Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

117
elrendelni; az ily zárlatot az igazságügyminiszter által külön kijelölendő
vizsgálóbìró rendeli el.” A 2. § pedig azt mondja, hogy: „aki az 1. §-ban
emlìtett cselekménnyel a magyar büntetőtörvényekben meghatározott felségsértés,
vagy hűtlenség bűncselekményét követi el, a cselekményéből
keletkezhető kár, sérelem és egyéb hátrány megtérìtéséért. tekintet nélkül
a hátrány nagyságára és arra, hogy tényleg bekövetkezett-e, a belföldön
található vagyonával akként felel, hogy az a bűncselekmény elkövetésével
a törvénynél fogva az államra száll
T. képviselőház! A hazaárulás esetei számtalan községben fordultak
elő. Megtörtént. hogy a lakosság apraja-nagyja, társadalmi osztálykülönbség
nélkül – és itt megint nem tehetem magamévá a tisztelt miniszterelnök
úr disztinkcióját -, csatlakozott az ellenséghez, azt ünnepélyesen
fogadta, vele tüntetett. egyesek elősegìtették az ellenség hadműveleteit.
ünnepelték őket. tárt karokkal fogadták, minden jóval ellátták őket. (Igaz!
Úgy van! balfelől.) Ezek igen szomorú jelenségek. Ezek a polgártársaink,
mikor az ellenség visszavonulóban volt. önszántukból távoztak az ellenséggel
együtt román területre, abban a hitben, hogy igen rövid idő alatt mint
győztesek fognak visszajönni és le fogják szakìtani árulásuk gyümölcseit.
(Igaz! Úgy van! balfelől.)
Ezen feltevésükben azonban csalatkoztak. Csapataink a románokat
Erdélyből kiverték, elfoglalták Románia nagyobb részét és a t. árulók
számìtásai vìzbe estek. Eleinte arra törekedtek, hogy észrevétlenül, lopva
visszatérjenek lakóhelyükre s otthonukat. vagyonukat megint elfoglalják;
mikor azonban látták, hogy velük szemben az igazságszolgáltatás milyen
lazán jár el, hogy elmarad az a büntetés, amelyet feltétlenül vártak és
amelyet magukra nézve, úgy látszik, igazságosnak is találtak, most már
tömegesen jöttek. És tudom ugyan, hogy az igazságügyminiszter úr közegei
kihallgatják ezeket az embereket. de kihallgatás után, miután az az
illető hazaáruló nem jelentette be, hogy, kérem, én mint hazaáruló jelentkezem,
legnagyobb részüket egyszerűen hazabocsátják és így vìgan folytatják
azt a munkát. amelyet azelőtt folytattak. (Igaz! Úgy van! balfelől.)
T. képviselőház! Vagy van nekünk törvényünk erre vonatkozólag,
vagy nincs. Ha van törvényünk, akkor azt iái törvényt nemcsak szabad
betartani, hanem azt betartani kötelességünk, mert. bocsánatot kérek, de
én azt tartom, hogy a magyar állam tekintélyével nem egyeztethető össze
az, hogy ilyen bűntényekkel szemben mi úgy járjunk el, mint hogyha
semmi sem történt volna. (Helyeslés balfelől.) Én azt hiszem, hogy ez az
eljárás hadi helyzetünk biztonságának árt. (Igaz! Úgy van! balfelől.)
mert ezek a férfiak visszatérnek és látva büntetlenségüket. még vakmerőbbekké
fognak válni, (Igaz! Úgy van! balfelől.) fel fogják bujtani azokat.
akik az első esetben a büntetéstől való félelmükben hasonló cselekményeket
nem mertek elkövetni. Azt kérdem tehát a kormánytól, merné-e vállalni
azért felelősséget. hogyha, a következő esetben a frontunk egyik vagy
másik ponton nem lesz oly szilárd, mint ma, hogy éppen ezeknek az embereknek
árulásából nagyobb bajok nem fognak bekövetkezni (Igaz! Úgy
van! balfelől.)
De, t. Ház, ez az eljárás, nézetem szerint. nem egyeztethető össze
azzal a méltányossággal, amellyel a kormány tartozik a hazához hű maradt
lakosság iránt. (Úgy van! Úgy van! balfelől.)