Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

111
delmet rejtenek magukban az erdélyi lakosság részére, hogy nem tartanám
helyesnek, ha ezt a kérdést politikailag akarnám kihasználni. Nem
tartanám helyesnek, hogyha én visszatekintve az elkövetett hibákra, elsősorban
e szempontból iakarnék a kérdésekkel foglalkozni, hanem inkább
útmutatással, inkább egypár tanáccsal kìvánok szolgálni és aki kritikát
keres beszédemben, az meg fogja találni ezen az úton is.
T. képviselőház! Talán lesznek barátaim, akik ezzel szemben azt
mondják, hogy a kritika felfedi a hibákat és e réven orvosolni is lehet
azokat. Nagyjában és egészben igaz és helyes, én azonban ezen felfogással
szemben rá kell hogy mutassak arra, hogy hiszen megtörtént egy ι és más
esetben, hogy a kritika elérte célját és a kormány próbálta valahogyan
orvosolni a bajokat és az állapotok mégsem javultak. Ennek oka pedig
abban rejlik, hogy azokat a nagy mulasztásokat. amelyeket egy 30-40
éves kormányzat Erdélyben elkövetett. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.)
nem lehet máról-holnapra jóvátenni. A legjobb akarattal,
még hogyha az összes erőket egyesìtjük is, aminek pedig hiányát mindnyájan
érezzük, még ebben az esetben is Erdélyben normális állapotokat
alig fog lehetni teremteni, mert oly mulasztások követtettek el a múltban,
amelyeket ily rövid idő alatt jóvátenni nem lehet. Én tehát, mondom,
inkább néhány útmutatással kìvánok szolgálni és foglalkozni kìvánok
elsősorban az adminisztráció kérdésével, mert a főbajt itt látom.
Mindnyájan tudjuk, hogy országszerte az a baj, hogy adminisztráeiónk
kimerül úgyszólván az akta-elintézésben, kimerül abban, hogy felülről
várja a rendeleteket. az utasìtásokat és hogyha azok elmaradnák, saját
iniciatìvájának hiányából vagy semmit sem tesz, vagy csak félvállról cselekszik
úgyszólván, de az ügyeket való lényegükben el nem intézi. Ezt
az állapotot tapasztaljuk Erdélyben fokozottabb mértékben. Ma is vannak
a kormánynak bizalmi állásban lévő férfiai, akik a mai súlyos viszonyok
közt hivatali kötelmeiket úgy értelmezik, hogy azoknak eleget tettek, ha
11-kor kelnek fel, 12-kor mennek hivatalba és egy óra alatt aláìrják az
aktákat és akkor megint pihenésre térnek.
Ezt adminisztrációnak nevezni nem lehet. És amikor a miniszterelnök
úr lenn volt Erdélyben, útjában találkozott egy főszolgabìróval, aki
arra a kérdésre, hogy van-e sok dolga, azt válaszolta, hogy nincs, mert
„mi nem kapunk sem postát. sem telefonjelentést. sem távìrdai értesìtést.
tehát nem tudjuk, mit csináljunk, nincs dolgunk.”
A miniszterelnök úr ezen felháborodott, pedig, sajnos, a helyzet
az, hogy az az úr nem volt kivétel, talán ügyefogyottabb volt. mint a többi
és nem leplezte az ügyefogyottságot. de a felfogása a többi tisztviselőnek
hasonló és a kivétel az ellenkező. Ennek a következménye végeredményben,
hogy megmaradnak a nagy bajok, amelyek csak józan ember
belátására, józan emberek munkájára várnak. Arra van tehát szükség,
hogy józan emberek a néppel érintkezve, meglássák a bajokat odakinn és
a helyszìnén orvosolják azokat. a helyszìnén gyakorolják azt. amit az embernek
polgártársai és embertársai javára tennie kell. (Úgy van! a bal- és
a szélsőbaloldalon.)
Én azt találom, hogy a visszatelepìtő-bizottság egymaga ezeket a
bajokat nem orvosolhatja. A kormány kiküldött egyes férfiakat e visszatelepìtő-bizottság
révén, akiknek az a hivatásuk, hogy ellenőrizzék és vizsgálják
éppen az adminisztráció működését. de, sajnos, e férfiak rendesen