Bibliai Imádságok - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

Hermann Sasse szerint a himnuszban szereplı új ég és föld csak képletes kifejezés
arra, hogy megértsük: itt új aiónról, új korszakról van szó, ami nem materialisztikusan,
hanem teológiailag értelmezendı. 40
Hubert Ritt is hasonlóképpen úgy látja, hogy itt az apokaliptikus képek alatt nem
kozmikus-téri folyamatot kell érteni, amely valamilyen meghatározott idıben zajlik le,
hanem teológiai bizonyságtételrıl van szó. 41
Takács Gyula különös hermenutikai megoldást alkalmaz kommentárjában. Annak
ellenére, hogy végig magyarázza a perikópát, és mélyreható exegetikai megjegyzéseket
alkot, arra a megállapításra jut, hogy mivel a Jelenések könyve az Egyház apokalipszise,
így a vértanúság szenvedésével megpróbált tanúk egyháza „az új ég, és ez az Egyház
úgy föld, földön levı, hogy új. Itt van a világban, de nem a világból való. Új világ ez.” 42
Takács Gyula summázva tehát ekkleziológiai szempontból közelíti meg János látomását.
Említésre méltó még, hogy Jürgen Roloff 43 az egész eseményben kiemelkedınek látja
a mennyei Jeruzsálemet, amely nem más, mint az üdvgyülekezet, amely az utolsó idıben
üdvteljességbe lép.
4. Exegetikai megjegyzések
A himnusznak alaptételét képezi az új ég és az új föld látomása. Valószínő, hogy az
apostol feltételezi, hogy az új ég és az új föld Isten egészen új teremtı munkája lesz. 44
Ha egyetérthetünk Ernst Lohmeyerrel 45 és több más újszövetségi kutatóval, akik azt
mondják, hogy az új ég és új föld látomásának legvalószínőbb elıképe az ézsaiási látomás
(Ézs 65,17 és 66,22), 46 akkor ebben a próféciában egyértelmő a válasz: Isten újonnan
alkotja, ill. teremti az új eget és az új földet, 47 a régi pedig úgy tőnik el, hogy már
senki sem fog rá emlékezni.
A látnok nem részletezi, hogy Isten milyen formában és milyen anyagból vagy milyen
mintára készíti el az új eget és földet. És arra sem keresi a választ, hogy meddig fog
tartani az új ég és föld megalkotása. A szerzı itt inkább teológiai szempontból tesz ki-
40
HERMANN SASSE, Art. gh/, in: ThWNT I (1949), 677.
41
HUBERT RITT, Offenbarung des Johannes, 105.
42
TAKÁCS GYULA, Jelenések könyve, 395.
43
JÜRGEN ROLLOFF, Die Offenbarung des Johannes, 197.
44
HEINRICH KRAFT, Die Offenbarung des Johannes, 263.
45
ERNST LOHMEYER, Die Offenbarung des Johannes, 165.
46
HEINRICH KRAFT észrevette, hogy a héber szövegbıl a LXX fordítója az „én teremtek”
kifejezéseket nem vette át, ami arról árulkodik, hogy a LXX-fordító nem gondolt az új teremtésre,
hanem csak a régi világ megújítására: Die Offenbarung des Johannes, 263.
47
A LXX a poiw/ igét használja, a Masora pedig a arb és az hf[ gyököket. Ez pedig teljesen
összhangban van az Isten elsı teremtıi munkájával, amikor megteremtette elsı ízben az eget és
a földet (Gen 1,1). Ilyen új teremtésnek gondolja Ézsaiás, és valószínőleg János is az új ég és új
föld újjátevését, vagyis (újjá) teremtését.
jelentést arról, hogy az új világban, 48 amelyben Isten együtt lesz az emberekkel, új ég és
új föld adja az alapot. Nem lehetett volna feltételezni, hogy a paradicsomban tönkrement
elsı közösség az Istennel helyreállhat úgy, hogy visszamenjen Isten a régi paradicsomba,
fogadja vissza az onnan előzött embert, és ott folytassák az új életet. Ez elképzelhetetlen
lett volna, ezért az új ég és az új föld látomása feltételezi, hogy minden új lesz és másképp:
új környezet, új ember, új közösség, új boldog lét. Ami régi volt, annak el kell
múlnia. Ezért elmúlik az elsı (prw/toj) ég és az elsı föld, minden bőnös „tartozékával”
együtt. Az elmúlt szó görög megfelelıje avph/lqan, „elment”, mint ahogy egy másik helyen
is mondja a látnok, hogy „színe elıl eltőnt (e;fugen: elfutott) a föld és az ég, és nem
maradt számukra hely” (Jel 20,11).
János látomásában két apokaliptikus tradíció is egybeötvözıdik: az egyik (az irodalmibb)
arról szól, hogy a régi ég és föld úgy tőnik el, ahogy az elhasznált tekercset
összegöngyölítik és eldobják (Jel 6,14). 49 Egy másik kép pedig sokkal drámaibb módon
fejezi ki a változást: mintha részletenként, ill. folyamatosan pusztulna el a régi világ a
pecsétek felbontása és a harag hét poharának kiöntése következtében: nagy villámlás,
zúgás, mennydörgés, földrengés kíséretében. Ekkor „a nagy város három részre esett
szét, a népek városai leomlottak … és eltőnt minden sziget, a hegyek sem voltak találhatók
sehol, talentum nagyságú jég esett az emberekre, és azok káromolták az Istent…”
(Jel 16,17–21). Ugyanakkor János a kozmosz drasztikus összeomlásáról is tud: „a nap
olyan lett, mint egy fekete szırcsuha, a hold egészében olyan lett, mint a vér, és az ég
csillagai lehullottak a földre…” (Jel 6,12–13).
János itt ebben a himnuszban már nem foglalkozik részletesebben a régi világ eltőnésének
módjával, ahogy ebben szívesen vájkál a zsidó apokaliptika. 50 Egyszerően
elmúlt az ideje, és eltőnt. Betelt a küldetése, Isten eltüntette. Theodor Zahn szerint 51
a régi világ eltőnése jelentheti a pogány népekkel való világ megszőnését és az antikrisztus
52 „lelıhelyének” a megszüntetését is. Ezzel mintha János azt mondaná, hogy az
új világban nem kapnak helyet a pogányok, a Krisztus-ellenzık, és az erkölcstelenek.
Különös kérdés vetıdik fel amiatt, hogy miért kell eltőnni a régi égnek is, ha a régi
föld eltőnik? Nem lett volna elég az apokaliptikus látnok számára, ha csak a régi földet
tünteti el? Talán azért, mert a régi ég a régi föld tartozéka. Isten minden régit, ami összeköttetésben
van a régi világgal, emberiséggel, bőnnel, romlással és mulandósággal, eltüntet,
hogy az új világban (Isten országában) újjá legyen minden, ahogy több helyütt hirdetik
ezt az apostolok is (2Kor 5,15; Jel 21,5). Így az égnek is újnak kell lennie. Takács
Gyula azt mondja, hogy „a régi ég mintegy Isten arcának fátyla, amely eltakarja Isten
48
János szándékosan nem használja a világ (ko,smoj) jelentéső kifejezést, mivel nála az Istennel
ellenséges teret, birodalmat vagy erıt jelent: TAKÁCS GYULA, Jelenések könyve, 395.
49
A Zsidókhoz írt levél pedig azt a hagyományt ırzi, mely szerint Isten a régi eget egyszer
összegöngyölíti úgy, mint egy elavult ruhát vagy palástot: Zsid 1,11–12.
50
WILLIAM W. READER, Die Stadt Gottes in der Johannesapokalypse, 205.
51
THEODOR ZAHN, Die Offenbarung des Johannes II., 597.
52
Vö. WILHELM BOUSSET, Der Antichrist, Vandenhouck & Rupprecht, Göttingen 1895. G. W.
LOREIN, The Antichrist Theme in the Intertestamental Period, JSP Suppl. 44, T&T Clark International,
London–New York 2003, 123.
LÁTOMÁS AZ ÚJ VILÁGRÓL (JEL 21,1–8)
187
188 Peres Imre