Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

103
(Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) mert ez megfelel a jogosságnak és
a méltányosságnak (Helyeslés balfelől.)
És a miniszterelnök úr ugyanakkor, amikor a védelem szempontjait
hangoztatja, a védelem leghatékonyabb eszközeiről mond le
mert mit mond Azt mondja, hogy a XX. században helytelen dolog
állami iniciatìvával létesìteni új telepes községet. De hiszen ezzel a kijelentésével
az egész telepìtési politikáról mond le a miniszterelnök úr!
(Úgy van! balfelől.) Megjegyzem, hogy ez az első eset. hogy mi erről
a lemondásról hivatalosan tudomást veszünk, mert tudtommal az eddigi
kormányok a telepìtésről nem mondtak le, (Úgy van! a baloldalon.) sőt
ez programmjukban benne volt, midőn a munkapárt megalakult; úgy
emlékszem továbbá, hogy talán a felirati javaslatban is benne volt a
telepìtési politika és a kormány földmìvelésügyi minisztere is kifejezést
adott azon szándékának, hogy a telepìtést ezentúl is folytatni fogja.
De én azt hiszem, hogy a miniszterelnök úrnak ez a felfogása,
hogy a modern kor gazdasági viszonyaiba a telepìtés nem illik bele, egyáltalában,
nem állja meg a kritikát. (Úgy van! balfelől.) Hiszen elég, ha
utalok a külföldi példákra. Rámutathatok arra, hogy igenis a nyugaton,
a művelt külföldön, ahol a viszonyok sokkal komplikáltabbak, ahol a
föld sokkal drágább, ahol a lakosság sokkal sűrűbb, telepìtések hajtatnak
végre, még pedig nagy sikerrel. (Úgy van! balfelől.) Nem akarok
specialiter a poseni telepìtésre utalni, mert annak tényleg támadó szándéka,
támadó jellege van, de utalok az 1890-91-iki német törvényekre,
az u. n. Rentengutgesetzgebungra. Ez is állami támogatással, ez is állami
iniciativával elsősorban új telepes községek kreálását célozza. Hogy ez
ìgy van, bizonyìtom magának az előadónak, aki a javaslatot a Landwirtschaftsrath
elé terjesztette, egy igen hìrneves német tudósnak, Seringnek,
a szavaival, laki azt mondja (olvassa): „Als Ziel der Kolonisation ist
vielmehr die Bildung und Vergrößerung selbständiger Landgemeinden
mit gemischter Besitzverteilung anzusehen. Ihren Kern müssen überall
selbständige Bauerngüter bilden, denen sieh Arbeiterstellen in einer
der Arbeitsgelengenheit angepassten Zahl und in zweckentsprechender
Grösse angliedern.”
Ezt a javaslatát az előadónak elfogadta a Landwirtschaftsrat és
magáévá tette a Generalkommission, tehát nem az Ansiedlung-Kommission,
mert az egészen más. Ez is a következő határozatot hozta (olvassa): „Es
ist darauf hinzuwirken, das bei der Zerteilung eines Grandstüeks in
Rentengüter neue selbständige Landgemeinden mit gemischter Verteilung
des Grund und Bodens enstehen, stb...” Az eredménye pedig
ezen telepìtési politikának egész Németországban, tehát nemcsak Posenben,
igaz, hogy főleg az ország északkeleti részében, ahol a nagybirtok
túlnyomó az volt. hogy talán három vagy négy év múlva Sering így
ìrhatott (olvassa): „Es sind in wenigen Jahren durch staatliche Thätigkeit
rund 12.700 Rentengüter mit rund 180.000 hr. Land gebildet worden.”
Körülbelül 350-360.000 katasztrális hold (olvassa): „Durch die
Rentengutsbildungen ist schon jetzt eine grössere Fläche an den Bauernstand
zurückgefallen als er im Laufe des 19. Jahrhunderts m Wege
des freien Güterverkehrs an den Grossgrundbesitz verloren hat.”
Tehát Németország a telepìtést. mint kiadós fegyvert használja
egyfelől arra, hogy a németséget Posenben erősìtse, de egyúttal használja