Bibliai Imádságok - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

méltóság jele, és képessé teszi az embert arra, hogy kapcsolatokat megéljen, hiszen tudni
valakinek a nevét azt jelenti, hogy emberként szólunk hozzá, személyisége misztériumát
megérintjük, amely ugyan rejtve van elılünk, de neve által napvilágra kerül.
Ezenfelül nem kérdéses, hogy vajon Isten minden angyalt „Isten fiainak” hív-e vagy
sem. Az „Isten fiait”, tehát a többes számú alakot a héber Biblia idézeteiben általában
„angyalnak” fordítja a Septuaginta (lásd fentebb), tehát valójában összefoglaló szó,
amely egy bizonyos kategóriára utal; ugyanakkor az egyes számú, Krisztusra
alkalmazott „Isten Fia” kifejezés az Istennek Jézushoz főzıdı eredeti és egyedi, a teljes
kölcsönösségen alapuló, személynek személyhez főzıdı kapcsolatát mutatja. Más ehhez
fogható kapcsolat nem létezik 3 . Bibliai értelemben ez a fajta kapcsolat a nemzésen alapul
– ezt a metaforát pedig Istennel kapcsolatban kizárólag Jézus Krisztussal kapcsolatban
használja a Biblia, Istennek más szellemi lényekkel való kapcsolatára sosem.
4.1.2. Messiás mint az Isten Fia
A Zsidókhoz írt levelet olvasva a kezdetektıl kétségtelenül kiderül, hogy Jézus
egyedülálló kapcsolatban áll Istennel. Már az 1,3-ban nagyon furcsa kijelentést olvashatunk
ezzel kapcsolatban: „[Krisztus] az ı dicsıségének fénye és lényegének
képmása”. A kérdés itt nem Krisztus preegzisztenciájával kapcsolatos, de a 2. zsoltár
jövendölését hogyan lehet rá vonatkoztatni? Valójában e zsoltár eredeti jelentése szerint
az új király megkoronázásának szertartása alkalmából értelmezhetı. Sion kontextusa azt
sugallja, hogy a személy, amelyre az írás utal, Izrael egyik királya, aki ellen a fellázadó
hőbéresek összeesküvést szerveznek. Ismervén a dávidi királyság történetét egészen a
babiloni számőzetésig elmondhatjuk, hogy a zsoltár megfogalmazása olyan fennkölt és
ideális személyt ír le, hogy az ismert uralkodók közül aligha kerülhetett ki. Azonban a
jövendölés nem maradhat beteljesülés nélkül (vö. Iz 55,10–11). Ebbıl a
meggyızıdésbıl született a messiási király elképzelése, mint ahogyan azt különbözı
apokrif és rabbinikus írások is tanúsítják 4 . Azonban a királyi Messiás emberi lény, így
nem oldódik meg a 2. zsoltár szemszögébıl tekintett kiválóság kérdése, amely szerint
a messiási Krisztus az angyalok felett állna. A 2. zsoltár egyik értelmezése (tehát sem
a királyi, sem pedig a messiási értelmezés) sem elegendı ahhoz, hogy Jézus Krisztus az
angyalokkal szembeni kiválóságát bebizonyítsuk. Így hát tovább kell olvasnunk, s a Zsid
1,5 már tisztában van ezzel, és újabb jövendölést kínál számunkra.
A Nátán próféta által Dávid királynak kinyilatkoztatott jövendölés két változata is
megtalálható a Bibliában, s a kettı jelentıs részletekben eltér egymástól. A korábbi szövegben
(2 Sám 7) Dávid megígért utódja nem lépi át az emberi határokat 5 . A jövendölés
magját az Isten és az ígért király új kapcsolatának megalapozása adja, amely apa és fiú
3
Vö. Mt 11,27: „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a
Fiú …”
4
Ld. A. VANHOYE, Situation du Christ. Épître aux Hébreux 1 et 2, Lectio divina 58, Paris
1969, 134–135; Vö. H.L. STRACK – P. BILLERBECK, Kommentar zum Neuen Testament aus Talmud
und Midrasch, III, München 1926, 19–22.675–677.
5
Vö. 2 Sám 7,14b: „Ha valami gonoszat cselekszik, megfenyítem ıt az emberek vesszejével,
s az emberek fiainak csapásaival…”
kapcsolata lesz. És ez a fajta kapcsolat – nem úgy, mint például a mester és tanítvány közötti
– felbonthatatlan 6 . Isten hőségének eme ígérete alapján születik meg az „örök szövetség”
(2 Sám 23,5) 7 . Itt pedig szükségessé válik feltenni a kérdést: vajon mit jelent az
„örök” szó ebben a szövegösszefüggésben, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az
1Krón 22,10 és 28,6sköv-ben az szerepel, hogy az Isten által Dávidnak ígért királyság
„mindörökre” megmarad. A héber ad l e olám (a görögben pedig heós aiónos) kifejezést
vajon a nem helyénvaló vagy talán abszolút értelemben kell interpretálni? Tudjuk, hogy
a próféták ebben az ígéretben látták a nekik tett ígéret beteljesülésének kezdetét – az
ígéretben, amely egy olyan személyrıl szólt, aki Isten népének sorsát majd megváltoztatja.
(„Immánuél” Iz 7,14; „Örökkévalóság Atyja” Iz 9,5; vö. Iz 11,1sköv.; Jer
23,5sköv.; 33,14sköv.; Zak 3,8; 6,12). 8 Az idık során lassan kialakult az a gondolat,
hogy egy ilyen dicsı királyság csupán világi királyságok egymásutánisága által nem valósítható
meg. Ebbıl a forrásból tart Izrael életben egy az Istenhez méltó végsı királyságról
kialakított képet. Dávid fiának gondolata része ennek a messiási reménykedésnek;
az egyetemes királyság örökösévé válik és marad mindörökké.
A messiási királyság elképzelésének fejlıdése nyomon követhetı Nátán jövendölésének
megfogalmazásában az 1Krón 17,10–14-ben, hiszen ez a 2 Sám 7 szavainak átfogalmazása
9 . Az idıben késıbb keletkezett jövendölésben már fellelhetı ezen örökös
individualizálása és idealizálása: a 2Sám 7,12-ben Isten megígéri Dávidnak, hogy felemeli
utána ivadékát, aki „ágyékából származik”, míg az 1Krón 17,11-ben fiút ígér. És
míg a 2Sám 7,16-ban a királyság állandóságát szavak segítségével ígéri meg az Isten:
„állandó lesz házad és királyságod mindörökké színem elıtt”, addig az 1Krón 17,14-ben
a következıket olvashatjuk: „házam s országom fölé állítom ıt mindörökre s királyi széke
szilárd lesz örökre.” Az 1Krón-ban olvasható utóbbi változat sokkal egyértelmőbb
képet ad arról a személyrıl, aki Izraelnek ideális királya lehet. Az „ideális” kifejezés
nem azt jelenti, hogy kevésbé valóságos lenne. A beteljesülés Istentıl függ: Isten az, aki
Dávid trónját neki adja. És Isten mindig betartja ígéretét.
Találunk még egy említésre méltó elképzelést, amelyet számunkra Ezekiel próféta
közvetít. Dávid király trónjának ígért örökösét Dávidnak hívják: „Egyetlen pásztort állítok
majd föléjük, szolgámat, Dávidot, hogy legeltesse ıket; ı legelteti majd ıket, és ı
lesz a pásztoruk” (Ez 34,23; vö. 37,23–25).
Jézus korában a Dávid királynak szóló próféciát szó szerint értelmezték: Isten ígérete
eszkatologikus és messiási királyságban teljesül majd be 10 . Azonban még az ígéret eszkatologikus
beteljesülésének elképzelése sem magyarázza meg, hogy Krisztus mibıl
eredıen kiválóbb az angyaloknál. A messiási királyt valóban emberi alakként mutatták
6
Vö. Jn 8,35: „De a szolga nem marad örökre a házban, csak a fiú marad ott mindörökké.”
Saulnak nem adatott ez az ígéret (vö. 1 Sám 15,23–26; 28,17).
7
Vö. 1 Krón 17,13; 22,10; 28,6; Zsolt 89,27–28).
8
Vö. J.A. FITZMYER, The One Who is to Come, Grand Rapids (MI) – Cambridge 2007, 35.
9
A kérdés nem régi összefoglalásával kapcsolatban lásd in FITZMYER, The One Who is to
Come, 33–35.
10
Vö. 4QFlor: J. M. ALLEGRO, Qumrân Cave 4, DJD V, Oxford 1968, 53–57; IDEM, „Fragments
of a Qumran Scroll of Eschatological Midrašîm”, JBL 77 (1958), 350–354.
KRISZTUS „NEVE” AZ ÓSZÖVETSÉG FÉNYÉBEN (ZSID 1,5–14)
137
138 Jaroslav Brož