Bibliai Imádságok - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

„Benedictus” (Lk 1,68–79)
0. Személyes hálaének és himnusz
1
Mario Cifrak, OFM
Elıttünk áll a Lk 1,68–79 személyes hálaéneke, amely K. Berger 1 szerint formatörténetileg
két szakaszra bontható: az 1, 68–75 hálaadó zsoltárára és a 76–79 versekre,
amelyek eredetileg nem tartoztak ehhez a zsoltárhoz. E költemény tehát félbeszakítja a
cselekményt, és csak a 76–79. versekkel térünk vissza János születéséhez. 2 K. Löning
e verseket himnuszként értelmezi, és „egy prófétaként megszólaló, lélekkel eltelt karizmatikus
szövegének” 3 nyilvánítja. Lássunk hozzá a közelebbi vizsgálathoz!
1. Egzegézis
1.1. Lk 1,68–75
euvloghto.j ku,rioj o` qeo.j tou/ VIsrah,l( o[ti evpeske,yato kai. evpoi,hsen lu,trwsin tw/|
law/| auvtou/( 69 kai. h;geiren ke,raj swthri,aj h`mi/n evn oi;kw| Daui.d paido.j auvtou/( 70 kaqw.j
evla,lhsen dia. sto,matoj tw/n a`gi,wn avpV aivw/noj profhtw/n auvtou/( 71 swthri,an evx evcqrw/n
h`mw/n kai. evk ceiro.j pa,ntwn tw/n misou,ntwn h`ma/j( 72 poih/sai e;leoj meta. tw/n pate,rwn
h`mw/n kai. mnhsqh/nai diaqh,khj a`gi,aj auvtou/( 73 o[rkon o]n w;mosen pro.j VAbraa.m to.n
pate,ra h`mw/n( tou/ dou/nai h`mi/n 74 avfo,bwj evk ceiro.j evcqrw/n r`usqe,ntaj latreu,ein auvtw/|
75 evn o`sio,thti kai. dikaiosu,nh| evnw,pion auvtou/ pa,saij tai/j h`me,raij h`mw/n.
„Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ı népét. 69 A szabadítás
jelét támasztotta nekünk, Dávidnak, az ı szolgájának házában, 70 amint megmondotta szentjeinek
ajkával, ısidıktıl fogva prófétái által. 71 Megmentett minket ellenségeinktıl, és
mindazok kezébıl, akik győlölnek minket; 72 hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal,
és megemlékezzék szent szövetségérıl, 73 az eskürıl, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött,
hogy majd megadja nekünk, 74 hogy ellenségeink kezébıl megszabadulva, félelem nélkül
szolgáljunk neki, 75 szentségben és igazságban színe elıtt életünk minden napján.”
A magasztalás oka elıször is az, hogy Isten meglátogatja (epeskeyato) Izraelt, másodszor
a megváltás. Ez Izraelbıl, Dávid házából indul ki azáltal, hogy benne az Úr a
Vö. K. BERGER, Formgeschichte des Neuen Testaments (Heidelberg 1984) 242–243.
2
Vö. N. LOHFINK, „Das Alte Testament und der christliche Tageslauf”, BK 56 (2001) 29.
3
Vö. K. LÖNING, Das Geschichtswerk des Lukas. Band I: Israels Hofnung und Gottes Geheimnisse
(Stuttgart–Berlin–Köln 1997) 105.
szabadítás jelét támasztotta (hgeiren). Ebbıl adódik, hogy e ház (oikoj) az üdvösség
helye. Várjuk a magasságbeli Nap látogatását (episkeyetai) is. Isten Izraelt a szabadító
(lásd még: Lk 19,44), illetve Jézus eljövetele (lásd még: Lk 7,16) által látogatta meg.
Jézus Dávid leszármazottja, Dávid viszont Isten szolgája (vö. ApCsel 4,25) volt. Tehát
ı a Messiás. Isten ısidıktıl fogva beszélt az ı szent prófétáinak ajka által. İsidıktıl való
prófétái az angyalok, ık Isten beszélı jelenléte. Lk 1,70 szerint Isten az angyalok által
arról beszélt, hogy ivadékot támaszt Dávid házában. Isten Dávid házában támasztotta az
üdvösség jelét, aki az ellenségektıl való megmenekülés. Lk 1,71 Izrael Jézus korabeli
messiási várakozásait tükrözi. Isten az üdvösséget azzal a céllal kínálta fel,
– hogy irgalmazzon atyáinknak,
– hogy megemlékezzen szent szövetségérıl, az eskürıl, amelyet Ábrahámnak, atyánknak
esküdött.
Az irgalomra azért van szükség, mert a „mi” atyáink gyakran voltak hőtlenek (lásd
még: ApCsel 7,39). A 72–73. versekben az Ábrahámnak tett eskürıl, a vele kötött szövetségrıl
olvasunk. Isten hasonlóképp ígérte meg Dávidnak, hogy „utódaiból ültet majd
valakit trónjára” (vö. ApCsel 2,30). Ebbıl arra következtethetünk, hogy a Dávid házából
származó üdvösség megfelel az Ábrahámmal kötött szövetségnek, a neki tett eskünek.
A szövetség / eskü lényege az adomány (tou dounai). A megszabadítás után ez az adomány
azt célozza, hogy „szolgáljunk neki, szentségben és igazságban színe elıtt életünk
minden napján”, a szentség és az igazság viszont a bőnök megbocsátásából ered (vö. Lk
18,13–14). 4 Ez az új exodus célja (vö. ApCsel 7,7). Dávid leszármazottja felszabadít az
istentisztelet (latreuein autw- ) számára. İ maga rendeltetett arra, hogy a trónra üljön.
A Lk 1,68–75 olyan szabadítóra vonatkozik, aki lehetıvé teszi Izrael számára Isten tiszteletét.
Ha ez a szabadító Isten trónján ül, akkor benne Istent tiszteljük.
1.2. Lk 1,76–79
kai. su. de,( paidi,on( profh,thj u`yi,stou klhqh,sh|\ proporeu,sh| ga.r evnw,pion kuri,ou
e`toima,sai o`dou.j auvtou/( 77 tou/ dou/nai gnw/sin swthri,aj tw/| law/| auvtou/ evn avfe,sei
a`martiw/n auvtw/n( 78 dia. spla,gcna evle,ouj qeou/ h`mw/n( evn oi-j evpiske,yetai h`ma/j avnatolh.
evx u[youj( 79 evpifa/nai toi/j evn sko,tei kai. skia/| qana,tou kaqhme,noij( tou/ kateuqu/nai tou.j
po,daj h`mw/n eivj o`do.n eivrh,nhj.
4
.„Téged pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni: mert az Úr színe elıtt
fogsz járni, hogy elıkészítsd az ı útját, 77 és népét az üdvösség ismeretére tanítsd, bőneik
bocsánatára, 78 Istenünk mélységes irgalmából, amellyel meglátogat minket a magasságban
felkelı, 79 hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, s hogy
lépteiket a békesség útjára igazítsa.”
Lukács szemében Keresztelı János profetikus figura (vö. Lk 1,15.17.76a; 3,1–2;
7,26), az Úr elıfutára (vö. Lk 1,17.76b; 3,4; 7,27) és a megtérés hirdetıje (vö. Lk 1,16–
Vö. M. CIFRAK, „Slika o Bogu ili etika (Lk 18,9–14)!?”, BS 75 (2005) 552–554.
„BENEDICTUS” (LK 1,68–79)
153
154 Mario Cifrak, OFM