Bibliai Imádságok - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

A kolosszei levél
Krisztus-himnusza
1. A kontextus
Martin Hasitschka
A közvetlen kontextus, amelybe a Krisztus-himnusz ágyazódik, a Kol 1,12–14 és az
1,21–23. E két szövegrész keretet képez a himnusz körül.
1.1. Kol 1,12–14 – Megváltás a „szeretett Fiúban”
„Örömmel (12) (legyetek) hálaadók az Atyának,
aki méltókká tett titeket arra, hogy nektek is részetek legyen a szentekkel a világosságban.
(13) Kiragadott minket a sötétség hatalmából, s áthelyezett szeretett Fiának országába.
(14) Benne van a mi megváltásunk,
a bőnök bocsánata.”
A Kol 1,12–14 szorosan összefügg a Kol 1,9–11 versekben említett imaszándékkal.
A 12. versben a participium („hálaadó”, eucharisteÇ) a 10–11. versek participiumainak
sorát folytatja. Az Atyának való hálaadást a Kol 1,3 és a 3,17 is hangsúlyozza, ez tehát
egy jelentıs téma. A „szentek” (hagios) éppen úgy, mint a Kol 1,2.4.22.26 és a 3,12 esetében,
nem mások, mint a földön élı keresztények. A világosság, amelyben (már most)
élnek, egyszersmind az Atya szeretett Fiának „országa” (basileia) is. A Fiú országáról
csak ez a szöveghely beszél. Isten cselekvését a „kiragad” és az „áthelyez” igék fejezik
ki. A sötétség „hatalmából” (exousia) való kiszabadítás egyúttal a világosságba és a szeretett
Fiú országába való felvételt is jelent. Isten megmentı kezdeményezése „megváltást”
(apolytrÇsis – vö.: 3,24; 8,24 és 1Kor 1,30) és „megbocsátást, megszabadítást”
(aphesis) is jelent, amelyekben a szeretett Fiú-„ban” van részünk.
1.2. Kol 1,21–23 – Kiengesztel ődés Jézus halála által
„(21) Titeket is,
akik egykor idegenek és ellenséges érzületőek voltatok a gonosz tettek miatt,
(22) kiengesztelt most az ı emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, szeplıtelenül
és feddhetetlenül állítson önmaga elé.
(23) Maradjatok meg ezért a hitben szilárdan és állhatatosan, ne tántorodjatok el az evangélium
reménységétıl, amelyet hallottatok, amelyet minden teremtménynek hirdettek az
ég alatt, amelynek én, Pál, a szolgája lettem.”
Az „egykor” (1,21) és a „most” (1,22) ellentéte összefüggésbe hozható a „sötétség
hatalma” és a „szeretett Fiú országa” szembeállításával (1,13). A 22. versben és a korábban,
a 20. versben használt „kiengesztelni” (apokatallassÇ) ige világos kapcsolatot teremt
a Krisztus-himnusszal. A mondatszerkezet alanyának, ahogy a 20. versben is, Istent
kell tekinteni („[Isten] kiengesztelt”). A himnusz a kiengesztelıdés egyetemes jelentıségét
hirdeti. Az utána következı versekben viszont arról az aktuális jentıségrıl van
szó, amellyel a kiengesztelıdés a keresztények életében bír. Az Isten által végbevitt kiengesztelıdés
a földi Jézusban („az ı emberi testében”) manifesztálódik, aki magára
vette a halált (1,22). Jézus életáldozata korábban a himnuszban is szóba került (1,20:
„keresztjének vére”). A 22. és a 14. verset összevetve megállapíthatjuk, hogy a „megváltás”
és a „megbocsátás” a „kiengesztelıdéssel” is összefügg.
A Kol 1,12–14 és az 1,21–23 szakaszok között feltárt kapcsolódási pontok közé
számíthatjuk, hogy a „szentek” kifejezés a 12. és a 22. versekben is elıfordul.
2. Kol 1,15–20 – A Krisztus-himnusz
A kolosszei levél, amelynek páli szerzısége vitatott, A filippi levélhez hasonlóan egy
irodalmilag nézve mővészi, teológiailag tekintve gazdag Krisztus-himnuszt rejt magában,
amely Jézust (a 2Kor 4,1–6 versekhez hasonlóan) a kinyilatkoztatás szempontjából olyan
„képmásnak” mondja, amelyben a láthatatlan Isten megismerhetıvé válik. Jézus ezen
kívül (a 2Kor 5,18–21 versekhez hasonlóan) mint Isten kiengesztelı kezdeményezésének
egyértelmő jele és világos bizonyítéka is megjelenik. A himnusz szó szerinti és szerkezetileg
tagolt fordítása a következı:
„(15) İ [van] (hos estin) Istennek, a láthatatlannak a képmása (eikÇn),
Minden teremtmény elsıszülöttje (prÇtotokos).
(16) Mert (hoti) benne teremtetett a minden (ta panta)
az egekben és a földön,
a látható és a láthatatlan,
legyenek azok akár trónusok vagy uralmak,
legyenek azok akár hatalmak vagy erık.
A minden (ta panta) általa (dia) és érte (eis) teremtetett.
(17) És ı (autos) elıbb van mindennél,
és a minden (ta panta) benne (en) áll fenn.
(18) És ı (autos) a feje a testnek, (nevezetesen) az egyháznak.
İ [van] (hos estin) kezdet,
Elsıszülött (prÇtotokos) a holtak közül,
Hogy ı (autos) mindenben az elsı legyen.
(19) Mert (hoti) úgy tetszett (Istennek),
Hogy benne (en) lakjon az egész teljesség,
(20) hogy általa (dia) engeszteljen ki minden (ta panta) érte (eis) levıt,
Békességet szerezve keresztjének vére által,
általa (dia),
legyen az akár a földön vagy akár az egekben.”
A KOLOSSZEI LEVÉL KRISZTUS-HIMNUSZA
125
126 Martin Hasitschka