Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

75
fogadni, hogy a paktum mint ìgéret köttetett meg, itt egy ìgéret tétetett
. . . (Úgy van! balfelől.) és nem szabad olyan nemzetközi konfliktusokat
felidéznünk, amelyeknek a külpolitikai helyzetre és az e ész vilá»
külpolitikai viszonyaira nagy visszahatása lenne, (Úgy van! balfelől.)
De én levonom, t. Ház, a, kérdés ezen részének tárgyalásából a konzekvenciákat.
Czernin gróf nyilatkozata; homlokegyenest ellenkezik azon nyilatkozatokkal,
amelyeket a miniszterelnök úr tett. Czernin gróf azt
mondja, hogy a külpolitika és a paktum között szoros összefüggés van·
a miniszterelnök úr pedig azt mondja, hogy a- kettő közt semmi Összefüggés
nincs. Nekem nincs jogom és nem is akarok a miniszterelnök úr
nyilatkozatának szubjektìv helyességében kételkedni. De akkor engedje
meg, hogy figyelmeztessem arra, hogy az a parallelizmus, amely a külpolitikai
viszonyok s a külpolitikai akció és az ő akciója közt mutatkozik
-és azt hiszem, minden objektìv ember be kell, hogy lássa, hogy ilyen
parallelizmus a kettő között legalább is fennáll, hogy, mondom, ez
legalább is olyan nagy csoda, mint az a parallelizmus, amelyet egy filozófiai
iskola akart előttünk plauzibilissé tenni, amely iskola azt követelte
tőlünk, hogy higyjünk neki, amikor azt mondta, hogy a külvilág eseményei
és a mi belső érzéseink között tulajdonképen nincs okozati összefüggés,
hanem a kettő között csak egy állandó, egy csodás, egy bámulatos
parallelizmus áll fenn.
De áttérek, t. Ház, a kérdés másik oldalának fejtegetésére. Már rámutattam
arra, hogy, meggyőződésem szerint. Czernin gróf túllépte azt a jogkört.
túllépte azt a hatáskört., amellyel ő mint bukaresti követ bìr. (Úgy
van! balfelől.) Nem akarok bővebben nyilatkozni arról a szokatlan tényről,
hogy egy szolgálatban levő követ közléseket tegyen a nagyvilág előtt
(Úgy van! a baloldalon.) s ezáltal azon állam számára is, amely államnál
ö akkreditálva van, olyan tényezőkről, amelyek pro vagy kontra azon tárgyalásokra
nézve – amelyeket folytat – igen nagy befolyással bìrnak.
Hiszen mi magyarok hozzá vagyunk, sajnos, szokva ahhoz, hogy az osztrák
diplomácia urai nem a saját ügyességük, nem a saját fellépésük erejétől
és súlyától, nem a saját tapintatuktól várják az útjukban feltornyosuló
nehézségeknek elhárìtását. hanem a monarchia szerencsétlen viszonyaira
hivatkoznak és mint máskor, úgy ezúttal is a magyar államiság testéből
kivágott ajándékokkal akarják a saját tehetetlenségüket. a saját ügyefogyottságukat
palástolni és jóvátenni. (Igaz! Úgy van! Taps a bal- és a
szélsőbaloldalon.) De lehetetlen kritika nélkül tűrni azt. hogy egy akkreditált
követ olyan hangon merjen nyilatkozni a hazai viszonyokról, amint
ezt Czernin gróf tette .. . hogy merjen olyan hangon a magyar viszonyok
jogos vagy jogtalan voltáról, a miniszterelnök úr eljárásának helyes vagy
helytelen voltáról nyilatkozni, mint Czernin gróf! (Úgy van! a baloldalon.)
És kérdem, szabad-e egy követnek azt mondani pl., hogy mindenkinek,
aki azt mondja, hogy a romin nemzetiségieknek Magyarországon
nincsenek meg a szükséges jogai, igaza van (Felkiáltások balfelől: Gyalázat!
Mozgás a jobboldalon.) Továbbá, hogy „a dolgok mai állása igazságtalan”,
stb. (Zaj.)
Bocsánatot kérek, vagy követünk Czernin gróf s akkor méltóztassék
ilyen nyilatkozatoktól tartózkodni, vagy mondjon le arról az állásról, amelyet
a mi jóvoltunkból tölt be s akkor beállhat a Scotus Viatorok és Popovics
Aurélok sorába és azok sorából rákiálthatja erre a szerencsétlen