Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

147
fejlődést megindìtotta. Elég, ha rámutatok arra, hogy egy évszázados
harcnak kifolyásaképpen tudtuk biztosìtani azt. hogy itt a magyar képviselőházban
csak olyan képviselő ülhet. aki magyarul beszél; tudtuk biztosìtani
továbbá, hogy a magyar állam hivatalaiba csak olyanok vétessenek
fel, akik a magyar államnyelvet bìrják; tudtuk biztosìtani, hogy magának
a kultúrának terén, az iskoláztatás terén is az államnyelvnek bizonyos
előnyök adattak. Elég tehát. ha ezen fejlődés folytatásakép ebben
a tekintetben – hogy t. i. e javaslatban is a magyar nyelv előjogát biztosìtanunk
kell – rámutatok azokra, amiket múltkor tartott beszédemben
már részletesebben elmondtam.
Andrássy Gyula gróf t. képviselőtársam, amikor reflektált azokra,
amiket múltkor tartott beszédemben elmondtam, úgy állìtotta be a dolgot.
mint hogyha én a nemzet és a tömeg közötti különbséget a magyar
államnyelv bìrásában látnám. Bocsánatot kérek, ha figyelmesen elolvassa
beszédemet. úgy ezt az okfejtést nem fogja ott megtalálni. Én azt mondottam,
hogy a tömeg holt szám, nem egyéb, mint numerus, a nemzet
azonban a honpolgári öntudat által összetartott tömeg, tehát a honpolgári
öntudat az a kritérium, amely a tömeget nemzetté teszi. Rámutattam
továbbá arra is, hogy a háború után és azon fejlődés folytán, amelynek
három évtizeden keresztül szemtanúi voltunk, első kötelessége az államnak,
hogy a honpolgári öntudatot az egész nemzet lelkében mindenütt.
tehát a magyarul nem beszélő polgártársaink lelkében is újból felkeltse
és hogy ennek egyik eszköze, – de nem egyedüli, habár lényeges eszköze
-a magyar nyelvnek terjesztése és tanìtása. Azt hiszem, hogy Andrássy
Gyula gróf tisztelt képviselőtársam maga sem akarná azt az álláspontot
elfoglalni, hogy most dobjuk sutba összes tanìtási törvényeinket
és ne terjesszük a magyar nyelv ismeretét. Teljesen jogosult volt tehát –
azt hiszem – az a kijelentésem, hogy ez lényeges eszköze szerinte is annak,
hogy a magyar honpolgári öntudatot minden polgártársunk lelkéből újból
életre keltsük.
De lássuk, t. képviselőház, hogy az az indìtvány, amelyet beterjeszteni
bátor leszek, milyen jogfosztással vagy a választójognak milyen
szűkìtésével jár, amint annak itt e házban sokan, akik ellenei felszólaltak,
kifejezést adtak. Itt fantasztikus számokat hallottam. Az egyik képviselőtársam
azt mondta, hogy 3-400.000 szavazóval kevesebb lesz mindjárt az
első naptól fogva, ha indìtványom elfogadtatik, mások talán még a millióig
is felmentek. Bátor leszek ezen számokat a való tényállásnak megfelelőleg
redukálni. Javaslatom érinti azokat, akik a négy elemi osztályt
nem végezték és magyarul ìrni-olvasni nem tudnak. A négy osztályt nem
végezték azok, akik a statisztikában az „egyéb ìrni-olvasni tudók” rubrikájában
szerepelnek. Ilyen van Magyarországon összesen 394.000. Ebből
a 394.000-.bol azonban 218.607 magyar, marad tehát 175.000, «kikről a
magyarul tudás nem vélelmezhető; ennélfogva csak ezek azok, akik bizonyos
pontig érintve vannak, mert nem végeztek négy osztályt. de az
„egyéb ìrni-olvasni” tudók közé tartoznak és eleve fel nem tételezhető
róluk, hogy magyarul tudnak, miután nem magyarajkúak. Azonban ezek
közt is 51.609 van olyan, aki a statisztika kimutatása szerint magyarul
tud. Marad tehát 123.816 olyan polgártársunk, aki a négy elemit nem
végezte és ìrni-olvasni tud ugyan, azonban nem magyarul tud ìrni és
olvasni.