Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

264
azt mondom, hogy ez a kitüntetés nem a hétéves miniszterelnöknek szól,
hanem szól nekem egyénileg, aki résztvettem abban a munkában, hogy
Sopront megmentsük a hazának. Ha visszagondolok azokra az időkre,,
amikor kérdésessé vált. vajjon Sopron és vidéke megmarad-e Magyarországnak,
ma is szorongó érzés fog el. Kétségben voltunk a tekintetben,
vajjon sikerül-e egy talpalatnyi földet is megmenteni az országnak emez
értékes részéből. Igenis szükség volt önfeláldozó, férfias akcióra, mert a
hazát nem szavakkal, hanem tettekkel mentik meg. Szükség volt mérsékletre
és bölcsességre is, mert túlfeszìteni a húrt nem lehet és nem szabad,
ìgy, ha hálás feladat a férfias fellépés és akció, ha könnyű dolog
mindig mérsékletet és bölcsességet hirdetni, semmi sem nehezebb, mint egy
elszánt akció közepén megálljt kiáltani, nehogy elpattanjon a húr, amely
megfeszìttetett. Sopron megtartása és visszaszerzése annak köszönhető,
hogy voltak itt és Magyarországon céltudatos és önfeláldozó magyar honfiak,
hogy azok a kellő percben mérsékletet tudtak tanúsìtani, is végre
köszönhető annak az áldozatkész, hazafias hűségnek, amelyről Sopron
polgárai tanúbizonyságot tettek, amikor hazát választani felhìvattak.
Mérhetetlen nagy az az érték, amit ìgy az országnak megmenteni lehetett.
de sajnos, nem elegendő, hogy Sopron boldogulhasson, hogy gazdasági
téren olyan sorsban részesülhessen, amilyenben a háború előtt volt. Valóban
Civitas Fidelissima Sopron, mert inkább választotta a szegénységet.
a küzdelmes életet. mintsem hogy hazát cseréljen.
Vigasztalja Sopront az a tudat. hogy becsületes ügy mellett harcolt.
de vigasztalja még egy másik tudat is és ez az, hogy ezekről a
területekről, amelyeket tőlük elcsatoltak, önként nem mondottunk le, hogy
az erő hatalmával csatolták el őket. amit mi igazságosnak, méltányosnak,
jogosnak sohasem ismertünk el. Amikor Velencében a tárgyalások folytak,
sohasem volt szó arról, hogy lemondjunk a nyugatmagyarországi
területekről, hanem csak arról, hogy annak fejében, hogy Sopron és
vidéke népszavazás rendjén nyilvánìthassa akaratát. odahatunk, hogy
azok a magyarok, akik megszállva tartják Nyugat-Magyarország többi
részét. a mérséklet szavára hallgatva, visszatérjenek otthonukba. Nem
lemondásról volt tehát szó. Ezt nyìltan hirdetem.
Amikor annakidején az akkori nemzetgyűlésben egy ellenzéki képviselő
szemrehányást tett és azt mondotta, hogy a megkötött trianoni
szerződés után a velencei egyezmény lemondást jelent Nyugat-Magyarországról,
magam álltam fel és nyilvánìtottam ki, hogy semmiről sem
mondtunk le, csak Sopront és vidékét szereztük vissza. Nem mondottunk
le a győzőkkel szemben, amikor a népek önrendelkezési jogára hivatkozva
követelték tőlünk Nyugat-Magyarországot. azt mondván, hogy miután itt
nem magyarajkú polgártársaink laknak, természetes, hogy ezek Ausztriához
vágyódnak. Jött a népszavazás, az egyetlen, amelyet a trianoni békeszerződés
rendelkezéseivel szemben kierőszakolni képesek voltunk és bebebizonyìtotta,
hogy a nemmagyarajkú polgártársaink hűen kitartottak az
ország mellett és ezzel bebizonyìtotta azt is, hogy nem igaz az a felfogás,
amelyből a trianoni békeszerződés kiindult. Még kevésbbé mondottunk le
volt szövetségestársainkkal szemben. Meg vagyok győződve, hogy eljön
az az idő, amidőn újból felragyog az igazság napja és e napon lehetetlen-
ségnek tartom, hogy volt szövetségestársaink a győzők jogára hivatkozzanak,
amelyet magukra nézve sem ismertek el. Lehetetlennek tartom,