Bibliai Imádságok - Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

tónak. Inkább a Sámuel-Septuaginta egy általános tendenciájára érdemes gyanakodni:
nevezetesen, hogy kerüli az Isten metaforikus predikátumait, 23 amelyek ráadásul mitologikus
hangzásúak is. 24 Ez a tendencia Qumránban még nincs jelen, 25 annál inkább a
targumban. Minden olyan helyet, ahol rwx szerepel, megváltoztattak. Az 1 Sam 2,2 versbe
¹yqt („erıs”) került.
2,8b.9a
A maszoréta szövegben olvasható egy négy soros szakasz, amely az istenfélıket és
az istenteleneket állítja szembe. A Setuagintából ez hiányzik, valószínőleg azért, mert
egy másoló e sorokat …l yk kezdetük miatt átugrotta. 26 A LXX ezzel szemben egy
olyan verziót tartalmaz, amely az isteni imameghallgatás motívuma révén jól illik
kontextusba, ám amelyet éppen ezért az illeszkedésért általában másodlagosnak
tekintenek.
2,10
A vers vége felé a MT egyes számban beszél a „királyról”, a LXX többes számban.
A LXX ezzel bizonyára Izrael királyainak Sámuel közremőködésével kezdıdı sorára
utal. Ezért eleve kizárt egyfajta eszkatológikus értelmezés.
3. Az 1 Sám 2,1–10 az Újszövetségben
A kanonikus zsoltárokkal nem fejezıdött be Izraelben a zsoltárköltészet, ahogy ezt
Salamon zsoltárai vagy a qumráni dicsıítı énekek is mutatják. Az Újszövetségben e költészet
példái a Magnificat (Lk 1,46–55) és Benedictus (Lk 1,69–79). Az elıbbi esetében
általában az 1 Sám 2. fejezetet tekintik a legfontosabb biblikus bázisszövegnek. 27 A széles
körő konszenzus szerint a Lk 1,46–55 elıször jelenlegi kontextusától függetlenül fogalmazódott
meg, bár eredete bizonytalan. Mára már feladták a korábbi elméleteket, például
hogy a Magnificat a makkabeus mozgalomban 28 született, viszont nem sikerült
egyetértésre jutni arról, vajon általában véve zsidó, vagy konkrétan zelóta körökben,
23
F. SIEGERT: Zwischen Hebräischer Bibel und Altem Testament. Eine Einführung in die Septuaginta
(MJSt 9), Münster, 2001, 41.
24
K. KOCH, Das apokalyptische Lied der Profetin Hanna. 1 Sam 2,1–10 im Targum, in: W.
ZWICKEL (Szerk.), Biblische Welten. FS M. Metzger, OBO 123, Freiburg (Schweiz)/Göttingen
1993, 61–82: 69, a TgJon 1 Sám 2,2 vershez. Ugyanez azonban megítélésem szerint a Septuagintára
is érvényes.
25
A szikla mint Isten metaforája Qumránban az 1QH 17,28; 19,15 versekben és talán a 4Q418
Frg. 7,6 szövegében fordul elı.
26
A szövegkritikai tényállás ilyen magyarázatához lásd: R.P. KLEIN, 1 Samuel, WBC 10,
WACO 1983, 13.
27
A két szöveg viszonyáról mindenek elıtt lásd: R. MEYNET, Dieu donne son nom à Jésus.
Analyse rhétorique de Lc 1,26–56 et de 1 Sam 2,1–10, Bib. 66 (1985) 39–72.
28
P. WINTER, Magnificat and Benedictus – Maccabean Psalms?, BJRL 37 (1954/55), 328–347.
A Magnificátot és a Benedictust „gyıztes csata utáni köszönı imaként” értelmezi.
esetleg a keresztelı mozgalomban, netán a zsidókereszténység talaján keletkezett. 29
Michael Wolter joggal állapítja meg, hogy az ezzel kapcsolatos fejtegetések módszertani
szempontból alapvetı nehézségekkel terhesek. 30
Nem sorolhatjuk most fel a Lk 1,46–55 egyes motívumainak valamennyi ószövetségi
párhuzamát. 31 Fontosabb az a belátás, hogy a kollázstechnika már a késıi ószövetségi
írásokban megjelenik, Jónás zsoltárában (Jón 2,3–10) és Judit himnuszában (Judit 16,1–
17). A Magnificat által Lukács Izrael kulturális hagyományába állítja Máriát, és irodalomtörténeti
értelemben is a Biblia jó ismerıjének bizonyul. 32 Ám az evangélista számára
annak is nagy teológiai jelentısége van, hogy a Jézus körüli eseményeket bevonja Izrael
Istenének és az ı népének közös történelmébe. Magasztaló énekében Mária 33 úgy válaszol,
ahogyan Izrael korábban is válaszolt az isteni segítség megtapasztalására. Ezzel függ
össze, hogy a Lk 1. fejezete Isten cselekvésének különbözı területeit emeli ki: a beszélı
élete, egyes csoportok, végül Izrael egésze 34 kerülnek említésre.
Már ebben is hasonlít a Magnificat Anna hálaénekére, ám ezen felül érdemes kiemelni
bizonyos motívumok rokonságát is. A Lk 1,49b Anna énekébıl az Isten szent nevére való
utalást emeli át, a Lk 1,51–53 pedig az 1 Sám 2,4sk. azon motívumát, hogy Isten beavatkozása
megváltoztatja a szociális szféra viszonyait. 35 Mindkét szöveg, amely e témával
foglalkozik, túlmutat azon a szituáción, amelyre a hálaadás vonatkozik. Ha nem is
Anna énekével, de Sámuel születésének történetével már a Lk 1,48a is kapcsolatban van:
„mert tekintetre méltatta szolgálója alacsony mivoltát”. Ez a mondat ugyanis Anna sóvárgó
imájára utal vissza: „óh, bárcsak az Úr látná megalázottságomat” – vagyis gyermektelenségét
(1 Sám 1,11). Ezért a tapeinwsi" fınév a Lk 1,48 estében nem szubjektív
alázatosságot jelent, hanem az objektíve „alacsony mivoltot”, vagyis a jelentéktelenséget,
azt az állapotot, amelybıl Isten kiválasztotta Máriát. Így Anna énekéhez hasonlóan a
Magnificat is Isten hatalmának beavatkozását énekli meg, amely viszonylagossá teszi az
29
A kérdésrıl lásd: U. MITTMANN-RICHERT, Magnificat und Benediktus, WUNT II/90, Tübingen
1996, 63–100.
30
M. WOLTER, Das Lukasevangelium, HNT 5, Tübingen 2008, 99.
31
Vö.: MITTMANN-RICHERT, Magnificat, 21.
32
Az evangélista ráadásul így jó történésznek is mutatkozik, aki elbeszélésének szereplıit „lehetıség
szerint a személyiségnek és a helyzetnek megfelelıen” beszélteti – véli WOLTER, 100 a
szamoszatai Lukianoszra (Hist. Conscr. 58.) való utalással. Ezzel feloldódnak azok az ellentmondások
is, amelyek a Lk 1,46–55 és a kettıs lukácsi mő „szegény és gazdag” témához kapcsoló
más szövegei között feszülnek.
33
Szövegkritikai szempontból vitatott, hogy az evangélista a himnuszt Erzsébet vagy Mária
szájába adja. Erzsébet mellett szól, ha figyelembe vesszük a szöveg Anna énekével való hasonlóságait.
Anna szituációja megfelel a gyermektelenül megöregedett Erzsébetének, a fiatal Máriáénak
viszont nem. Ez az érv azonban vissza is fordítható: Mivel Erzsébetnek, nem pedig Máriának
kell Annáéhoz hasonló sorsot szenvednie, ez a variáció egyszerősítı olvasatnak, illetve írástudói
javításnak tekinthetı. Fıképp a külsı szövegkritikai tanúság szól amellett, hogy a himnuszt Máriának
tulajdonítsuk.
34
35
Az 54. versben Izrael, Isten szolgája (vö. Bár 3,37) végidıbeli megújításáról van szó.
Iz 57,15skk.; 61,1–11; 1 Hén 92–104.
ANNA HÁLAÉNEKE (1 SÁM 2,1–10) ÉS BEFOGADÁSTÖRTÉNETE
81
82 Martin Meiser