Bibliai Imádságok - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

2.3. Lk 15,20
Következı perikópa (vö. Lk 15,11–32) fıszereplıje a tékozló fiú, aki kikérte az örökség
rá esı részét. Apja szét is osztotta a vagyonát (ton bion) a fiai között, ı pedig egy
távoli országban elmulatta a részét (vö. Lk 15,30). Úgy határozott, hazatér. Az apja meglátta
ıt, és megesett rajta a szíve (esplagcnisqh). Hazatérése örömére nagy ünnepet
rendezett, mert fia meghalt (nekroj hn), de életre kelt, elveszett, de megkerült (vö. Lk
15,24.32). E parabolában Istent az irgalmas apa alakjában ismerjük fel.
Isten – dia. spla,gcna
Apa – evsplagcni,sqh
Jézus ezzel Isten igaz képét kívánja kinyilatkoztatni, aki irgalmaz a jó útra térı bőnösnek.
20 A kisebbik fiú magába szállt (Lk 15,17: eivj e`auto.n de. evlqw,n). A farizeusok
és az írástudók ezt a lehetıséget kizárják (vö. Lk 15,2). Jézus szóba áll a bőnösökkel
és velük eszik. Jézus maga is úgy viselkedik, mint Isten.
3. Befejezés
Jézus – evn sko,tei kai. skia/| qana,tou
Apa – nekro.j h=n
A „dia. spla,gcna evle,ouj qeou/ h`mw/n” („Istenünk mélységes irgalmából”) (Lk 1,78)
kifejezés az irgalmasság isteni tulajdonságát tükrözi, amely mint az ı „bensıje”, az ı
„szíve” nyilvánul meg. A magasságban felkelı, a sarj a sötétségben és a halál árnyékában
ülıknek mutatkozik meg, és az üdvösség (a béke) útjára igazítja ıket. Evangéliumában
Lukács a sötétség és a halál feloldásának ezt programját mutatta be.
A csoda, amely feltámasztja a naimi özvegy fiát (vö. Lk 7,11–17), Jézus irgalmát
tanúsítja (7,13). Jézus és Isten hasonlóképpen reagálnak, ugyanolyan a szívük, hasonlóképpen
magába zárja a szegényeket. Az özvegyre, aki férje halála miatt kilátástalan
egzisztenciális helyzetbe került, most a halál árnyéka is rávetül, mert egyetlen fia, támasza,
életének biztosítéka halva fekszik. Jézus visszaadja neki a fiút, megmenti ıt.
A felebarátról szóló perikópa (vö. Lk 10,25–37) szamaritánusában isteni szív munkál
(vö. Lk 10,33), és a menyei Atyát ismerhetjük fel benne. A zarándok, aki Jeruzsálembıl
Jerikóba ment, „félholtra” verve hevert az úton, de az „utálatos” szamaritánus irgalma
megmentette az életét.
A tékozló fiúról szóló perikópában Isten képe az apa alakjában bontakozik ki
elıttünk (vö. Lk 15,11–32). Az apa meglátta a tékozló fiát, könyörülettıl indíttatva eléje
sietett, nyakába borult és megcsókolta (vö. Lk 15,20). Örvendezett, mert számára ez a
fiú halott volt, de feltámadt (vö. Lk 15,24.32).
A „meglátni” ige (vö. Lk 15,20; 10,33) segít, hogy megértsük a „megkönyörülni”
jelentését. 21 Nem annak egyik meglepı komponensérıl van szó, ami az emberben végbemegy,
hanem valami teljességgel váratlanról. Isten váratlan csodája olyan megnyilvánulás,
amely nem mérhetı emberi mértékkel. Ugyanígy Istent ismerjük fel a szamaritánus
tetében is, mint az egyetlent, aki ilyen módon cselekszik. Ebbıl arra következtethetünk,
hogy Jézus úgy cselekszik, mint Isten (ku,rioj; Lk 7,13). Jézus Isten eszkatológikus
látogatása az Ábrahámmal és Dáviddal kötött szövetségnek megfelelıen. A Lk 1,68–79,
a Lk 7,11–17, a Lk 10,25–37 és a Lk 15,11–32 szövege alapján a következı ábrához
jutunk:
Ábrahám
szövetség Jézus Isten mélységes irgalma
Dávid | |
a sötétségben és a halál árnyékában
(egy halott, a halott, félholt, meghalt)
Az Ábrahámmal és Dáviddal kötött szövetség Isten irgalmasságára utal, amelyet Jézus
nyilatkoztatott ki, és amely kiment a halálból. A szövetség lényege végsı soron a halálból
való feltámadás. A feltámadt Jézus megmenti a hozzá megtérıket, és az ı példáját
követıket, és méltó az imádatra. Ez a megmentettek kultuszközösségére való tekintettel
megfogalmazott messianológia, egyszersmind ekkleziológia is. 22
Hankovszky Tamás fordítása
20
vö. K. LÖNING, Band 2, 141–142: „Az irgalmasság cselekedete felülmúl minden kulturális
intézmény által garantált szociális biztonságot, és így a haltól való megszabadítást mint az élet radikális
újrakezdését viszi végbe.”
21
22
vö. K. LÖNING, Band 2, 141.
vö. N. LOHFINK, „Das Alte”, 31.
„BENEDICTUS” (LK 1,68–79)
159
160 Mario Cifrak, OFM