Bibliai Imádságok - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

2. Lukács (teo-)krisztológiájának programja
Zakariás hálaénekének eddigi elemzésébıl központi motívumként rajzolódik ki Isten
irgalma. E motívum értelmében Istennek irgalamasságot kell gyakorolnia. Ezt úgy teszi,
hogy sarjat támaszt atyáinknak. Vajon e sarj is irgalamsan viszonyul hozzánk? Ahhoz,
hogy e kérdést megválaszolhassuk, fel kell tárnunk a lukácsi (teo-)krisztológia programját.
Ebben az összefüggésben a splagcna és a splagcnizomai foglamak döntı jelentıséggel
bírnak. Ezért a következı szövegeket vesszük szemügyre: Lk 7,13; 10,33 és
15,20.
2.1. Lk 7,13 11
E vers a Lk 7,11–17 perikopához tartozik, amely egy naimi ifjú feltámaszásáról szól.
A jelenlévıket félelem fogta el, dicsıítették Istent, és ezt mondták: „Nagy (megaj) próféta
támadt (h,geirqh) közöttünk” és „Isten meglátogatta (e,peskeyato) az ı népét”. A
dicsıítés lényege tehát az, hogy Jézust nagy prófétának, fellépését pedig Istennek népe
körében tett látogatásaként ismerik el.
A „Benedictusban” 12 azt olvassuk, hogy Isten meglátogatta az ı népét. Dávid házában
a szabadítás (vö. Bír A és B 3,9.15: hgeiren swthra) jelét („szarvát” = a hatalom, az erı
jele) 13 támasztotta (h.geiren), amelyben ı maga swthr (Lk 1,47). Ám Isten a népnek is
megváltást (lutrwsin) adott. Ezért támasztotta (hgeiren) a szabadítás (swthriaj) jelét.
Isten mélységes irgalmából (dia splagcna eleouj qeou) fog meglátogatni minket
(episkeyetai) a magasságból való sarj (ex uyou). Feladata, hogy mindenkinek jelenjen
meg, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek (skia qanatou kaqhmenoij), s hogy
igazítsa lépteinket a békesség útjára.
Jézus feltámasztotta az ifjút. Ezzel Jézus a magasságból való sarj szerepét is betölti,
aki megjelenik a halál árnyékában (Lk 7,12–15: teqnhkwj ... egerqhti ... anekaqisen o
nekroj). Így ugyanolyan érzületrıl tesz tanúságot, mint Isten (dia splagcna eleouj ...
esplagcnisqh). Benne látogatta meg Isten az ı népét (episkeyetai ... epeskeyato). 14
Prófétaként lépett fel (vö. Lk 7,16: hgerqh). Isten Dávid házában keraj swthriaj-t
támasztott (vö. Lk 1,69: hgeiren). Jézus tehát keraj swthriaj Az angyal meghirdette:
outoj estai megaj kai uioj uyistou (Lk 1,32). Tehát Jézus az Isten Fia.
2.2. Lk 10,33
A következıkben a Lk 10,25–37 perikópa egy versérıl lesz szó. Az írástudónak, aki
az örök életrıl kérdezısködött és igazolni próbálta magát, Jézus a felebaráti szeretetrıl
szóló parabolával válaszolt. Egy olyan emberrıl beszélt, aki rablók kezébe került, majd
félholtan (hmiqanh) maradt a földön. A pap és a levita látta ıt, de megállás nélkül
továbbment. Egy szamaritánus jött arra, megszánta (esplagcnisqh), és gondoskodott
róla. Jézus az evangélium egy másik helyén (Lk 17,18) idegennek (allogenh) nevezi a
leprás szamaritánust. Az írástudó a parabolában szereplı szamaritánust Jézusnak felelve
így írja körül: „Az, aki irgalmasságot (to eleoj) cselekedett vele” (Lk 10,37). Ezzel elkerüli,
hogy kimondja a „szamaritánus” szót. 15 Ebben a zsidók és a szamaritánusok közötti
ellenséges viszony tükrözıdik.
A parabolában szereplı ember a Jerikóba vezetı úton feküdt. Jeruzsálemben volt zarándoklaton.
A pap és a levita nem akartak tisztátalanokká válni, hiszen a szerencsétlenül
járt félholt volt. 16 Az, aki kultikus szempontból amúgy is tisztátalan volt – a szamaritánus
–, megkönyörült rajta. A parabola azt mutatja, hogy ugyanaz az érzület vezérli, mint
Istent. 17 Isten – dia splagcna eleouj
Samaritánus – esplagcnisqh
to eleoj
Jézus ezzel a történettel Istent nyilatkoztatta ki, akit a szamaritánus alakjában ismerhetünk
fel. Gondoskodik minden emberrıl, az életükrıl. 18 Az írástudóknak el kell fogadniuk
Istennek ezt a képét. Az Istent kinyilatkoztató Jézus ezzel ugyanilyen magatartásra
szólít fel (lásd még: Lk 3,11; 6,31). 19 Azért teheti ezt, mert ı maga is ugyanígy
viszonyul a sötétségben és a halál árnyékában ülıkhöz (vö. Lk 1,79):
Jézus – en skotei kai skia
Szamaritánus (Isten) –
qanatou
hmiqanh
11
Vö. M. CIFRAK, Die Beziehung zwischen Jesus und Gott nach den Petrusreden der Apostelgeschichte.
Ein exegetischer Beitrag zur Christolgie der Apostelgeschichte (FzB 101; Würzburg
2003) 92–94.
12
Vö. A. VANHOYE, „Structure du ‘Benedictus’”, NTS 12 (1965/66) 382–389.
13
Vö. G. SCHNEIDER, „keraj”, EWNT II, 700.
14
„hic fut. de salute perficienda, ibi aor. de salute in quantum iam incoepta”: Vö. M. ZERWICK,
Analysis philologica Novi Testamenti Graeci (Romae 2 1960) 133.
15
Vö. G. BOUWMAN, „Samari,thj”, EWNT III, 540. Anders J. ERNST, Das Evangelium nach
Lukas (Regensburg 6 1993) 263.
16
Vö. O. Da SPINETOLI, Lukács. A szegények evangéliuma. (Szeged, Agapé 1996) 377.
17
Lásd még: K. LÖNING, Das Geschichtswerk des Lukas. Band 2. Der Weg Jesu (Stuttgart
2006) 50: „Az irgalmas szamaritánus viselkedése tehát megfelel Isten eszkatológikus cselekvésének;
nem más, mint „Isten utánzása” (imitatio Dei)”.
18
Vö. H. SCHÜRMANN, Das Lukasevangelium. Zweiter Teil. Kommentar zu Kapitel 9, 51 –
11,54 (Freiburg–Basel–Wien 2001) 148.
19
Vö. G. SCHNEIDER, Das Evangelium nach Lukas. Kapitel 1–10 (Gütersloh–Würzburg 1977)
249.
„BENEDICTUS” (LK 1,68–79)
157
158 Mario Cifrak, OFM