Bibliai Imádságok - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

A zsidó szerzık visszautasítják, hogy a századokig tartó diaszpórát Isten büntetéseként
fogják fel, amellyel Isten népüket sújtaná, és amelyet a keresztények helytelenül a zsidók
bőnösségét igazolandó bizonyítékként fognak fel 15 .
Tóbiás könyvében és a Septuaginta más könyveiben a diaszpóra nagyrészt a héber
galuth szó fordítása, amely a glh szótıbıl ered 16 . A diaszpóra jelentheti a szórványcsoportot
(2Makk 1,27; Jn 7,35) vagy magát a helyet, ahol a szétszóródott személyek élnek
(Tób 13,6; Jud 5,19). A zsidókat néha gerim-paroikoinnak (idegen, külföldi) tekintették
Izrael földjén és mindenütt (Lev 25,23; 1Krón 29,15; Zsolt 119,19). Ebben a kontexusban
Alexandriai Philón Ábrahámot ideális zarándoknak írja le, mert úgy élt más népek
között idegenként, hogy közben teljesen ráhagyatkozott Istenre. Philón meggyızıdése
szerint minden bölcsnek idegenként kell élnie ezen a világon. Ez a diaszpóra azon szellemi
felfogásán alapul, miszerint az elsı keresztényeket „a szórványban élı tizenkét
törzsnek” nevezték (Jak 1,1), földi életüket pedig „zarándoklásuk idejének” (1 Pét 1,17;
2,11) 17 . Ám a Tóbiás könyvében megjelenı diaszpóra elsısorban társadalmi és politikai
jellegő, ahol a nemi küldetés alapvetı szerepet kap Izrael identitásának megırzésében.
Szórványban a zsidó család rendkívül fenyegetett és ugyanakkor rendkívül stabil intézmény
18 .
2. Öt konkrét eseményre utaló ima Tóbiás könyvében
Öt ima található Tóbiás könyvében, amelyek korabeli kontextusba helyezett, konkrét
eseményeket illusztrálnak. „Tóbiás könyvében a legtöbb fıszereplı imádkozik, és a történetet
sokszor az ı imáik viszik elıre”, amely által a hívık „egy olyan Istennel lépnek
kapcsolatba, aki meghallgatja ıket, és aki cselekszik” 19 . Az elsı ima ezek közül a 3. fejezetben
található (2–6. v.), ahol Tobit arra kéri az Urat, hadd haljon meg, miután a felesége,
Anna megkérdıjelezte becsületességét. A 3,11–15-ben, miután Sárát apja szolgálólányai
hét jövendıbelije halála miatt megpirongatják, a lány saját haláláért imádkozik.
15
J. J. PETUCHOWSKI: „Diaspora/Exil”, 1997, 41: ”Die Zerstörung Jerusalems und die Diaspora-Existenz
der Juden war seit den frühen Kirchenvätern ein beliebtes Thema, das als ,Beweis` dafür
diente, dass die Juden den falschen Glauben hatten und daher von Gott verworfen wurden (vgl.
Schreckenberg 705 f). Diesen ,Beweis` haben die Juden immer zurückgewiesen. Zwar sagten auch
sie, dass das Exil als Strafe für ihre Sünden (u. a. für die Sünde des sinnlosen Hasses gegeneinander)
von Gott verhängt wurde, aber sie behaupteten, dass die Sünden, für die sie bestraft werden,
sich nicht mit denjenigen decken, die ihnen von christlicher Seite vorgeworfen wurden.”
16
Cf. ZOBEL: „Galah, golah, galuth”, ThWAT I, 1973, 1018–1031.
17
A diaszpóra mint a hívık szellemi hozzáállása megértéséhez vö. cf. R. FELDMEIER: Die
Christen als Fremde. Die Metapher der Fremde in der antiken Welt, im Urchristentum und im 1.
Petrusbrief, 1992. T. Seland: Strangers in the Light. Philonic Perspectives on Christian Identity
in 1 Peter (Idegenek a fényben. Philóni gondolatok a keresztény identitásról Péter 1. levelében),
2005.
18
Cf. A.-J. LEVINE: „Diaspora as Metaphor: Bodies and Boundaries in the Book of Tobit”, (A
diaszpóra mint metafora: Testek és határok Tóbiás könyvében) 1992, 105–117.
19
P. GRIFFIN: The Theology and Function of Prayer in the Book of Tobit (Az ima teológiája
és funkciója Tóbiás könyvében) , 1984, 51 és 67.
Tóbiás és Sára tulajdonképpen mindketten azért imádkoznak, hogy az Úr vessen véget
szenvedéseiknek, Isten azonban akkor kész a problémájukra való megoldást aktivizálni,
amikor mindketten felismerik, hogy saját erejük nem mentheti meg ıket. A. Di Lella Tobit
hálaénekének elemzésekor itt számos korábbi bibliai könyvre, különösen a Második
Törvénykönyvre való utalásokra mutat rá, végül arra a következtetésre jut, hogy „Tóbiás
és Sára imái jelleg- és hangsúlybeli különbségeik ellenére kiegészítik egymást. Ugyanakkor
minden egyes ima egy adott helyzetre íródott, amellyel az olvasó azonosulni tud” 20 .
A 8,5–8-ban a frissen házasodott pár, Tóbiás és Sára imádkozik nászéjszakájukon,
mielıtt még elhálnák nászuk éjszakáját. Tóbiás felidézi a Teremtés könyvébıl Ádám és
Éva teremtésének történetét (Ter 2,18–23), amelyet Isten ajándékaként értelmez Ádámnak
és Évának: a teremtés azért történt, hogy a férfi és a nı egymást segítse, és termékenységüket
is Istentıl kapták ajándékba – az Édenben történt szomorú történetrıl azonban
nem tesz említést. Tóbiás imája Ádámot és Évát a házasság védıszentjeiként és
gyermekek nemzıiként mutatja be. Könyörgése arra irányul, hogy ı és Sára is hasonlókká
váljanak, hosszú éveket éljenek együtt és legyenek megáldva gyermekekkel. Sára,
aki az egész könyv során meg sem szólal, együtt mondja ki Tóbiással az áment” 21 . Néhány
nıi exegéta ezen a ponton fel szokott háborodni az elbeszélı férfiközpontú nézıpontja
miatt, hiszen itt az isteni kegy haszonélvezıje a vılegény és nem a menyaszszony.
22 A katolikus exegéták látnak itt néhány jelentıs tényezıt a házasság fontosságát
és természetét illetıen is: „A férfi és a nı egyesülése harmóniában áll teremtésükkel.
Természetüknél fogva fizikailag, lelkileg, szellemileg és társadalmi szinten tudják, és
kell is egymást támogatniuk. Arra teremtettek, hogy együtt termékenyek legyenek, és
hogy a velük kapcsolatos összes felelısség felvállalásával gyermekeket hozzanak a világra.
A házasság lényege, hogy tartós legyen: a férj és a feleség kölcsönös egymást segítésével
és hőségével egymás mellett öregszik meg. A judaizmusnak egy olyan korban,
amely a vallás alapvetı tanait is veszélyeztette, a férj és a feleség szeretetére alapozott
család maradt csupán a reménysége. A férj és a feleség kölcsönös egymást segítése biztosította
a hit és a meggyızıdés szilárdságát. A hívıkbıl álló család szíve volt a hit legmegbízhatóbb
letéteményese” 23 .
A 8. fejezet 15–17. verseiben Ráguel fennhangon dicséri az Urat, hogy Tóbiás túlélte
a nászéjszakáját Sárával. Az a kifejezés, amely a kegyelmet (eleos, ‘le‘sas) jelenti, ebben
a rövid kis imában is elıfordul. Azáltal, hogy az Urat dicséri, hogy az kiárasztotta
kegyelmét „két egyetlen gyermek”-re (17. vers), Ráguel mindkét szülıpárt képviseli. Ebben
az imában megköszöni Istennek a boldog házasságot, és áldást kér tıle Edna és az
ı lányának Tobit és Anna fiával, Tóbiással kötött frigyére. Imája a hívı szülık felelısségét
sugallja, hogy gyermekeiket megfelelı módon neveljék, gondoskodjanak róluk,
taníttassák ıket és imádkozzanak értük. „Tóbiást és Sárát is hívı zsidónak nevelték, és
tiszteletteljes gyermekek maradnak, akik betartják a törvényt és teljesítik szüleik aka-
20
A. A. DI LELLA: „Two Major Prayers in the Book of Tobit” („Tóbiás könyvének két fı imája”),
2004, 114.
21
IRENE NOWELL: „Tobit”, 1998, 693.
22
Cf. B. BOW–G. W. E. NICKELSBURG: „Patriarchate with a Twist: Men and Women in Tobit”,
(Patriarchátus kicsavarva: Férfiak és nık Tóbiás könyvében) 1991, 129.
23
P. GRIFFIN: Op. Cit., 185.
TOBIT HÁLAÉNEKE (TÓBIÁS 13,1–18) MINT A SZÓRVÁNYZSIDÓSÁG IMÁJA
57
58 Mato Zovkić