Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

38
Az élőállatbehozatalra vonatkozólag a földmìvelésügyi miniszter
úr egész precìz választ adott. és ezt a választ én honorálom és köszönettel
fogadom, mert ő azt mondotta, hogy addig, amìg ő miniszter lesz, a Balkánról
élőállatbehozatalra gondolni sem lehet. Ez precìz, konkrét válasz,
amely, elismerem, hogy megfelel annak az álláspontnak és törekvésnek,
amely eddigi vámpolitikánkat jellemezte. A többi kérdésekre nézve azonban
mindeddig nélkülözzük a választ. sőt a kereskedelemügyi miniszter úr
egyenesen tiltakozott az ellen, hogy mi ellenzékiek itt mindenféle, a tárgyhoz
nem tartozó kérdésekkel bolygassuk az ő cirkulusait.
Érteném a felfogását, ha ellenzéki viszketeg volna az, amely ezen
kérdést bolygatja. De hiszen nem mi hoztuk ezeket a kérdéseket napirendre;
(Igaz! Úgy van! balfelől.) ezeket napirendre hozta Ausztria, az
osztrák kormány és hogyha a miniszter úr a mi szavunkat nem hallja
meg, meg fogja hallani az osztrákok szavát. sőt attól félek, hogy máris
igen hangosan csengenek a fülében az osztrák hangok és ezért nem akarja
a mi szavunkat hallani.
Hát ez az eljárás igen kényelmes: igen kényelmes azért. mert olyan
választ. amely úgy az ipari és kereskedelmi, valamint a mezőgazdasági
köröket kielégìtené, a miniszter úr adni nem tud, ennélfogva nagyon
kényelmes semmit sem mondani és mind a két érdekkört az orránál fogva
vezetni.
De ezzel szemben érthető a magyar gazdák aggodalma; érthető
azért. mert hiszen mi a vámpolitikai helyzetünk A helyzet az, hogy
Ausztria az ő termését úgyszólván már behordta, mert azok a szerződések,
amelyek reá nézve elsőrangú fontossággal bìrnak, azon államokkal kötött
szerződések, amelyek részéről éppen ipari téren várhatott volna konkurrenciát,
azok rendben vannak, el vannak intézve. Most már csak egy
kis vadászkalandról van szó, melyet Ausztria a Balkánra és a tengerentúlra
akar rendezni, amely vadászkalandnál a hajtók szerepét a magyar
mezőgazdákkal kell, hogy betöltessék. (Igaz! Úgy van! balfelől.) És érthető
a magyar gazdáknak aggodalma akkor, amikor látják és érzik azt.
hogy hiábavalók itt a kiegyezési törvények, hiábavalók a pótegyezmények,
hiábavalók a titkos és legtitkosabb egyezmények, mert akkor, amikor arra
kerül a sor, hogy valóra váltassanak, akkor sokkal többet ér, sokkal nagyobb
befolyása van a kormányzat politikájára! annak, hogyha egy bécsi
polgármester glaszé-kesztyűt húz a kezére, lejön Budapestre és kezet fog
a budapesti polgármester úrral, bár mindenki tudja, hogy e mögött a
glaszé-kesztyű mögött oly ököl szorul, amelyet egy elhalt bécsi polgármester
végrendelete irányìt. (Igaz! Úgy van! balfelől.) És hogy vámpolitikai
irányzatunkban nincs meg a kurzusnak az a nyìltsága, az iránynak
az a biztonsága, amely eddig fennállott. hogy itt nincs minden rendben,
ezt a gyanút magának a kormánynak a viselkedése idézte fel. Mert
hiszen mit is mondottak és mit tettek Rekompenzációt ìgértek, amely
Magyarország állattenyésztését arra a fokra emeli, hogy konkurrensképes
legyen az osztrák állattenyésztéssel, szemben azon nagy áldozatokkal,
amelyeket Ausztria állattenyésztésének fejlesztésére hozott. Ezzel szemben,
látjuk, hogy a legnagyobb kìnnal sem tudunk odáig jutni, hogy erre
a célra legalább hozzávetőlegesen megfelelő összeg a budgetbe beállìttassék.
(Úgy van! Úgy van! balfelől.)
A román szerződés tárgyalásakor a földmìvelésügyi miniszter úr