögni
kezd az Úrnak, hogy hagyja ıt meghalni. A sugalmazott szerzı a 3,7–10,14-es versekben
bemutat egy zsidó családot, Ráguelt és Ednát, akik a mediai Ekbatanában élnek, és
együtt szenvednek Sára nevő lányukkal, aki már hét jövendıbelijét veszítette el a nászéjszakán.
Tóbiás útban Média felé Rafael arkangyal elbeszélése nyomán beleszeret Sárába,
csodálatos módon kiőzi a rossz szellemet, Azmodeust Sára mennyasszonyi szobájából,
és visszatérve Ninivébe meggyógyítja vak apját. A 14,4–10 versekben a haldokló
Tobit megkéri fiát, hogy szülei eltemetése után hagyja ott Ninivét, és menjen Médiába
feleségével és hét fiával – egy diaszpórába küldi hát, ahol nagyobb biztonságban lehetnek,
mint Asszíriában vagy Babilóniában: „Amikor anyja is meghalt, Tóbiás az apja
mellé temette el. Aztán feleségével és gyermekeivel Médiába költözött. Ekbatanában lakott
Ráguelnél, az apósánál. Öregségükben gondoskodott apósáról és anyósáról, aztán
el is temette ıket, Ekbatanában, Médiában. Tóbiás örökölte Ráguel vagyonát is meg apjáét,
Tobitét is.” (12–13. v.) 6 . E könyv szereplıi egyszerő zsidók, akik a diaszpórában
élı családjuknak is gondját viselik, és tudják, hogy számíthatnak Isten gondviselésére.
A mő a nemzsidó környezetben való helyes viselkedésre és a zsidó közösségen belüli
házasságra tanít.
A 4,1–21-es versek, azaz Tobit intelmei fiához, mielıtt az Médiába indulna, valójában
egyfajta mondásgyőjtemény, amely párhuzamba állítható a bölcsességi irodalomban
találhatókkal, különösen a Példabeszédek és Sirák fia könyvével. A következı aranyszabály
is megtalálható benne: „Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak se tedd” (15a
v.). Frank Zimmermann zsidó tudós 1958-as Tobit-kommentárjában hangsúlyozza, hogy
a könyv ezen tanítása „átível minden más lecke felett” és hogy „nyilvánvalóan ugyanaz,
amelyet századokkal késıbb Hillelnek tulajdonítanak” 7 . Tóbiás könyvének elbeszélıje
ismerte az Ahikar-népmesét (vö. 1,21–22; 2,10; 11,18; 14,10), és talán ez a hagyomány
ihlette arra, hogy Tobit intelmeibe, amelyet az fiatal fiához intézett, az aranyszabályt is
belevegye. Az említett népmesében Ahikart megtalálja a király egyik tisztje, akit keresésére
és meggyilkolására küldtek utána. Ahikar azonban emlékezteti fogva tartóját, hogyan
mentette meg annak életét, amikor a király meg akarta ölni. „Most rajtad a sor,
6
Az eredetileg angol nyelvő cikk szerzıje Carey A. Moore 1996-os Tobit-kommentárjából
vett fordítást használta.
7
FR. ZIMMERMANN: The Book of Tobit, (Tóbiás könyve) New York 1958, 30–31. A VI. mellékletben
(p.159–160) ezen elv negatív és pozitív megfogalmazására hívja fel a figyelmet Konfucius
mőveiben, a hellenisztikus filozófusoknál, a zsidó hellenisztikus írásokban és Lk 6,31-ben,
és megállapítja, hogy „megdöbbentı, hogy az Elıírás minden negatív kifejezıdése keletrıl származik;
amelyet pozitívan fogalmaztak meg, az pedig mind nyugatról.” Azonban vö. J. WATTLES:
The Golden Rule, (Az aranyszabály) New York, Oxford University Press 1996.
TOBIT HÁLAÉNEKE (TÓBIÁS 13,1–18) MINT A SZÓRVÁNYZSIDÓSÁG IMÁJA
53
54 Mato Zovkić